A francia uniós elnökség utolsó napjai során két, az Európai Unió klímacéljait és energiahatékonyságát ösztönző tanácsülésre került sor Brüsszelben. A Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács, valamint a Környezetvédelmi Tanács ülései ismét ambiciózus megállapodásokkal zárultak.
Ahogy korábbi írásainkban összefoglaltuk, mind a francia, mind a cseh uniós elnökség programjaiban prioritásként jelent és jelenik meg a gazdaság zöld átállása, az éghajlat-politika, az energiabiztonság; összeségében a klímaváltozás elleni küzdelem. Az orosz–ukrán háború ugyan egyrészt elvonta a figyelmet erről a területről, másrészt viszont megerősítette a tagállamokat az összehangolt cselekedetekben. Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a soros elnöki pozíciót betöltő Párizs a hivatalban eltöltött utolsó napjai során meglehetősen sikeres kimenetelű tanácskozásokat bonyolított le.
A Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács június 27-én fogadta el tárgyalási álláspontját az energiahatékonysági és a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatát illetően, ugyanis az energiatermelés- és felhasználás az Európai Unió kibocsátásának 75%-áért felel, így elengedhetetlen ezen terület folyamatos monitorozása. A megújuló energiákra történő áttérés az Irány az 55%! (azaz az üvegházhatású gázkibocsátás 55%-kal való redukálása az 1990-es szinthez képest) intézkedéscsomag egyik prioritását képezi, ezért emelték meg 32%-ról 40%-ra a megújulók alkalmazási arányát. Az azonban már más kérdés, hogy az orosz–ukrán háború miatt meghirdetett, az energiadiverzifikációt és a fenntarthatóságot célzó REPowerEU-tervben meghatározott 45%-tól ez a cél kissé elmarad. Így a cseh elnökség számára akár ez is egy feladat lehet.
Mivel ágazatonként eltérően ütemben tud haladni az áttérés, valamennyi nagy felhasználószektorban is kötelező szabályokat határoztak meg az uniós szakminiszterek. Erre példa a közlekedésben történő kibocsátás, ahol 2030-ig 13% csökkenést kell elérni, vagy a fűtésnél és hűtésnél alkalmazott energia, ahol 2026-ig évente 0,8%, 2026-tól 2030-ig pedig 1,1%-nak kell lennie nemzeti szinten a megújulók használatának. Az épületekben pedig mintegy 50%-os részarányt kell kialakítani 2030-ig. A diverzifikáció mellett az energiafogyasztás redukálására irányuló célt is meghatároztak, amely szintén ágazatonként eltérő mennyiséget követel, így például a közszférában évi 1,7%-os csökkenést kell elérni, de folyamatos korrekció és a különböző szférákban történő teljesítések egymáshoz való igazítása is szükséges. Továbbá a gáztárolók feltöltéséről is megállapodtak, ahol a szolidaritás jegyében a tagállamok feltöltött tárolóinak kapacitását egymással megoszthatják.
A Környezetvédelmi Tanács június 28-i ülésén további öt javaslatról született megegyezés, ahol hazánknak is kiemelt szerep jutott, hiszen számos esetben a V4 országainak érdekei mentén sikerült közös álláspontot kialakítani. Az első szegmens az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS), amely szerint az EU éves szinten meghatározza az üvegházhatású gázok kibocsátásának maximális lehetséges mértékét, kompenzálásképp pedig a szereplők számára lehetővé teszi az ezekkel való kereskedelmet. A felső határon átnyúló kibocsátásért azonban fizetniük kell, tehát ez a rendszer ösztönözheti a piaci szereplőket a kibocsátáscsökkentésre. A tanácsi ülésen most megállapodtak a 61%-os kibocsátáscsökkentési cél fenntartásában, magyar kezdeményezésre pedig úgy alakítják át és teszik rugalmasabbá a rendszert, hogy a kvótaárak hirtelen és túlzott megugrása fékezhető legyen. Emellett számos elemmel is kibővítik, minthogy a tengeri szállításokból származó kibocsátást bevonják az EU ETS-be, de különálló rendszert hoz létre az építőipar és a közúti közlekedés számára.
Utóbbival összefüggésben döntöttek a Szociális Klímaalap 2027. és 2032. közötti létrehozásáról is, amely a kiszolgáltatott helyzetű háztartásokat és mikrovállalkozásokat fogja támogatni, illetve segíteni fogja az építőipari és a közúti közlekedési ágazatra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását. Ennek keretében a tagállamok Szociális Klímaterv benyújtására lesznek kötelesek, hogy részesülni tudjanak az alap forrásaiból meghatározott intézkedések és beruházások végrehajtása céljából.
Az ülés során döntöttek még a közös kötelezettségvállalási rendelet, a földhasználathoz, földhasználat-megváltozáshoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó rendelet, valamint a személygépkocsikra és a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási előírások felülvizsgálatáról is, amelyek esetében szintén emelték a 2030-ig elérendő célokat. Utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy 2030-ra a személygépkocsik esetében 55%-ra, a könnyű haszongépjárművek esetében 50%-ra emelik a szén-dioxid kibocsátásának redukálására vonatkozó értéket, 2035-re pedig 100%-os célértéket vezetnek be. Azonban nem kell teljes mértékben megválni a belsőégésű motorral hajtott járművektől, hiszen az alternatív üzemanyagok alkalmazása kiküszöbölheti az eszközpark cseréjének szükségességét.
A tartalmas, kétnapos tanácskozást a francia uniós elnökség egyértelmű sikerként könyvelheti el, hiszen míg januárban a hivatalba lépéskor ambiciózus tervekkel kezdtek bele a féléves feladatba, az orosz–ukrán háború elemeiben kavarta fel az állóvizet, és késztette az uniós agendát az előzetes célkitűzések reformjára.
Paradox jelenséget idéz elő azonban a háború keltette energiaválság, ugyanis a Fit for 55 céljai felé vezető „zöld” úttal párhuzamosan több európai ország, mint Németország, Ausztria, Olaszország vagy Hollandia is jelezte, hogy a szénerőművek újra üzembe helyezésével lehetne megteremteni a következő fűtési időszak ellátásának biztonságát. Ezzel a lépéssel viszont jelentősen megnőne az üvegházhatású gázkibocsátás, ami teljes mértékben ellentmond az alapvető céloknak. Ha ez valóban bekövetkezik, és esetleg még több európai ország csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, búcsút inthetünk az első kibocsátásmentes kontinens címnek.
Kép: Council of the EU
