Újra fellángolt a vita Szerbia és Koszovó között az elmúlt hetekben, az Európai Unió déli szomszédságában. A jelenlegi helyzetben a rendszámok kerültek a Belgrád–Pristina párbeszéd „kereszttüzébe”, mivel Koszovó egyoldalúan módosította volna a koszovói szerbek számára szerb rendszámaik lecserélését koszovóira. A rendelkezés augusztus 1-jei bevezetése amerikai és uniós nyomásgyakorlás útján elhalasztásra került.
Viszont előző nap a koszovói szerbek barikádokat állítottak, valamint fegyverropogással tiltakoztak az új szabályok ellen. Az etnikai villongások tehát továbbra is feszültséget képeznek a két ország diplomáciai kapcsolataiban, amely uniós tagjelöltségükre is negatív hatással van. Kajári Ferenc vezérőrnagy által vezetett NATO békefenntartó erők (KFOR misszió) bejelentette, készek beavatkozni amennyiben „a stabilitás veszélybe kerül”, emellett „megtesznek mindent, hogy lehűtsék a kedélyeket” mondta a Magyar Honvédség parancsnoka, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy. Stoltenberg, a NATO vezetője a két ország tisztségviselőinek felelősségét hangoztatta és a megelőzésre szólította fel a feleket.
A héten Gabriel Escobar az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, valamint Miroslav Lajcak az Európai Unió Belgrád és Pristina közötti párbeszédért felelős különmegbízottja Mitrovicaba majd Belgrádba utazott tárgyalva a szerb kisebbségek vezetőivel is.
Mivel Szerbia hivatalosan nem ismeri el Koszovó függetlenségét, így az általa kiállított dokumentumokat sem fogadja el. A rendszámtáblákhoz kapcsolódó diplomáciai feszültség alapja egy 2016-ban született megállapodás Szerbia és Koszovó között, amelynek alapján Koszovó státusz semleges, vagyis a köztársaság szó és annak rövidítése használatát mellőző rendszámtáblákat adhatott ki KS jelzéssel, amely határideje tavaly járt le. Így az azóta kiadott RKS (Republika Kosova, vagyis Koszovói Köztársaság) jelzésű táblákat Koszovó szerint Szerbiának tiszteletben kell tartania.
A szerb elnök kijelentette, hogy amennyiben a NATO nem intézkedik, saját országa fogja megvédeni a koszovói szerbeket, illetve elhagyják a politikusok az ottani intézményeket. A kétoldalú kapcsolatokra nagyon komoly befolyással bírna egy ilyen lépés, hiszen mindkét országban a másik kisebbség megtalálható, így magas politikai szinten kell elejét venni az etnikai villongásoknak, illetve tartós megoldási javaslatokkal előállniuk az országok vezetőinek a helyzet lenyugtatása érdekében.
Az EU történetében folyamatosak voltak a szomszédságában történő konfliktusok, a mostani helyzet viszont mind keletről (háború) és délről (etnikai feszültségek) is folyamatos reagálásra készteti a közösséget. A magyar szerepvállalás a konfliktus megelőzésében stratégiai jelentőségűnek bizonyult, mivel megmutatta, hogy kis ország is tud komoly nemzetközi missziós szerepet vállalni. Az 1999 óta tartó misszió az ENSZ BT 1244-es határozata hozta létre, a kezdeti 50 ezres létszám mára 3500 főre csökkent. A 400 fős magyar kontingens a harmadik legnagyobb nemzeti hozzájárulásnak számít a térségben, ami nem is csoda. Magyarország számára a Nyugat-Balkán stabilitása kulcsfontosságú nemzeti és összeurópai érdek. Remélhetőleg, hogy az európai perspektíva hosszú távon nagyobb előnnyel kecsegtet a két ország tekintetében, mint a rövid távú politikai nyereség. Természetesen az EU-nak is komoly feladata lesz ezen időszakban, hogy ne csak szavak, hanem tettek alapján is bevonja a két szereplőt az európai folyamatokba. Az európai unió közössége már megmutatta, hogy csakis az integráció útján oldhatók fel több évtizedes etnikai, illetve politikai konfliktusok.
Kép forrása
