A 2021–2027-es európai uniós pénzügyi időszak Románia számára a lehetőségek periódusa lesz. Persze ez attól is függ, hogy mennyire ismerjük fel, tudatosítjuk és használjuk ki ezt a lehetőséget.
Nem áll rosszul az ország az európai alapok lehívásával, ott van az európai középmezőnyben.
Az elmúlt év vízválasztó volt a két támogatási ciklus között. A 2014–2020-as európai uniós pénzügyi időszakra vonatkozóan az Európai Bizottságtól kapott előfinanszírozás és visszatérítések összege eddig mintegy 19,7 milliárd EUR-t tett ki, ez 57 százalékos abszorpciós rátát jelent. A cél, hogy 2022 végére ez a ráta elérje a 70 százalékot, és ha ezt az ütemet sikerül tartani, akkor 2023 végéig elfogadható eredményt érünk el. Azonban a 100%-os lehívást aligha érjük el, ehhez még több mint 14 milliárd eurót kellene elszámoljon az Európai Fejlesztések és Projektek Minisztériuma, valamint a Fejlesztési Minisztérium.
Az EU-s alapok teljes kihasználtsági arányát nehezíti a koronavírus-járvány, a rendkívüli bürokrácia, és az, hogy – más országokkal ellentétben – sokszor mi magunk vagyunk a kerékkötői a folyamatnak. Folyamatosan újabb és újabb akadályokat gördítünk a saját utunkba, és ahelyett, hogy könnyebbé, kevésbé bürokratikussá tennénk a folyamatot, mintha mindig csak nehezítenénk azt.
Emellett az Országos Helyreállítási Terv is sok feladattal jár, a hatóságok adminisztratív kapacitása is véges, mindemellett készülni kell a következő támogatási időszakra is. A feladat tehát összetett, de az ország jövője múlik rajta.
Az Országos Helyreállítási Terv által és a következő ciklus EU-s alapjainak köszönhetően összesen több mint 80 milliárd euró jut fejlesztésekre és olyan beruházásokra, amelyek megváltoztatják, jobbá teszik a mindennapjainkat. Ez számokban, már ami az Országos Helyreállítási Tervet jelenti, 3000 orvosi rendelőt és 75 ezer osztálytermet, 400 km-nyi autópályát, 88 ezer víz és csatornahálózatra csatlakoztatott háztartást, 45 ezer hektár erdősített területet, és nem utolsó sorban digitálisabb ügyintézést jelent.
Az ország fejlesztésén, a városok korszerűsítésén és a közszolgálati rendszerek modernizálásán kívül, a helyreállítási terv másik célja a vállalkozói szféra erősítése. A rendelkezésünkre álló összegek láttán, úgy tűnik, hogy ilyen esély talán csak egyszer adódik egy nemzedék számára.
A terv megvalósítása jó úton halad. Tavaly az év végén megérkezett a 1,89 milliárd euró, amely a vissza nem térítendő támogatások 13 százaléka. Mivelhogy sikerült a 2021-es vállalásokat teljesíteni, ezért január 13-án a második, 1,9 milliárd eurós előfinanszírozási részlet is megérkezett az Európai Bizottságtól a pénzügyminisztérium jegybanki bankszámlájára. A további részletfizetéseket az Országos Helyreállítási Tervben foglaltak teljesítésének függvényében folyósítják. Mindez abban segít, hogy fokozatosan életbe léptessük a konkrét intézkedéseket. Mostanáig törvények, törvénymódosítások, stratégiák születtek, 2022-ben azonban le kell szerződni a 29,2 milliárd 70%-át, emiatt nagyon gyorsan meg kell születniük a pályázati kiírásoknak.
Számunkra, romániai magyarok számára az is rendkívül fontos, hogy sok olyan elem bekerült a programba, amely kifejezetten az erdélyi, illetve a romániai magyar szellemi, kulturális és épített örökség védelmét és népszerűsítését szolgálja. Kastélyok, kúriák, emlékházak újulnak meg, kulturális és szakrális turisztikai útvonalak jönnek létre, illetve különböző múzeumok épülnek meg, bővülnek ki. 2022-ben a sok tervezés után végre elindul a megvalósítás is. Hatalmas lehetőség ez mindannyiunk számára.
Ami a 2021–2027-es finanszírozási ciklust illeti, 2021 a tervezésről, az EU-val való tárgyalásokról szólt. Ezt követően az irányító hatóságok akkreditációs folyamatát kell lefolytatni, a bizottsággal meg kell kötni a szerződéseket, és elkezdődik a pályázati felhívások közzététele, ahhoz hogy az új ciklus pályázatait minél hamarabb ki lehessen írni.
Ha a következő két esztendőt nézzük, az esély óriási, a felelősség még nagyobb: el kell számolni a 2014–2020-as periódus még le nem hívott összegeit, le kell szerződni a felújítási tervet, és el kell indítani a 2021–2027 periódus pályázatait. Ha ehhez a mezőgazdaságra szánt alapokat is hozzáadjuk, bőven 120 milliárd euró feletti összeget kapunk. Talán jó lenne azoktól a tagállamoktól tanulni, akik számára az EU-s támogatások lehívása nem teher, hanem óriási lehetőség, és élnek is vele. Vajon miért nem tesz Románia így?
