Az ipar 4.0 technológiák adaptálása számos lehetőséget és kihívást rejt magában, mely számottevően érint(het)i a munkavállalókat. Ezen hatások sokrétűek lehetnek, de általánosságban megállapítható, hogy a munkafolyamatokban a technológia súlya jelentősen növekedhet. Az emberközpontúság háttérbe szorulása miatt jött létre az ipar 5.0 koncepciója, mely ezen folyamat megfordítását hivatott szolgálni. Az utóbbi időben az ipar 5.0 azonban egyre gyakrabban kapcsolódik össze a környezeti fenntarthatóság dimenziójával is. Ezzel párhuzamosan pedig a koncepció a fenntartható és inkluzív növekedési célok elérését is elősegítheti. Ezen megállapítások mellett ugyanakkor az üzleti szférában jelenleg még korlátozott hatásokról beszélhetünk.
Az ipar 4.0 elnevezéssel illetett technológiai fejlődés számottevő hatást generált az egyes iparágakban, mely jelentős termelékenységnövekedést eredményezett. Kulcsfontosságú tényezővé vált a technológiai adaptáció, ugyanis az új technológiai vívmányokból való kimaradás versenyhátrányt okozhat. A technológiai fejlődés a potenciális pozitív hozadékai, valamint a kirekesztődési kockázat mellett további potenciális negatívnak tekinthető konzekvenciákkal is bírhat. Az egyes munkafolyamatokban ugyanis technológiai túlsúly alakulhat ki, s az ember szerepe háttérbe szorulhat. Ezen folyamatok elősegítése iránti igény hívta életre az ipar 5.0 koncepcióját.
Az ipar 5.0 koncepciójának tartalmát tekintve nincs konszenzus. Amennyiben a fogalmi kereteket vizsgáljuk úgy megállapítható, hogy egyes elemzések alapján az ipar 5.0 elsődlegesen az emberközpontúságot és a munkavállalói jólétet foglalja magában, míg a környezeti központúság csak később kapcsolódott be, így az akár ipar 6.0 koncepciónak is tekinthető. Az Európai Bizottság megközelítése szerint az ipar 5.0 oly módon definiálható, mint az ipar 4.0 technológiai fejlődésének – a környezeti fenntarthatóság figyelembevételével – a növekedésen túlmutatóan a jólét elősegítése. Azaz az ipar 5.0 középpontba helyezi az emberközpontú, fenntartható és reziliens ipari struktúrákat. Az ipar 5.0 tehát nem a hagyományos értelemben vett technológiai fejlődést foglalja magában – mint az eddigi ipari forradalmak – hanem a korábbi technológiai vívmányok társadalmi és környezet fenntarthatóság irányába történő elmozdítását hivatott szolgálni. Ez visszavezethető arra, hogy az ipar 4.0 vívmányainak ipari elterjedése kiváltotta a munkavállalók, a társadalom és a kormányzat aggodalmát az ipari folyamatok dehumanizációját illetően. A kialakult félelmek szorosan kapcsolódnak a munkavállalók szerepének átalakulásához, valamint a helyettesítő hatás potenciális megjelenésének lehetőségéhez. Kutatások állítják, hogy az ipar 5.0 irányába történő elmozdulás paradigmaváltásnak tekinthető, abból kifolyólag, hogy a technológia szerepére való fókuszálás helyett, a technológia és az ember közötti együttműködést helyezi a fejlődés középpontjába. Emellett az ipar 5.0 szorosan összekapcsolódik a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés érdekében tett erőfeszítésekkel. Megállapítható, hogy a technológia oldaláról az ipar 5.0 fő alapelvei közé sorolható a koordináció, az együttműködés, illetve a kommunikáció, az automatizáció, az identifikáció és az adatok feldolgozása. A fogalmi megközelítések alapján kijelenthető, hogy az ipar 5.0 alapkoncepcióját a technológia és az ember közötti kapcsolat jelenlegi alakulásának megváltoztatása képezi. Mindazonáltal az utóbbi időben a definíció kezd kiegészülni a technológiai fejlődés környezeti fenntarthatóság dimenziójával történő összekapcsoltságával is.
Amennyiben részletesen vizsgáljuk az ipar 5.0 koncepcióját, úgy a fenti definíciós megközelítésekkel összhangban két fő irányvonala alakult ki: a társadalmi és környezet fenntarthatóság elősegítése. Ezzel összhangban az ipar 5.0 esetében kettős célrendszer fogalmazható meg: az üzleti céloknak a vállalaton belül és azon kívül is párosulnia kell a társadalmi célokkal. A vállalaton belül ez a technológia és az emberi tényező szerepének összefüggéseire, míg azon kívül a társadalmi és környezeti felelősségvállalásra irányul. A környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódóan erre mutat rá a WEO elemzése is. Vizsgálataik szerint ugyanis a feldolgozóipar, illetve a termelői szektor a széndioxid-kibocsátásának egyötödéért felelős a világban. Az ipar 5.0 koncepciójának adaptálása tehát az ipar struktúrák számottevő változását hozhatná el, s a digitális átalakulás révén a zöld átállást is elősegíthetné. Mindazonáltal nem csupán a nagy ökológiai lábnyommal bíró ágazatokra gyakorolhat pozitív hatást, hanem minden struktúra esetében elősegítheti a hatékonyság- és termelékenységnövekedést a fenntarthatóság és inkluzív szemlélet biztosítása mellett. Amennyiben más ágazatokat vizsgálunk, úgy megállapítható, hogy az ipar 5.0 például az ellátási láncokat is átalakíthatja, oly módon, hogy azoknál a központi elemek az intelligens, rugalmas, dinamikusan (újra)konfigurálható hálózatok lesznek.
Mindazonáltal azonosítható, hogy az ipar 5.0 koncepciója még csupán a kutatások középpontjában, elsődlegesen az elméleti összefüggések mentén határozódik meg. A vállalatoknál ugyanis még az ipar 4.0 vívmányainak adaptálása és a termelékenység növelése, valamint az ezekhez kapcsolódó kihívások jelenti az elsődleges prioritást. Emellett megállapítható, hogy az ipar 5.0 irányába történő elmozdulás egyik legnagyobb hátráltató tényezője a technológiába vetett bizalom és annak elfogadása lehet.
Összegzésképpen leszögezhető, hogy az ipar 5.0 koncepciója új dimenzióba próbálja helyezni az ipar 4.0 vívmányaihoz kapcsolódó technológiai fejlődést. Ezen törekvések szorosan összekapcsolódnak a technológiai fejlődés potenciális negatív következményeivel (pl. a munkaerőpiaci helyettesítő hatás potenciális léte az egyes munkakörökben), valamint a fenntartható és inkluzív növekedés biztosításával. Az ipar 5.0 eléréshez azonban számos tényezőre van szükség. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a vállalatok az ipar 4.0 vívmányainak adaptálása révén jelentkező potenciális hatékonyság- és termelékenységnövekedési hatások mellett ösztönözve legyenek, s felvállaljak az ipar 5.0 irányába tett lépéseket is. Ez az ösztönzés történhet a fogyasztók, a versenytársak és a kormányzat oldaláról is. Ehhez azonban szükséges pontosan meghatározni az ipar 5.0 koncepciójának keretrendszerét is, ugyanis az ismertetett definíciós divergenciák alapján a munkavállalói jólét elsődleges célként határozható meg, s a környezet fenntarthatóság ezen tényező mellett jelentkezik. Az egyes kutatások során azonosított fogalmak között azonban a prioritások terén mutatkoztak eltérések. A pontos fogalmi lehatárolások hiánya ugyanakkor maga után vonhatja, hogy a stratégiai célkitűzések elérése, az azokhoz rendelt köztes célok és eszközök meghatározása nehézkessé válhat. Ehhez kapcsolódóan pedig az eredmények mérése és értékelése is torzított lehet.
A blogposzt a TKP2021-NKTA-51 számú projektben, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
