Szlovákia az elmúlt években visszaható hatállyal alkalmazza a Beneš-dekrétumokat. A 2020-ban napvilágot látott esetek után a Szlovák Földalap igazgatója is elismerte, hogy az elmúlt években több száz hektárnyi, több millió euró értékű földterületet kobzott el a szlovák állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva. Miközben Szlovákia nyíltan diszkriminálja nemzetiségi alapon saját és más uniós tagállamok állampolgárait, kárpótlás nélkül fosztva meg őket földtulajdonuktól, az Európai Bizottság tétlenül nézi az emberi méltóságot, magántulajdon védelmét és egyéb univerzális jogelveket, valamint a tőke szabad áramlását is sértő gyakorlatot, ezzel rendkívül veszélyes precedenst teremtve.
A blogbejegyzés első része itt érhető el.
Folytatódnak a földkobzások
Újra az Új Szó riportja kavarta fel az állóvizet 2022 február elején a dekrétumok mai szlovákiai alkalmazása körül, amelyből kiderült, a Szlovák Földalap az elmúlt években a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi területet vett a tulajdonába.
A földkobzásokra tudatos és célzott munka eredményeként kerül sor. Szlovák Földalap munkatársai levéltárakban kutatják fel az egykori konfiskációs határozatokat, ez alapján több ezer hektár esetében módosították, hogy ki az érintett földterület tulajdonosa. A gyakorlatban közigazgatási eljárások keretén belül történt a tulajdonjog módosítása, ahol pedig már végbement valamilyen örökösödési eljárás, ott az alap bírósági pert indított a kérdéses ingatlan állami tulajdonba vétele érdekében. A Földalap tavaly november elsején kinevezett új vezérigazgatója, Ján Marosz szerint ez értelmezhető úgy, hogy a földalap egyfajta ügybuzgóságból felkutatja ezeket a dokumentumokat, és a Beneš-dekrétumokat alkalmazza. A vezérigazgató elárulta: jelenleg nyolc bírósági per zajlik a fenti minta alapján, amelyből kettőt első fokon már elvesztett a földalap.
2019-től összesen 600 olyan javaslatot nyújtottak be, melyben konfiskációs határozatokra, illetve deportálási listára hivatkozva a szlovák állam nevében követelik az érintett ingatlanok tulajdonjogát. Figyelemmel arra, hogy a Földalap 2018-as jelentése szerint 436 ezer hektár nem tisztázott tulajdonviszonyú földterületről tudnak, várhatóan további, a Beneš-dekrétumokon nyugvó konfiskációra kerülhet sor a közeljövőben – nyilván azokon a területeken, ahol a háború után jelentős magyar, illetve német közösség élt.
Azt a vezérigazgató sem tudta megmondani, ahogy az általa vezetett Földalap mi alapján választja ki azokat az ingatlanokat, ahol bevégezné az elkobzást. A gyakorlatban azonban a dél-szlovákiai magyarlakta településeken javasolták az elkobzott földek állami tulajdonba vonását. Úgy tűnik tehát, hogy az egész országra kiterjedő problémát, a tulajdonviszonyok rendezetlenségét, és a ROEP-eljárások során okozott hibák javítását arra használja fel a Szlovák Földalap, hogy visszaható hatállyal alkalmazza a kollektív bűnösség elvét, és ezzel anyagi ellentételezésen nélkül szerezze meg nagyértékű földterületek tulajdonjogát, pusztán azon az alapon, hogy a mai tulajdonosok felmenői magyarok vagy németek voltak. Ján Marosz látszólag érzékeli helyzet az igazságtalanságát, hiszen elmondta, ő maga személyesen bocsánatot kérne a magyaroktól és németektől, a dekrétumok megnyitását azonban – sok más vezető szlovák politikushoz, és különösen Ivan Korčok jelenlegi külügyminiszterhez hasonlóan – ő is Pandora szelencéjének felnyitásával tette egyenlővé. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy valóban van egy logikai párhuzam a Beneš-dekrétumok mai alkalmazása és az között, mintha az 1940-es évek zsidótörvényeit érvényesítenék.
Az Európai Bizottság hallgat és elzárkózik
Az Európai Bizottság még 2021 júliusában Vincze Loránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva kifejtette, hogy a Beneš-dekrétumoknak, illetve a jelenlegi szlovák joggyakorlatnak „nincs olyan határokon átnyúló hatása, amely az uniós jog hatálya alá tartozna”, így a kérdés tagállami hatáskör.
A brüsszeli testület hozzáállása nem helytálló. Egyrészt a szlovák joggyakorlat nyílt, etnikai alapú diszkriminációt valósít meg, hiszen a mai tulajdonosoktól nemzeti hovatartozásuk okán veszik el magántulajdonukat. Másrészt a földtulajdon, illetve az ingatlanpiaci jogügyletek az uniós tőke szabad mozgása alá tartoznak. A magyarokat érintő lakosságcsere miatt az érintettek – ahogy azt Bosits Mihály esete is jól mutatja – sok esetben nem Szlovákia, hanem más uniós tagállam (jellemzően Magyarország) állampolgárai, így a nemzetközi elem is adott ezekben a kérdésekben. Érthetetlen tehát, hogy a Bizottság milyen alapon helyezkedik arra az álláspontra, hogy a dekrétumoknak nincs határon átnyúló hatása. Harmadrészt a Beneš-dekrétumok visszaható hatályú alkalmazása veszélyezteti a jogbiztonságot is, hiszen a mai földtulajdonosok nem lehetnek biztosak abban, hogy másnap az állam képviselői nem kopogtatnak be hozzá azzal, hogy az ingatlanvagyonát elkobozzák, mert a magyar/német nemzetiségű felmenőitől a szóban forgó földet a kollektív bűnösség elve alapján már 75 éve el kellett volna konfiskálni.
A jelenlegi szlovák gyakorlat továbbá számos – EUSz 2. cikk szerinti – uniós alapértéket is sért, így különösen az emberi méltóság és az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak – tiszteletben tartását. Rendkívül aggályos, hogy amíg a Bizottság többször hivatkozik az alapértékek sérelme egyes tagállamokkal szembeni kötelezettségszegési eljárások megindításának alátámasztása céljából, más esetekben – ugyanazon alapértékek sérelme kapcsán – elzárkózik a kérdés vizsgálatától. Különösen aggasztó ez egy olyan joggyakorlat vonatkozásában, amely még a Szlovák Földalap igazgatója szerint is hasonlítható ahhoz, mintha ma a zsidótörvényeket érvényesítné az állam. Ez a fajta kettős mérce nem csupán a szlovákiai magyarok körében erősíti euroszkepticizmust, de az uniós alapértékeket is csupán politikai nyomásgyakorló eszközzé csupaszítja.
Nem a Beneš-dekrétumok megnyitása jelenti tehát Pandora szelencéjének felnyitását, ahogy ezt a szlovák politikai elit állítja, hanem éppen probléma szőnyeg alá söprése fenyeget ezzel. Azzal ugyanis, hogy az Európai Bizottság elzárkózik egy emberi méltóságot és emberi jogokat ilyen rendkívüli mértékben csorbító tagállami joggyakorlat megvizsgálásától, azzal nem csupán hallgatólagosan legitimálja Szlovákia ’40-es évekre emlékeztető gyakorlatát, de az európai integrációra nézve is veszélyes precedenst teremt.
Kép: TASR/AP
