Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • EN
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • EN
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • EN
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • EN
Mitrovits Miklós

Ezer éve koronázták meg Vitéz Boleszlávot

Lengyelország Piast-öröksége és az állami szuverenitás kérdése.

Mitrovits Miklós 2025.05.14.
Tóth Kálmán

A huszadik század női gondolkodója

Egy napjainkban is aktuális gondolkodó szellemi öröksége.

Tóth Kálmán 2025.05.13.
Libárdi Péter

Petőfi másképpen

A diákok produktív alkotófolyamatnak élték meg a projektmunkát.

Libárdi Péter 2025.05.13.
Csepeli Réka

A német–francia tengely újjáélesztésének reménye

Európa értékeinek újradefiniálása.

Csepeli Réka 2025.05.12.
Markovics Milán Mór

Új pápa: konklávék árnyékában

Talán mindenki számára elfogadható kompromisszumokkal fogja kormányozni Szent Péter hajóját.

Markovics Milán Mór 2025.05.08.
MESSZELÁTÓ BLOG
Manzinger Krisztián
Manzinger Krisztián
munkatárs, NKE John Lukacs Intézet
  • 2023.06.27.
  • 2023.06.27.

A magyar–szerb megbékélési folyamat tíz éve

Közép-Európa népeinek érdeke a történelmi traumákon való túllépés, ennek azonban előfeltételei vannak. A magyar–szerb megbékélési folyamat példaként szolgálhat a szélesebb térség számára, és reményt ad arra, hogy méltányossággal egy stabilabb, reziliensebb régió építhető, ami ellenállóbb a külső nagyhatalmi beavatkozásoknak.

Áder János és Tomislav Nikolić, akkori magyar és szerb államfők 2013. június 26-án közös főhajtással tisztelegtek a kivégzett ártatlanok emlékének a vajdasági Csúrogon. Magyarország és Szerbia megbékélési törekvése egyedülálló a térségben, de az ismérveit áttekintve akár Európában is. A legismertebb megbékélési folyamatok a francia–német és a német–lengyel, de a magyar–szerb méltán tarthat figyelemre igényt.

Európa – és tágabb kontextusban a világ – népei rengeteg háborút folytattak egymással, ezek kronológiája teszi ki azt a történelmet, amelyek az egyes népek identitásának fontos komponensét jelentik. A megbékélési folyamatok ezért rendkívül nehezek, sem a győztesnek, sem a vesztesnek nem könnyű saját nemzeti narratíváin felülemelkedni, a megbékélés viszont valamennyire ezt mégis szükségessé teszi. Nem véletlen, hogy a közös történelemkönyvek vagy akár egy-egy történelmi esemény közös értelmezésének kidolgozása óriási nehézségbe ütközik. 

A megbékélési folyamatok esetében mindig azt látjuk, hogy a személyek jelentősége nem elhanyagolható: a francia–német megbékéléshez kellett De Gaulle és Adenauer jó interperszonális viszonya, a német–lengyel megbékéléshez pedig az Ostpolitik iránt elkötelezett Willy Brandt személyes példamutatása. A megbékélési folyamatok azonban csak akkor lesznek többek, mint egy aláírt megállapodás, ha ott van mögöttük az érintett országok társadalma is. A francia–német és a német–lengyel megbékélési folyamatok immár több évtizedes múltra tekintenek vissza, de különösen az utóbbi – bizalomhiány miatt – ma is nagyon sérülékeny: Lengyelország továbbra sem hajlandó például német haditechnikára alapozni a hadseregét, legfőbb biztonsági garantőreként pedig az Egyesült Államokra tekint. 

A magyar–szerb megbékéléshez is szükség volt a két ország vezetőinek szoros és bizalminak mondható kapcsolatára, Orbán Viktor és Aleksandr Vučić jó nexusa nélkül nem lett volna esély az előrelépésre. Vannak azonban további olyan tényezők is, amelyek segítették a megbékélést: Szerbia az 1990-es évek kudarcai után új külpolitikai irányvonalat választott, amiben a szomszédos államok közül a Magyarországgal való együttműködés tűnt a legkifizetődőbbnek. Magyarországnak is érdeke a megbékélés, tágabb kontextusban is, hiszen ezzel egyértelműsíthető, hogy lehetséges előrelépés még olyan terhelt államközi kapcsolatokban is, mint ami a magyar–szerb viszonyt a 20. században jellemezte. Emellett van még egy fontos szempont, ami a másik két megbékélési folyamatban semmilyen szerepet nem játszott, Magyarország számára viszont kiemelten fontos: a nemzetiségi kérdés. Szerbiában 2000 után egy nagyvonalúnak mondható nemzetiségpolitika nyert teret, ami a például nemzetiségek kedvezményes parlamenti képviseletében és kulturális autonómiát működtető önkormányzati intézmények – nemzeti tanácsok, így például a Magyar Nemzeti Tanács – létrejöttében öltött testet. 

2001-ben a vajdasági parlament egy különbizottságot hozott létre az 1941–1945 között ártatlanul meghurcolt, megkínzott és kivégzett vajdaságiak névsorának összeállítása céljából, amely 2009-re – kitolva a vizsgálat fókuszát 1948-ig – közel 89 ezer személyt azonosított, közülük mintegy 5 ezer volt magyar. 2009-ben Sólyom László és Boris Tadić államfők megállapodása értelmében a feltárás elősegítése érdekében Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság jött létre, a feltárásban a szerbiai magyarság önkormányzati szerve, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt szerepet játszott. A javuló kétoldalú kapcsolatok végül odavezettek, hogy 2013. június 26-án megtörtént a csúrogi államfői főhajtás, majd 2014. október 30-án a szerb kormány hatályon kívül helyezte a Csúrog, Zsablya és Mozsor községek egykori magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó 1944–45-ös időszakbeli határozatokat. 

Fontos rámutatni, hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat biztosan nem kezdődhetett volna meg, ha Szerbiában nem lennének olyan jogintézmények, amelyek ma a magyarság – és más nemzetiségek – rendelkezésére állnak. Magyarország ugyanis nem tud a külhoni magyarok kérdését megkerülve bizalmi viszonyt kialakítani a szomszédaival, vagyis a szomszédokkal való megbékélésnek előfeltétele olyan viszonyok kialakítása az érintett államok részéről, amelyek lehetővé teszik a magyar nemzetpolitika fő célkitűzésének megvalósulását, a szülőföldön magyarként való boldogulást. Szerbiában 2002-ben és 2009-ben törvényben szabályozták a nemzeti tanácsok – az elismert kisebbségek kulturális hatáskörökkel rendelkező önkormányzati szerveinek – működését, a magyarság legjelentősebb politikai szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) pedig része a szerbiai és a vajdasági kormányzásnak is. 

A szerző köszönetét fejezi ki a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségéért Horváth Lászlónak. Nyitókép: Flickr / Marina Neskovic

Témakörök: Magyarország, megbékélés, Szerbia, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT