Aki egy kicsit is ismerős a Balkánon, pontosan tudja, hogy a térképek és az azokon szereplő határok a legérzékenyebb politikai kérdések közé tartoznak. Jó tudni ezt a térségbe látogató turistáknak is, de talán még hasznosabb ismeret a politikusok számára. Különösen, ha az Európai Unió megbízásából, annak meghatalmazottjaként tevékenykednek ott.
Miroslav Lajčák nem nevezhető kezdőnek sem a diplomáciában, sem pedig a geopolitikában. Az 58 éves Moszkvában végzett diplomata 2012-2020 között nyolc évig szolgált Szlovákia külügyminisztereként a Fico-, majd a Pellegrini-kormányban. Külügyminisztersége alatt 2017-2018-ban az ENSZ Közgyűlésének elnöke, majd 2019-ben az EBESZ társelnöke. Lajčák nemcsak gyakorlott és tapasztalt diplomata, de a balkáni térségnek is kiváló ismerője. Külügyminisztersége előtt egyszer már 2007-2009 között bizonyíthatta képességeit az Európai Unió bosznia-hercegovinai főképviselőjeként, ezt megelőzően pedig Javier Solana, az Európai Unió akkori külügyi főképviselője megbízásából felügyelte a montenegrói függetlenségi népszavazás szabályosságát 2005-ben.
Tanult, széles körű ismeretekkel rendelkező és nagyon tapasztalt, mindenki által elismert külpolitikusról van szó. Éppen ezért tűnhet első pillantásra meghökkentőnek az a politikai botrány, amibe most keveredett.
Lajčák lassan egy éve, 2020 áprilisától az Európai Unió Tanácsa által kinevezett főképviselője lett a Szerbia és Kosovo között zajló tárgyalásoknak. A Szerbia és Kosovo közötti viszony kényes természetéből adódóan ez egyike a legtöbb tapasztalatot igénylő vállalkozásoknak az európai külpolitikában. A botrány akkor tört ki, amikor Lajčák egy twitter-bejegyzésében betekintést nyerhettünk irodájába, ahol a háta mögött fellógatott térképen az éles szeműek észrevették, hogy Kosovo Szerbia nemzetközi határain belül, azaz Szerbia részeként szerepel. Az első felfedezést hamarosan követte az újabb. Ezúttal egy elemző cégnek adott interjúja során jelent meg a háttérben ugyanaz, az egyesek által kifogásolt térkép.
A botrány lassan nemzetközi diplomáciai konfliktussá szélesedett, így a szlovák diplomatának – saját maga legnagyobb megdöbbenésére – egy újabb twitter-üzenetben, a térkép egyes részeinek felnagyított képeivel kellett magát tisztáznia a részrehajlás vádja alól. Ezzel akár nyugvópontra is juthat az ügy, az olvasó pedig megállapíthatja, hogy íme, egyeseknek semmi sem drága, ha egy egyébként köztiszteletben álló diplomata – vagy éppen az Európai Unió – jóhírét akarják lejáratni.
Az egyszerűnek tűnő eset ugyanakkor az Európai Unió egy mélyebb belső hasadására is fényt vet, amely hasadás némiképp meg is magyarázza a túlzottan érzékeny reakciókat. Egyúttal azt is megmutatja nekünk, hogy milyen nehéz is az Európai Unió tisztviselőinek esetében nemzeti hovatartozásuktól eltekinteni, és csak az európai érdek megtestesítőit látni bennük.
Kosovo 2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét, és Szerbiától való elszakadása kezdettől fogva vegyes nemzetközi reakciót váltott ki. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül a kosovói albánok törekvéseit hagyományosan támogató Észak-Macedónia, Horvátország, Montenegró és Szlovénia elismerték Kosovót, míg az államalkotó szerb közösséggel rendelkező Bosznia-Hercegovina és Szerbia nem. Magyarország szintén, csatlakozva az Európai Unió tagállamainak többségéhez elismerte a kosovói függetlenséget.
Nem mindenki volt azonban támogatója Kosovo elszakadásának. A világpolitikában India, Kína és Oroszország – hogy csak a legnagyobbakat említsem – nyíltan is a szerb álláspontot támogatta, és mind a mai napig nem fogadja el Kosovót független államként. Az Európai Unióban is törést okozott a függetlenség kikiáltása: míg az akkor 27 tagállam – az Egyesült Királyság még tag volt, ám Horvátország még nem – túlnyomó többsége támogatta és elismerte Kosovo függetlenségét, öt tagállam megtagadta ezt.
Az öt tagállam mindegyike – Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország, Szlovákia – valamilyen jól tudható trauma vagy félelem miatt hozta meg ezt a döntését. Ezzel azonban az Európai Unió térségben folytatott politikája meglehetősen érdekes irányt vett. Legalábbis sajátosnak nevezhető ugyanis az a helyzet, hogy az Európai Unió úgy tárgyal Kosovóval például a vízumkönnyítésekről, hogy egyes tagállamok azt sem ismerik el, hogy a tárgyalóasztal másik oldalán ülő delegáció létező államot képvisel.
Szlovákia egyike annak az öt tagállamnak, amelyik nem ismeri el Kosovo függetlenségét. Egy volt szlovák külügyminisztert megbízni az amúgy is terhelt szerb-kosovói tárgyalási folyamatban való részvétellel, legalábbis bátor döntésnek tűnt már meghozatalakor is, és – mint láthatjuk – most is az. A twitter-incidens ugyanis azt mutatja, hogy vannak, akik nem bíznak abban, hogy egy, az Európai Uniót képviselő diplomata meg tud – vagy meg akar – szabadulni nemzeti kötöttségeitől, prioritásaitól és csakis az Európai Unió érdekeit tartja szem előtt. Miroslav Lajčák ezzel a botránnyal most ennek a bizalmatlanságnak az árát fizette meg.
Kép: EPP
