Helmut Kohl és Antall József 1992. február 6-án írta alá a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló szerződést Budapesten. A két ország viszonya az évek alatt szorosan összefonódott a politikában és a gazdasági kérdésekben is, ezáltal mindig nyomon követték egymás szerepét és mozdulatait mind a belpolitikában, mind a nemzetközi kapcsolatokban.
A német–magyar kapcsolatok több száz évre nyúlnak vissza, azonban a barátsági szerződés megkötésének közvetlen előzményei is vannak: Magyarországnak kiemelt szerepe volt a Németország újraegyesítéséhez vezető folyamatban, amikor megnyitotta határait az NDK polgárai előtt 1989-ben, ezt követően pedig Berlin elkötelezett támogatója volt Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásában. A támogatásoknak meg is lett a gyümölcse, ugyanis – ha a politikai színtéren nem is minden témában képviselnek azonos álláspontot – a gazdasági és a kulturális szférában fontos partnerré lett a két állam.
A Magyarországon bejegyzett nemzetiségek közül a németek rendelkeznek a második legnagyobb létszámmal, ezáltal nem meglepő, hogy számos lehetőség áll rendelkezésre az országban a német kultúra gyakorlására, legyen szó az oktatásról, kulturális intézetekről, szervezetekről, testvérvárosi kapcsolatokról vagy akár diákoknak szóló csereprogramokról. Az elmúlt harminc évben ezek száma folyamatosan növekedett a magyar állam határain belül a kapcsolatok szoros fenntartása és ápolása végett.
Azonban a gazdasági partnerség az említett időszakban még ennél is erősebben fejlődött, amelyen az esetleges politikai konfrontálódások sem tudtak változtatni. A már évszázadokra visszanyúló kereskedelmi kapcsolatok napjainkban tetőznek, ugyanis Magyarország kereskedelmének körülbelül 25%-át Németországgal folytatja, illetve a német tőkebefektetések is nagy számban irányulnak Magyarországra. A kapcsolatok intenzitását pedig leginkább – az autóipar mellett – az utóbbi időben köttetett védelmi ipari beruházásokkal lehet a legjobban ábrázolni.
A 2016-ban életre hívott robosztus magyar haderőfejlesztésben kiemelt szerepet kapott Németország, hiszen két német vállalat is beruházást végez el Magyarország területén. Elsőként a német Dynamit Nobel Defence cég egy vegyesvállalat alapításáról írt alá szándéknyilatkozatot még 2020. október 13-án, amellyel különböző harcjárművek páncélzatainak, valamint páncéltörő fegyverek alkatrészeinek gyártása valósulhat meg hazánkban. Ezt követte a Rheinmetall kétmilliárd eurós befektetési megállapodása, amelynek értelmében Lynx lánctalpas gyalogsági harcjárművek előállítására hoznak létre vegyesvállalatot Zalaegerszegen, így a 218 darab megrendelt eszközből 172 már itt kerül legyártásra. Ez az együttműködés nemcsak az összeszerelési fázist ütemezi be Magyarországra, hanem a programhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztés is német-magyar kooperációban fog zajlani.
Jól látható, hogy egyedülálló kapcsolatot épített ki a két ország a rendszerváltozás óta, habár sokszor a köztudatban az ellenkezője mutatkozik meg. Erre ad választ Johannes Haindl, Németország budapesti nagykövete által a 30 éves évforduló kapcsán megfogalmazott gondolata, miszerint „Egy szerződés két ország között nem tudja elrendelni a barátságot, csupán keretet tud biztosítani, amelyben aztán fejlődhet, növekedhet.” Ebből a megközelítésből egyértelműen sikeresnek mondható Berlin és Budapest kapcsolata.
