Montenegró 2022 elején belpolitikai válsággal néz szembe: a koronavírus járvány okozta gazdasági visszaesést és társadalmi frusztrációt a legkisebb közös többszörös elvén szerveződő koalíció – a pártok közötti törésvonalak miatt – nem tudta megfelelő hatékonysággal kezelni, a februári bizalmatlansági indítvánnyal a kormány elveszítette többségét.
Az elkövetkezendő hetekben új miniszterelnök-jelöltet kérhet fel Milo Dukanović államfő a kormányalakításra, akinek a 2020. évi választások óta ellenzékbe szorult pártja lehet a helyzet egyik legnagyobb kedvezményezettje. Amennyiben nem sikerül kormányt alakítani, úgy előrehozott választásokat szükséges tartani a nyugat-balkáni országban. De mégis mi vezetett e belpolitikai helyzethez, hol tartunk jelenleg, a jövőbeli szcenáriók mit jelenthetnek az európai integráció folyamatára?
A Szocialisták Demokratikus Pártjának (Demokratska Partija Socijalista Crne Gore, DPS) népszerűség-csökkenéséhez 2020 közepére számos tényező szolgált táptalajul: az illegális pártfinanszírozással kapcsolatos „Boríték-ügy”, valamint az „Állj ellen” mozgalom mentén, továbbá az egyházügyi törvény módosítása és a koronavírus-járvánnyal összefüggő intézkedések hozományaként erősödtek fel a kormánykritikus hangok. A Dukanovic-kormánynak bel- és külpolitikai feszültségekkel egyaránt szembe kellett néznie. A korlátozó intézkedések nyomán kialakult frusztráció különböző tüntetések formájában öltött testet, amit a kormány „koronapolitikájából” fakadó, illetve a belgrádi vezetéssel kialakult – repülőterek használatán alapuló – fagyos viszony is tetézett. Noha a magas részvételű választások ezt követően Milo Dukanović pártjának győzelmét hozták, kormányt a Zdravko Krivokapić vezette Montenegró Jövőjéért (Za budućnost Crne Gore), Aleksa Bečić Béke a mi nemzetünk (Mir je naša nacija) és a Dritan Abazović Polgári Mozgalom Egyesült Reformakciója (Građanski Pokret Ujedinjena reformska akcija, URA) által vezetett Feketén fehéren (Crno na bijelo) tömörülés alakíthatott.
A választások után érzékelhető volt, hogy rendkívül sok kérdés megválaszolása várat magára: mindenekelőtt a pártok közötti törésvonalakat szem előtt tartva a legkisebb közös többszörös elvén kellett megszervezni a felálló kormányt. Az előzetes elképzelések szerint a kormány ezzel gyors, a járvány hatására kialakult bel- és külpolitikai feszültségeket kezelő intézkedéseket hozhatott, amit a hárompárti megállapodás szerint az előző rezsimmel szembeni elszámolásnak, közigazgatási reformoknak és korrupció elleni fellépésnek kellett követnie. Egyértelművé vált, hogy a törékeny koalíciónak – amelyet szerb-barát, EU- és NATO-integráció mellett elkötelezett pártok egyaránt alkottak – a kormányzási tapasztalathiányt megalapozott szakpolitikai döntésekkel kell pótolnia.
2022 elejére az elképzelések megvalósításainak aránya azonban felemás képet mutat. A közigazgatásban dolgozók cseréjét – annak kis mérete miatt – a koalíciós kormány részben tudta csak kivitelezni. Tavaly májusban a kormánytöbbség megszavazta az ügyészi kinevezéseket szabályozó törvény módosításait annak ellenére, hogy a Velencei Bizottság, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete aggodalmakat fogalmazott meg azzal kapcsolatban. 2021. decemberében az igazságügyi reformok előmozdítása után a parlament új ügyészségi tanácsot választott, így Ivica Stanković legfőbb államügyész tavalyi nyugdíjba vonulásának példáját február 17-én – a DPS-sel többször kapcsolatba hozott – Milivoje Katnić is követte. A korrupció és szervezett bűnözés elleni fellépés tekintetében – habár az Európai Bizottság jelentése korlátozott előrehaladásról, a Transparency International 2021. évi Corruption Perception Index dokumentuma pozitív tendenciáról számol be –, a Korrupcióellenes Ügynökség továbbra is számos magas szintű ügyet hagyott figyelmen kívül, három új kormánypárthoz köthető tagja pedig a testület függetlenségét kérdőjelezi meg.
A reformok felemás végrehajtási aránya mellett 2022 januárjára a nehézkes, körülményes döntéshozatal mentén kialakult belpolitikai válság fokozódott: az európai uniós csatlakozás és a reformfolyamatok minél előbbi végrehajtása érdekében Dritan Abazović miniszterelnök-helyettes, az URA vezetője egy európai integrációban elkötelezett kisebbségi kormányt javasolt január 17-én, mellyel véleménye szerint a belpolitikai válság kezelhető. Leszögezte, a koalícióban Milo Dukanović baloldali pártjának és a Demokratikus Frontnak nincs helye, a jövőben az Európai Uniós folyamatok előrehaladása szempontjából a pártok közötti együttműködésre kell fókuszálni. Két nappal később a Feketén fehéren koalíció és az ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványt terjesztettek be Zdravko Krivokapić kormánya ellen, Aleksa Bečić házelnököt pozíciójából eltávolították, az indítványról szóló februári szavazáson a 81 fős parlament többsége megvonta a kormánytól a bizalmat. A bizalmatlansági indítvány középpontjában a miniszterelnök cselekedetei álltak: a dokumentumban foglaltak szerint a miniszterelnök az utóbbi hónapokban ellehetetlenítette a kormány és a parlament közötti együttműködést, több helyen megsértette az ország alkotmányát, mellyel politikai válságba sodorta az országot.
A folyamatokat az Európai Unió is árgus szemekkel figyeli. Tonino Picula, az Európai Parlament montenegrói jelentéstevője és Vladimír Bilčík, az EU-Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság küldöttségének elnöke a montenegrói kormány elleni bizalmatlansági szavazást követően nyilatkozatban rögzítette, hogy minden olyan döntést támogatni fognak, amelyek az európai normákon alapulnak, tiszteletben tartják az európai értékeket, valamint tükrözik a polgárok kívánságát és akaratát. Kulcsfontosságú, hogy a politikai tétlenség ne akadályozza a reformfolyamatok előrehaladását. A kormány a bizalmatlansági szavazás eredménye után jelenleg ügyvezető kormányként működik tovább, a köztársasági elnök előreláthatóan Zdravko Abazovićot kérheti fel a kormányalakításra, viszont amennyiben erre nem kerül sor, akkor előrehozott választásokat szükséges tartani. Mindenesetre a szcenáriókból a DPS kerülhet ki a legjobban: Dukanović pártja a kormányalakítást követően tovább gátolhatja az értékeivel és érdekeivel összeegyeztethetetlen potenciális döntéseket, előrehozott választások esetén pozícióját erősítheti.
Bármilyen forgatókönyv is valósul meg, a jövőben felálló – akár kisebbségi, akár előrehozott választások utáni – montenegrói kormány előtt számos feladat fog állni. A koronavírus járvány a nyugat-balkáni államok közül Montenegrót érintette a legjobban, a gazdasági növekedés és a turizmus élénkítése, a társadalmi frusztráció csökkentése a belpolitikai kérdések középpontjában áll. Külpolitikai kérdésekben a szomszédokkal – elsősorban Szerbiával – történő hatékony együttműködésen és a NATO-n belüli pozíció erősítésén túl, a fő hangsúly az európai integrációra helyeződik. A francia soros elnökség programjában a nyugat-balkáni bővítés nem szerepel prioritásként – a politikai szinten hangoztatott európai perspektíván túl, a célkitűzések mindinkább az intézményi reformokra, külkapcsolatokat tekintve Afrikára fókuszál –, így Podgorica előtt lehetőség nyílik, hogy rendezze sorait. A csatlakozáshoz szükséges reformokhoz elengedhetetlen lesz a kormány és ellenzék közti együttműködés, ugyanis a következő két-három évben a fejezetek lezárásához új lendületet adhatnak akár a cseh, magyar vagy lengyel bővítéspárti soros elnökségek is.
