Az elfogadott szövegben utalnak a jogállami mechanizmusra és példákat is hoznak fel, azonban csak a Tanács szavazata során indíthatják el, és csak akkor, ha a jogállamisági elvek megsértése közvetlenül érintik az uniós költségvetést.
A Tanács és az Európai Parlament igencsak hosszú egyeztetési folyamatok után megállapodtak a többéves költségvetés kifizetésének feltételeit illetően. Ahogy korábban írtuk, az Európai Parlament számára kulcsfontosságú volt az uniós költségvetés összekötésének mechanizmusa a jogállamisági feltételekkel. Első ránézésre úgy tűnik, hogy ez most sikerült is nekik és méltán ünnepelnek történelmi győzelmet, hiszen a dokumentum sok olyan pontot tartalmaz, amelyhez a Parlament ragaszkodott. Csakhogy a részletek, mint mindig, most is nagyon sokat számítanak. Az alábbi elemzés először leírja, hogy eredetileg milyen igényekkel állt elő az Európai Parlament, majd rátér a Tanács által elfogadott legrelevánsabb pontok bemutatására, végezetül kísérletet tesz arra, hogy bemutassa a nyerteseket és a veszteseket.
Az Európai Tanács ülésén elfogadott szöveg (a 24. és 22. pontok) meglehetősen homályosan fogalmazott, amikor azt jelentette ki, hogy az Unió pénzügyi érdekeit az általános elvekkel összhangban védik az uniós szerződésekbe ágyazva, különös tekintettel az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekre, valamint, hogy hangsúlyozzák a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát.
Ezt a megfogalmazást a Parlament túlságosan engedékenynek érezte és igen erős követelésekkel indította a tárgyalásokat, ezzel is igyekezett megfelelni szavazóik elvárásainak. Egyik legfontosabb követelményük az volt, hogy az uniós kifizetések felfüggesztésének mechanizmusa akkor léphessen érvénybe, ha „a jogállamiság tekintetében általános hiányosságok” észlelhetőek. A Parlament az „általános hiányosságokat” úgy határozta volna meg, mint „elterjedt, visszatérő gyakorlat, mulasztás vagy intézkedés”, ami egy igencsak képlékeny fogalom. Mi több, úgy vélték, hogy az „általános hiányosság” az uniós értékek rendszeres fenyegetése esetében is fennállna. A Parlament egy további feltétele szintén ehhez a tételhez kapcsolódott, amely szerint az alapjogok rendszeres megsértése is „általános hiányosságnak” számítana.
A mechanizmus érvénybe léptetésével kapcsolatban a Parlament rendkívül éles intézkedéseket vezetett volna be. Így azt szerette volna, ha egy „független szakértőkből álló panel” segítené a Bizottság számára jelezni az említett „általános hiányosságokat”. Rendkívül szoros határidőket – 1-től 4 hónapig tartó eljárási időt – szabtak volna, és a tagállamoknak csak egyetlen válaszadási lehetősége lett volna és nem alkalmazhatták volna a „vészfék behúzását” sem. Nem meglepő módon arra törekedtek, hogy ne csupán a Tanácsnak, hanem a Parlamentnek egyaránt joga legyen elindítani a mechanizmust. Mindezek a követelmények azonban egyáltalán nem, vagy erős módosításokkal kerültek a szövegbe, jelentősen gyengítve azok hatását.
A megállapodás érdekében a tagállamok képviselőiből álló Tanács sok esetben engedményt tett a Parlamentnek. Így a szövegben megemlítik az EUSZ 2. cikkelye mellett a koppenhágai kritériumokat is. Ez két szempontból is érdekes. Először is a csatlakozási feltételeket rögzítő dokumentumba foglalt kritériumok tartalmazzák a jogállamiság fogalmát is – külön megemlítve a kisebbségek, vagyis a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét is. Tekintve a határon túli magyar közösségek iránt vállalt felelősségét, ebből Magyarország akár politikai tőkét is kovácsolhat magának egyes tagállamok kisebbségi jogokat jogsértő magatartása esetében. Másodszor a koppenhágai feltételrendszer gazdasági kritériumai írják elő többek között azt is, hogy a tagállamok államháztartása legtöbb 3 százalékos hiányt mutathat, illetve a költségvetési hiány nem lépheti túl az előző évi bruttó hazai termék 60 százalékát. Ez utóbbi gazdasági feltételt Görögország, Olaszország, Portugália, Belgium, Franciaország, Ciprus és Spanyolország sem tartották be az elmúlt évek alatt. Vagyis a Parlament által is jóváhagyott dokumentum alapján, a fent említett tagállamok ellen akár is fel lehetne lépni, hiszen az unió „közös értékeit és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmát” veszélyeztetik – különösen egy közös adósságvállalás esetén.
A mechanizmus megelőző szerepét elfogadta a Tanács, azonban azok a Parlament által szorgalmazott „általános hiányosságok” észleléséhez való kötését nem. Ezzel szemben a közösen elfogadott dokumentum „a jogállamiság elveinek megsértéséhez” rögzíti. Mi több, a mechanizmust csak abban az esetben lehetne érvénybe léptetni, amennyiben az észleltek „kellően közvetlenül érintik” az uniós költségvetést, ami igencsak tág fogalom. Egy újabb engedmény, amit a Tanács tett, hogy a szöveg említést tesz a jogállamiság megsértését illusztráló példákról, úgymint az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése, valamint, hogy nemcsak egyedi eseteket vizsgálnának, hanem visszatérő, ismétlődő eseteket is. Ez előbbi leginkább Lengyelországot érinti, amely a jogállamiság kapcsán folytatott uniós vitákban szoros szövetségese Magyarországnak. Ugyancsak a Parlament kérésének tett eleget a Tanács, amikor elfogadta, hogy a szöveg az adócsalást a jogállamiságot sértő szempontok közé sorolja, ám erre az Európai Tanács által elfogadott szövegben is utaltak. Egy további parlamenti siker, hogy bár egy független szakértőkből álló csoport nem fogja a Bizottság munkáját kiegészíteni, a szöveg megemlíti a jogállamisági jelentéseket.
Magyarország számára mindez elég kedvezőtlenül hangzik, hiszen az új textus keményebben fogalmaz, mint a kormányfők által júliusban elfogadott szöveg. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a mechanizmus elindításának feltételeit, láthatjuk, hogy a Parlament által történelmi sikerként ünnepelt győzelem elérése (vagyis a mechanizmus elindítása), tulajdonképpen a tagállamok kezében maradt. A Parlament kérésével ellentétben az eljárás nem indulna automatikusan a Bizottság jelzésétől számított egy hónapon belül. Ennek aktiválásáról egyedül a Tanács dönthet minősített többségi szavazás során anélkül, hogy a Parlamentnek bármi további szerepe lehetne a folyamatban.
Összegezve az Európai Parlament sikerként könyvelheti el, hogy bár a mechanizmus nevében nem szerepel a jogállamiság, annak leírásában utalnak rá és példákat is hoznak fel. Eleget tett a szavazói kéréseknek és látszólag jelentősen növelte hatáskörét. Ugyanakkor a példák ellenére is igencsak bonyolult jogi vitákhoz vezethet annak meghatározása, hogy az egyes észlelt „jogállamiság elvek megsértése” „kellően közvetlenül érintik-e” az uniós költségvetést vagy sem és ennek bizonyítása is igencsak nehézkes lehet. A tagállamok sikerként könyvelhetik el, hogy a mechanizmus elindítása rajtuk múlik, az eljárás elindításához legalább 15 olyan tagállam szavazata szükséges, amely összesítve az unió lakosságának 65 százalékát képviseli. Egy újabb siker a tagállamok számára, hogy a szöveg megfogalmazása elég képlékeny, vagyis a már megszokott uniós jellegű döntés született: senki sem nyert vagy veszített igazán. Az azonban kérdéses, hogy Magyarország és Lengyelország meg fogják-e vétózni az említett feltételekkel elfogadott többéves uniós költségvetést.
Kép: Sera Martikainen
