Egy olvasmányos, színvonalas munka, amely az első világháború előtti szlovák értelmiség politikai gondolkodásának is az egyik legizgalmasabb lenyomata. Egy százéves doktori disszertáció a Sorbonne-ról.
Ľudovít Štúr (1815 – 1856) a 19. századi szlovák történelem (s ezzel együtt a történelmi Magyarország múltjának) egyik legjelentősebb szlovák történelmi személyisége. A szlovák irodalmi nyelv kodifikátora, az első szlovák politikai lap alapítója, a szlovák nemzeti mozgalom hálózatának központi alakja, az első, önmagát szlovákként meghatározó országgyűlési követ, az 1848-as szlovák fegyveres megmozdulások legfontosabb politikai vezetője. 1856-ban azonban egy szerencsétlen vadászbaleset nyomán életét vesztette (egy árok átugrása közben megcsúszott és saját puskája sebezte meg). Bár az 1840-es években az országos magyar lapok még Magyarország „elsőszámú pánszláv agitátoraként” tartották számon őt, korai halála miatt magyar oldalon teljesen elfeledkeztek róla; emlékét elhomályosították a dualizmuskori szlovák-magyar politikai konfliktusok. Ez a mély hallgatás pedig igencsak különös módon tört meg.
Ugyanis, annak ellenére, hogy Štúr kultuszát már rögtön a halála után elkezdték építeni szlovák kortársai (gyűjtéseket rendeztek az emlékművére; cikksorozatok, visszaemlékezések sora jelent meg róla), a magyar értelmiség csak generációkkal később, 1913-ban, egy Párizsban kiadott francia könyv révén ismerhette meg újra a reformkori Magyarország (magyarok és szlovákok által is) első számúnak tartott szlovák személyiségét.
A Helena Turcerová (1886 – 1964) által írt, Louis Štúr et l´idée de l´indépendance slovaque című monográfiáról ugyanis több recenzió született magyarul. Még a szlovákokkal szemben kifejezetten elfogult történész, Steier Lajos is azt írta a Magyar Figyelőben: „a munka eredeti tartalma, terjedelme és sok olyan kutforrásnak az ismertetése által, mely eddig hozzáférhető nem volt, messze felülmulja a szürke és különben jelentéktelen bölcsészdoktori értekezések jelentőségét és értékét. Ez a munka, mely Páris révén az európai könyvpiacon a tót kérdést ismét aktuálissá tette, úgy a tótságnak, mint a magyarságnak figyelmeztetőül szolgál. […] Komoly igyekezet és nagy szorgalom jellemzik a munkát, mely előtt nekünk is, kik az íróval épen ellentétes véleményen vagyunk, kalapot kell emelnünk, mert ellenségeink közt is azt becsüljük, aki tud; Tourtzer Heléna pedig ezzel a könyvvel jelét adta annak, hogy sokat tud.” Ezzel szemben a szlovák értelmiség egy része, főleg az idősebb, konzervatívabb generáció akkoriban igyekezett nem tudomást venni róla, és bár gépiratos formában később elérhetővé vált szlovákul is bizonyos könyvtárakban, első szlovák kiadása mindössze tavaly, 2024-ben látott napvilágot.
Pedig valójában nagyon is figyelemreméltó műről van szó, amely az eltelt közel 3-4 generációnyi idő ellenére az egyik, ha nem a legjobb Štúr életrajz, és amelynek alapvetései ma is érvényesek (szemben például a Csehszlovákiában az 1950-es, 1960-as években megjelent Štúr életrajzok egy részével). Ennek a kiemelkedő tudományos teljesítménynek az értékét a körülmények csak tovább növelik. A francia nyelvű könyv ugyanis, ahogy Steier is utal rá, egy, a Sorbonne-on megvédett doktori disszertáció kinyomtatott változata, a szerző, Helena Turcerová pedig az első szlovák nő, aki a Sorbonne-on doktorált.
Sorsa, életútja pedig legalább ilyen különleges. Magyarországon, Turóc vármegyében született, egy olyan öntudatos szlovák családba, amelynek a megélhetését az apa kereskedőként biztosította – többek között Oroszország irányába. A család a gyermek születése után ki is költözött Oroszországba, Menzelinskbe. Turcerová később nyolc éven keresztül a moszkvai francia gimnáziumban tanult – itt sajátította el a francia nyelvet olyan szinten, hogy egyetemi tanulmányait már Párizsban folytathassa. A kiváló disszertáció ellenére azonban más irányt vett az életpályája. 1914 nyarán ugyanis szüleitől, Menzelinskből Olaszországba látogatott, azonban amint hazafele tartott volna, kitört a világháború, így nem juthatott vissza Oroszországba. Szülőföldjén, Turócszentmárton környékén maradt, s ekkoriban kedvtelésből oroszul és franciául tanította a szlovák nemzeti mozgalom vezetőit. 1915-ben férjhez ment egy falusi evangélikus lelkészhez. Nyelvtudása miatt ugyan Tomáš Garrigue Masaryk még felkérte, hogy vegyen részt az első világháborút lezáró béketárgyalásokon a szlovák delegációban, ezt követően azonban már nem tudott részt venni a közéletben. Bár a nagy álma egy közép vagy felsőfokú szlovák nemzeti leánynevelő intézet létrehozása lett volna, először Alsókubinban, majd Késmárkon lett iskolai nyelvtanárnő, majd a nyelvtanítást ellenőrző tanfelügyelő. Később fordítóként dolgozott, azonban a szlovákul kiadott francia könyvek fordítójaként továbbra is a háttérben maradt.
Pedig, ha kezünkbe vesszük disszertációjának a kiváló szlovák fordítását, világosan kiderül, hogy egy nem csak időtálló, de igazán komoly tudományos teljesítményről van szó. Az az életrajzi struktúra, az a narratíva, amelyet Turcerova megalkotott Štúrral kapcsolatban, máig érvényes, sőt, megkerülhetetlen. Szerepét, jelentőségét megfelelő kontextusba ágyazva mutatja be az életutat a gyermekkortól közéleti, majd politikai tevékenységén keresztül tragikus haláláig. Ráadásul kutatómunkája feltehetően körülményesebb lehetett, mint egy mai Štúr kutatóknak, hiszen forrásait magánszemélyek archívumaiból, a szlovák nemzeti mozgalom akkoriban már meglehetősen bezárkózott belső köreiből kellett megszereznie és feltárnia. De nem csak az életrajzi rekonstrukció miatt volt úttörő: a Štúr életének hátterét, kontextusát jelentő korrajz a szöveg legalább olyan fontos része, mint maga az életrajz. Turcerová nagy gondossággal és problémaérzékenységgel válogatja ezeket a forrásait és mutatja meg Štúr világát még akkor is, amikor a közvetlen életrajzi források hallgatnak. Az 1848 előtti Magyarország evangélikus egyházi társadalmának a működése, az evangélikus oktatási intézmények belső világának hétköznapjai, az egyházon belül a magyar politika kihívása nyomán megjelenő, addig ismeretlen nemzetiségi (szlovák-magyar) feszültségek leírása miatt Turcerová könyve ma is az olvasmányos, színvonalas munkák közé sorolható – amely egyben természetesen az első világháború előtti szlovák értelmiség politikai gondolkodásának is az egyik legizgalmasabb lenyomata.
Helena Turcerová-Devečková: Ľudovít Štúr a myšlienka slovenskej nezávislosti. Fordította: Stanislava Moysová. Bratislava, Vydavateľstvo Spolku slovenských spisovateľov, 2024. 240.
Nyitókép: Kassa (Forrás: depositphotos.com)
