A koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásai miatt újra kellett gondolni az Európai Unió hétéves pénzügyi kerettervét. A módosítások az Erasmus programot is hátrányosan érintették.
Az Európai Uniót hosszú idők óta érik bírálatok a döntéshozatali folyamatok összetettsége és átláthatatlansága, valamint az állampolgároktól való távolsága miatt. Annak érdekében, hogy a demokratikus legitimációját növeljék, illetve, hogy a polgárok közelebb érezzék magukhoz, számos reform, vagy annak kísérlete – például a csúcsjelölti rendszer intézményesítése – született már. Ilyen céllal tervez továbbá az Európai Bizottság 2020 őszétől egy két éven át tartó rendezvénysorozatot. Létezik ugyanakkor immáron harminchárom éve egy program, amely, ha nem is orvosolja az EU minden hiányosságát, de jelentősen javít rajtuk.
Az Erasmus programot 1987-ben indította el az Európai Gazdasági Közösség, az évek során pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és mára az Erasmus+ az Európai Unió egyik legsikeresebb kezdeményezésévé vált. A program célja egyfelől a felsőoktatásban tanulók hozzásegítése ahhoz, hogy más államok intézményeiben folytathassanak tanulmányokat, másfelől támogatást nyújt a sport, ifjúságügy és képzés számára is. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a résztvevő országok között Európai Unión kívüli nemzetek is megtalálhatóak. Ösztöndíjai révén a kevésbé tehetős államok polgárai is nagyobb arányban tudtak külföldi tapasztalatokat szerezni. A más kultúrák megismerésével nem csak közelebb kerülhettek egymáshoz a különböző nemzetiségű fiatalok, de az Erasmus+-nak köszönhetően közvetlenül át is érezhették, mit jelent az Európai Unió tagjának lenni. Ezt az irányt kívánta tovább folytatni a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság, amikor 2018-ban olyan javaslatot tett le az asztalra a következő, 2021-ben kezdődő többéves költségvetési ciklusra vonatkozóan, amelyben a programra szánt keretösszeg 30 milliárd euró volt. Ezzel több, mint kétszeresére növelték volna a ráfordítható összeget, a 2014 és 2020 közötti időszakban ugyanis csupán 14,7 milliárd eurós alap állt a rendelkezésükre. Navracsics Tibor, az akkori oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztos azzal indokolta a nagy arányú emelést, hogy ez által még több polgár számára válik elérhetővé az ösztöndíj, és lehetőséget nyújt arra is, hogy a kelet-közép-európaiak részére magasabb összeget juttassanak, mérsékelve ezzel a földrajzi különbségeket.
Habár az új Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen megválasztása előtt még az Erasmus+ keretösszegének megháromszorozását sem tartotta lehetetlennek, a testület májusban már csak 24,6 milliárd eurót indítványozott a következő költségvetési ciklusra, és ezt, a július 21-én elfogadott kerettervben a tagállamok tovább csökkentették. 2021 és 2027 között az Erasmus+-ra 21,2 milliárd eurót szánnak. Ez 29,4 százalékkal kevesebb a Bizottság eredeti javaslatánál és csupán 44,2 százalékos forrásemelést jelent az előző időszakhoz képest. Mindezek után nem csak azt lehet megállapítani, hogy a háromszorosára növelés lehetőségének felvillantása a valóságtól elrugaszkodott kijelentés volt, de az is kiderült, hogy az előző Bizottság ambiciózus terve nem fog teljesülni, a szűkebb keretből kevesebb hallgató élvezheti majd az uniós lét előnyeit.
Az Európai Tanács júliusi ülésén kétségkívül fontos megállapodás született, hiszen a koronavírus-járvány okozta gazdasági károk enyhítése most az elsődleges, ám amennyiben komolyan gondolják a politikusok, hogy közelebb kell vinni a polgárokhoz az Uniót, akkor nem az Erasmus+-ra szánt összegből kellett volna két ízben is elvonniuk.
