Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap hajnalban a délkelet-ukrajnai szakadár Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság szuverenitásának haladéktalan elismerését jelentette be. A két népköztársaság vezetőivel sebtében aláírt megállapodás alapján Putyin felhatalmazta az orosz fegyveres erőket, hogy biztosítsák a békefenntartást a Moszkva által újonnan függetlennek elismert területeken.
Oroszország ezzel az aktussal államként ismeri el a Donyecki Népköztársaságot és a Luhanszki Népköztársaságot. Ezzel kétféle lépést igyekszik igazolni: egyrészt eképpen indokolja az orosz fegyveres erők nyílt bevonulását (eddig Putyin soha nem ismerte el, hogy orosz fegyveres erők jelen lennének a két szakadár területen), hiszen arra hivatkozik, hogy szuverén állam vezetői kérték az orosz csapatok jelenlétét, így nem sértve Ukrajna szuverenitását és nem is valósítva meg az ENSZ Alapokmányát sértő agressziót Ukrajna ellen. Másrészt így önállóan tud pl. nemzetközi szerződést kötni, diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, hadgyakorlatot szervezni a két szakadár köztársasággal. Így gyakorlatilag Beloruszhoz hasonlóan két teljesen orosz barát államot tud maga mellett, pufferzónaként a rendetlen Ukrajna mellett.
A két szakadár entitás elismerése valójában nemzetközi jogot sért, hiszen az elismerés önmagában sérti Ukrajna szuverenitását: a két szakadár terület Ukrajna nemzetközileg is elismert határain belül helyezkedik el. Oroszország bevonulása a szakadár területekre, mivel ezek nemzetközi jogilag továbbra is Ukrajna területei, sérti az ENSZ Alapokmányának fegyveres erőszak alkalmazásának tilalmára vonatkozó rendelkezéseit is: az Alapokmány 2. cikkének (4) bekezdése szerint „a szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell”.
Erre hivatkoznak a nyugati hatalmak és az ENSZ is: a donyecki és luhanszki népköztársaságok orosz elismerése António Guterres ENSZ-főtitkár értékelése szerint sérti a világszervezet alapokmányát. „Az ENSZ a vonatkozó közgyűlési határozatokkal összhangban, továbbra is teljes mértékben támogatja Ukrajna szuverenitását, függetlenségét és területi épségét a nemzetközileg elismert határai között” – emelte ki Stéphane Dujarric ENSZ-szóvivő. Guterres szerint Oroszország e lépésével tehát megsértette Ukrajna területi épségét és szuverenitását.
Ha pedig a háború joga felől közelítjük meg a kérdést, ez a konfliktus nemzetközi fegyveres összeütközésnek minősül, hiszen függetlenül a szakadár területek Oroszország általi elismerésétől, azok jogilag Ukrajnához tartoznak. Ezen belül is az 1949-es IV. Genfi Egyezmény fogalomhasználata alapján feltehetőleg megszállásnak minősül (vélelmezhetjük, hogy az orosz csapatok ott maradnak egy ideig), még akkor is, ha az ukrán csapatok aktívan nem vesznek részt harci cselekményekben az orosz csapatok ellen. Ez pedig azt jelenti, hogy Oroszországnak mint megszálló hatalomnak egy sor nemzetközi kötelezettséget kell betartania, melyek főként a megszállt lakosság humanitárius szempontjai alapján születtek.
A Genfi Egyezmények közös 2. cikke szerint, mely gyakorlatilag a nemzetközi fegyveres összeütközés definícióját adja meg: „a jelen Egyezmény alkalmazást nyer két vagy több Magas Szerződő Fél között bekövetkező megüzent háború vagy minden más fegyveres összeütközés esetén, még ha a hadiállapot fennforgását közülük valamelyik nem is ismeri el.”, illetve: „Az Egyezmény alkalmazást nyer valamely Magas Szerződő Fél területe egészének vagy egy részének bármilyen megszállása esetében is, még akkor is, ha ez a megszállás nem ütközik semmiféle katonai ellenállásba.”
Tekintettel arra, hogy Oroszország immár nem Ukrajna részének tekinti a két entitást, hanem független államnak, ez azt is jelenti, hogy Oroszország feltehetőleg nem fogja elismerni, hogy nemzetközi fegyveres összeütközés lenne Oroszország és Ukrajna között (ezért is használja a békefenntartás kifejezést), nem fogja magát megszálló hatalomnak tekinteni, és nem fogja azt sem elismerni, hogy a háború idején alkalmazandó Genfi Egyezményeket és egyéb, háborúra vonatkozó nemzetközi szabályokat alkalmaznia kellene. A konfliktus jogi minősítése azért is fontos, mert esetleges felelősségre vonás esetén azonban – amire elvileg háborús bűncselekmények esetén az egyetemes joghatóság elve alapján bármely állam jogosult – nem az fog számítani, hogy mit mond Oroszország vagy mit mondanak a nyugati államok, hanem az, hogy az eljáró bíróság miként értékeli a helyzetet.
Kép: AFP
