COP17: a globális biodiverzitási vállalások végrehajtásának szakpolitikai fordulópontja
A COP17 az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek konferenciáján nem újabb vállalások, hanem a már meglévők végrehajtása kerül terítékre.
A COP17 az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye, azaz a CBD (Convention on Biological Diversity) részes feleinek 17. konferenciája, amelyet 2026. október 19. és 30. között rendeznek meg Jerevánban, Örményországban. A biodiverzitási COP-ot meg kell különböztetni az ENSZ éghajlatváltozási konferenciájától: míg utóbbi elsősorban a kibocsátáscsökkentéssel és a klímaalkalmazkodással foglalkozik, a COP17 középpontjában az élővilág pusztulásának megállítása, az ökoszisztémák helyreállítása, a természeti erőforrások fenntartható használata és a biodiverzitási finanszírozás áll.
A mostani konferencia legfontosabb feladata a 2022-ben elfogadott Kunming–Montreali Globális Biodiverzitási Keretrendszer végrehajtásának értékelése. A keretrendszer 23 célt határoz meg 2030-ig, köztük a szárazföldi, édesvízi, part menti és tengeri területek legalább 30 százalékának hatékony védelmét, a leromlott ökoszisztémák helyreállítását, a természetkárosító ösztönzők csökkentését, valamint a biodiverzitás védelmét szolgáló finanszírozás növelését. A COP17 egyben az első átfogó globális felülvizsgálat is a keretrendszer elfogadása óta, ezért a konferencia alapvetően nem új célok kijelöléséről, hanem a végrehajtási hiányosságok feltárásáról és kezeléséről szól.
Miért sürgető a konferencia tényleges eredményessége?
A legfontosabb ok az időhiány, hiszen már csak négy év maradt a 2030-as globális célok teljesítésére. A konferencia előtt tették közzé az első átfogó helyzetértékelést, amely szerint az országok közel 90 százaléka már meghatározott nemzeti biodiverzitási célokat, ugyanakkor az értékelt célok kevesebb mint fele halad megfelelő ütemben. Az előzetes számítások szerint még a meglévő nemzeti vállalások teljes megvalósítása esetén is csak a szárazföldek és belvizek 27, a tengereknek pedig 12 %-a kerülne védelem alá 2030-ig, szemben a kitűzött 30 százalékkal.
A biodiverzitás csökkenése nem elkülönült természetvédelmi probléma. Az egészséges ökoszisztémák biztosítják többek között a termőtalajt, a beporzást, a vízmegtartást és számos élelmiszeripari alapanyag meglétét, miközben hozzájárulnak a klímaváltozással szembeni ellenálló-képességhez is. A természet állapotának romlása ezért gazdasági, társadalmi, ellátásbiztonsági és vállalati működési kockázatokat is teremt. A COP17-en ennek megfelelően előtérbe kerül a biodiverzitási szempontok beépítése a mezőgazdaságba, a kereskedelembe, a pénzügyi rendszerbe és más ágazati politikákba.
A másik kritikus kérdés a finanszírozás. A globális keretrendszer évi 200 milliárd dollár mozgósítását irányozza elő 2030-ig köz- és magánforrásokból, ezen belül évi 30 milliárd dollár nemzetközi finanszírozást a fejlődő országok számára. A jelenlegi források azonban elmaradnak ezektől a céloktól. A tárgyalások egyik alapvető konfliktusa, hogy a fejlődő országok a fejlett államok pénzügyi kötelezettségeinek teljesítését és kiszámítható forrásokat követelnek, míg több fejlett ország a finanszírozói kör kiszélesítését és a magántőke fokozott bevonását támogatja.
Az EU álláspontja
Az Európai Unió álláspontjának központi eleme a Kunming–Montreali Globális Biodiverzitási Keretrendszer ambíciószintjének fenntartása és a végrehajtás felgyorsítása. Az EU tudományos alapú döntéshozatalt, egységesebb monitoringrendszert és erősebb elszámoltathatóságot szorgalmaz, továbbá kiemelt célként kezeli, hogy a biodiverzitás védelme ne önálló környezetpolitikai területként jelenjen meg, hanem holisztikusan épüljön be a mezőgazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és pénzügyi politikákba is.
A finanszírozást illetően az EU a köz- és magánforrások együttes mozgósítását, a hozzájárulói kör kiszélesítését, valamint új finanszírozási megoldások, például megfelelő környezeti integritású természeti kreditek vizsgálatát támogatja.
Az EU továbbá támogatja a Cali Alap működőképessé tételét is, amelynek célja, hogy azok a vállalatok, amelyek kereskedelmi tevékenységük során a természetből származó genetikai erőforrások digitálisszekvencia-információit, röviden DSI-t használnak, pénzügyileg is járuljanak hozzá a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az ebből származó előnyök igazságos megosztásához. Az uniós álláspont szerint ehhez jogbiztonságra, átlátható irányításra, egyértelmű tanúsítási szabályokra és kiszámíthatóbb hozzájárulásokra van szükség.
A Cali Alap eddigi teljesítménye ugyanakkor rámutat az önkéntes vállalati finanszírozás korlátaira, ugyanis eddig nem látható, hogy egyáltalán az elsődleges finanszírozási cél megvalósulna, nemhogy azt felskálázásra kerüljön. Ezért ez várhatóan felerősíti a vitát arról, hogy elegendők-e az önkéntes hozzájárulások, vagy kiszámíthatóbb és formalizáltabb mechanizmusokra van szükség.
A COP17 egyik kulcskérdése tehát, hogy a vállalati szerepvállalás miként léphet túl az önkéntes természetvédelmi programokon. A vállalatok alapanyag-beszerzése, föld- és vízhasználata, beruházási döntései, termékfejlesztése és beszállítói követelményrendszere közvetlenül befolyásolhatja az ökoszisztémák állapotát. A biodiverzitás ezért egyre inkább stratégiai vállalatirányítási kérdéssé válik, különösen a mezőgazdasági, élelmiszeripari, gyógyszeripari, biotechnológiai, textilipari és pénzügyi szektorban.
Mitől lesz sikeres az idei konferencia?
A COP17 sikerét nem egy újabb általános politikai nyilatkozat, hanem a finanszírozásról, a nyomon követésről, a Cali Alapról, a káros támogatások reformjáról, valamint a vállalati hozzájárulás kereteiről születő konkrét döntések határozzák meg. A fő konfliktus abban áll, hogy miközben lényegében minden fél támogatja a biodiverzitás pusztulásának megállítását, nincs egyetértés arról, ki finanszírozza az átmenetet, mekkora szerepet kapjanak a piaci eszközök, illetve az önkéntes vállalati vállalásokat milyen mértékben váltsák fel kiszámíthatóbb megoldások.
A jereváni eredmények közvetlenül előkészíthetik a 2026. november 9. és 20. között, a törökországi Antalyában megrendezendő COP31 vitáit. A két konferencia közös üzenete, hogy a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése nem kezelhető különálló válságként. A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy a dekarbonizáció mellett egyre fontosabbá válik a természetre gyakorolt hatások kezelése, az ellátási láncok ellenállóbbá tétele, a regeneratív megoldások támogatása és a természetkárosító ösztönzők reformjának előmozdítása. A COP17 ezért nem csupán természetvédelmi diplomáciai esemény, hanem a jövő vállalati működési feltételeit is alakító gazdaságpolitikai fordulópont lehet.
Nyitókép forrása: VectorMine / depositphotos.com
