Egy éve már, hogy a berobbanó világjárvány hatására az Európai Unió tagállamainak gazdasági és pénzügyminiszterei úgy döntöttek, hogy felfüggesztik az uniós költségvetési szabályokat. Úgy tűnik, hogy az amúgy is sokat kritizált szabály visszaállítása egyelőre nem esedékes, hiszen még 2022-ben sem tervezik visszavezetni, így garantált a tagállamok adósságainak felhalmozódása.
A felfüggesztett szabályok értelmében a tagállamoknak úgy nyújthatnak gazdaságélénkítő és munkahelymegőrzésre irányuló támogatásokat vagy fejleszthetik az egészségügyet, hogy közben jócskán túlléphetik a megszabott 3 százalékos költségvetési hiányt vagy a GDP arányához mért 60 százalékos államadósságot. Igaz, ez utóbbit már a járvány előtt is számos tagállam megtette, mégsem indított az Európai Bizottság kötelezettszegési eljárást amiatt, hogy az állami kiadások túl magasak.
A gyors felépülést jósoló elemzések ellenére úgy tűnik, hogy az Európai Unió egyelőre nem tud megbirkózni a rá nehezedő válsággal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Paolo Gentiloni, az Európai Unió gazdasági ügyekért felelős biztosa a napokban úgy vélte, hogy az unióban 2022 közepe előtt nem várható számottevő gazdasági javulás. Emiatt javasolta, hogy a költségvetési szabályokat a következő évre is függesszék fel, valamint, hogy az államok használják ki az olcsó kamatokat és további beruházásokkal igyekezzenek elkerülni a tömeges csődbejelentéseket, valamint a tartós munkanélküliséget. A túlzott adósság miatt aggódó közgazdászokat azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a „jó adósság” a későbbi újraépítést szolgálja, ezért arra biztatta a tagállamokat, hogy fektessenek a kutatásba, az oktatásba, az egészségügybe, valamint az infrastruktúra fejlesztésébe.
Vitathatatlan, hogy az említett területeken való beruházás középtávon megtérülhet, azonban kérdéses, hogy hosszútávon fenntartható lesz-e az unió gazdasága. Az elmúlt tíz évben, a gazdaság több, mint 65 százaléka a szolgáltatóiparra épült, 22 százaléka az iparból állt, valamint a mezőgazdaság 1,7 százalékot tett ki. Ahogy korábban írtuk, a jelenlegi válság mutatott rá az ipar hiányából származó uniós gazdaság törékenységére és az újraiparosítás szükségességére. A kutatásba, az oktatásba, valamint az infrastruktúra fejlesztésébe való befektetés olyan területeket kellene, hogy megcélozzon, amelyek a hosszútávú fenntarthatóságot is szem előtt tartják és ezek középtávon is megtérülhetnek.
A több lábon álló gazdaság előnyeit Magyarország esetével kitűnően lehet illusztrálni. Az elmúlt egy évben bevezetett korlátozó intézkedések természetesen a magyar gazdaság lassulását is meghatározták, ám a mezőgazdaság és az ipar (különösen az építőipar) teljesítménye ellensúlyozta a magyar szolgáltatások stagnálásából adódó GDP kiesést. Magyarország bruttó hazai termékének idei növekedése várhatóan eléri a 4 százalékot, ami meghaladja az eurózóna vagy az unió átlagát. Egy több lábon álló stabilabb gazdaság a különböző sokkokkal szemben ellenállóbb tud lenni és így versenyképesebb is. Követendő példa lehetne az unió több tagállama számára is.
