Éjszakába nyúló egyeztetést követően az uniós intézmények megállapodtak, hogy 2030-ra egységesen legalább ötvenöt százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátást.
Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság politikusainak nem csupán a két nappal ezelőtti tárgyalás bizonyult hosszúnak, de maga az addig vezető folyamat is. Tudniillik négy hónap alatt ez volt a hatodik alkalom, hogy tárgyalóasztal mellé ültek a felek az uniós klímacélok meghatározása okán. A megállapodás elhúzódása elsősorban annak volt köszönhető, hogy két kérdésben mereven más álláspontot képviselt a Parlament, illetve a tagállamok képviselőit tömörítő Tanács.
Az egyik az üvegházhatású gáz-kibocsátás csökkentésének a mértéke volt. A tavaly decemberi Európai Tanács ülésen az állam- és kormányfőknek sikerült e tekintetben egyezségre jutniuk, és az általuk kijelölt irányvonal értelmében az évtized végére az 1990-es szinthez képest minimum ötvenöt százalékkal kevesebb károsanyag kell, hogy legyen a légkörben, mindezt viszont nem országonként, hanem közösen, uniós szinten kell teljesíteni. Ezzel megteremtették a lehetőséget, hogy mindenki saját adottságaihoz mérten járulhasson hozzá, amely leginkább a kelet-közép-európai nemzetek számára jelentett sikert, ők ugyanis tartottak az átállás magas anyagi vonzataitól. Az Európai Parlament ugyanakkor kevesellte ezt a mértéket és a hatvan százalékos csökkentést szorgalmazta, amelyhez mindvégig ragaszkodott is az intézményközi tárgyalások során – egészen a legutóbbiig. Az április 21-én megszületett megállapodásban ugyanis az ötvenöt százalékos arány szerepel, vagyis végül a tagállamok akarata érvényesült.
A másik terület, amellyel kapcsolatban komoly vita húzódott a felek között az a kibocsátás-csökkentési célok nettó jellegéből adódott. Mindez azt jelenti, hogy amikor az üvegházhatású gázok mennyiségét és azok alakulását vizsgálják, akkor a ténylegesen nem kibocsátott károsanyagot, valamint a földhasználat és az erdőgazdálkodás által elnyelt szén-dioxidot együttesen értelmezik. Következésképpen az EP azt kifogásolta, hogy a nettó ötvenöt százalékos csökkentés a valóságban kevesebb kibocsátás-mérséklés lesz, hiszen a kitűzött arányszámba beleértendő az elnyelés is. Ebben a kérdésben most egy kompromisszumos megoldás született, megmaradt a nettó jelleg, ám a politikusok 225 millió tonnában maximalizálták azt a szén-dioxid mennyiséget, amely elnyelésével a fentebb említett területek hozzájárulhatnak a közös cél megvalósításához. Ez a mennyiség megközelítőleg azonos a földek és az erdők jelenlegi kiterjedtségének kapacitásával.
Az uniós intézmények közötti megegyezést nem csupán az sürgette, hogy arra épülve további intézkedéseket lehessen hozni a klímavédelem érdekében, de az a tény sem elhanyagolható, hogy ma második napja tart az amerikai elnök által szervezett csúcstalálkozó, amelyen a világ vezetői vitatják meg az éghajlatváltozás ellen szükséges lépéseket. Az előző elnöki ciklus idején ugyanis, miután Donald Trump kiléptette országát a párizsi klímaegyezményből, az Európai Unió vezető szerepet szánt magának a klímaváltozással szembeni küzdelemben, amely pozíció azonban meginogni látszik Joe Biden megválasztásával és az ő üggyel kapcsolatos elköteleződésével. Annak érdekében tehát, hogy az EU egységes és meghatározó szereplőként vehessen részt ezen a virtuális találkozón, mindenféleképpen egy közös álláspont képviseletére volt szükség.
