Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Hatos Pál

Szabadkőművesek összeesküvése?

A liberális jószándék sohasem éri meg a történelem áhított végét.

Hatos Pál 2023.06.03.
Kollai István

A technostruktúra halála

A technokrata értelmiségi réteg
elvesztette belső koherenciáját.

Kollai István 2021.09.28.
Máthé Réka Zsuzsánna

Látszólag minden rendben

Tényleg felgyorsulhat a világgazdaság növekedése ebben az évben?

Máthé Réka Zsuzsánna 2021.09.27.
Kutasi Gábor

Lazít-e az EU fiskális szabályain a Covid által okozott eladósodás?

Reális a szabályok módosítása.

Kutasi Gábor 2021.08.30.
Manzinger Krisztián

Elrománosítható-e Székelyföld gazdaságfejlesztéssel?

A román pártelnök csíkszeredai nyilatkozatának margójára.

Manzinger Krisztián 2021.08.24.
LUDECON BLOG
Kollai István
Kollai István
vendégkutató, Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet
  • 2021.10.12.
  • 2021.10.12.

Egy csendes forradalom

Számosan vannak, akik a globalizált fogyasztói társadalom ellen igen hangosan emelnek szót. Igazságuk amennyire erőteljes, annyira sokszor híján vannak a megoldásokkal. A globalizáció körüli csatazajban azonban lehet, hogy sikerre vezet egy csöndesebb, technokrata jellegű kooperáció különböző színezetű centrista erők között, aminek köszönhetően a globális oligopóliumok ellen valós bürokratikus megoldások jutottak túl a tervezőasztalon, és formálhatják emberarcúbbra az általunk jelenleg ismert gazdaság képét.

Mielőtt kiemelnénk, hogy mi ez a három „bürokratikus megoldás”, amelyek valamiféle „emberarcú globalizáció” mellett próbálnak lándzsát törni, ejtsünk pár szót a globalizáció körüli csatazajról. Ha e csatazaj hangjait megpróbáljuk kiszűrni, talán jobban képet kapunk arról is, kik között és hogyan zajlik az a bizonyos „technokrata kooperáció”.

Kissé távolról indítva: a globalizáció valamilyen szempontból szétfeszítette a korábbi, 20. századi modern politikai ideológiák belső koherenciáját, és az így formálódó ideológia-csonkok (csonka ideológiák) vagy a globalizáció szószólóivá, vagy azok harcos ellenségévé váltak, miközben a pontos policy-alkotás sokszor elmaradt. Kezdve a baloldalisággal, a szocialista politikai ideológiával: a globális gazdasági rendben immár a termelési láncok apró egységek flexibilis hálózatából állnak, az iparral szemben a szolgáltatás vált dominánssá, és az egyéni tudásban manifesztálódó humántőke egyre fontosabbá vált a tőkésosztály pénzügyi lehetőségeihez vagy a munkásosztály aggregáltan mérhető munkaerejéhez képest.

Mindez sokban irrelevánssá tette a társadalom kettéosztását tőkésekre és munkásokra, hiszen a munkaerőpiac individualizálódott. A modern politikai baloldal ideológiája emiatt akként alakult át, hogy egy éleseb globalizációkritikus irányzat megőrizte az elnyomottak és esélytelenebbek képviseletének politikai hagyományát, és figyelmét elsősorban az elvileg egyenlőséget biztosító struktúrákban „beragadó”, alulmaradó csoportoknak szenteli – mint a szegénységben élőknek, női munkavállalóknak, bevándorlóknak, etnikai kisebbségeknek –, ezt az irányt a szakirodalom után újbaloldalnak lehet nevezni. Egy másik, globalizációpárti irány pedig azt hangsúlyozta, hogy a globalizálódás maga az esély a kitörésre, a társadalmi mobilizációra.

Egy pesszimista és egy optimista hang került egymással szembe a baloldal ideológiai maradványain. Ugyanez igaz a liberalizmusra, ahol a globális szinten oligopolizált piacokon már nem lehet egyenlőségjelet tenni az egyéni szabadságjogok és a vállalkozás szabadsága között. A vállalkozás szabadsága – ha piaci koncentrációhoz vezet – az egyéni szabadság erejét (munkavállaló erejét, fogyasztó erejét, versenytársak erejét) gyengítheti. A liberális politikai ideológia tehát a baloldalhoz hasonlóan kettéhasadt egy globalizációkritikus, erőteljesen emberjogi központú „globkrit” liberalizmusra, és a vállalkozás szabadságának elsőbbrendűségét hirdető neoliberalizmusra.

Végül ugyanez a kettéhasadás megtörtént a konzervativizmussal is, ahol pedig a globalizált vállalati struktúra, mint szupranacionális intézményrendszer, aláásta azt a konzervativizmus számára kellemes axiómát, miszerint a legerősebb intézmény a nemzetállam intézményi rezsime. Ez az axiómia biztosította az egyszerre rend- és hagyomány-párti konzervatív ideológia belső koherenciáját. A piacok globalizációja során ez az axióma elvesztette érvényességét: a legerősebb intézménnyé a vállalat-szövetségek váltak, illetve a kontrollálásukat szolgáló államszövetségek, kooperációk. A konzervatív ideológia képviselőinek választania kellett a szupranacionális intézménypártiság és a nacionalista szinten mozgó intézmény-ellenesség között. Előbbinek egyik – valamilyen szempontból szélsőséges – megjelenési formája a neokonzervativizmus, utóbbinak pedig az „új jobboldalnak” nevezett konglomerátum, benne neotradícionalista, premodern vezérelvűségre és intézmény-ellenességgel való hajlammal.

Mindez az áttekintés azért lett volna lényeges, hogy jobban feltűnjön e radikális ideológiai reakciók között megmaradó ütközőtérnek, „ideológiai középnek” a technokrata jellegű egységesülése: a hagyományos szociáldemokrácia, az ordoliberalizmus és a szabadelvű konzervativizmus képviselőinek globalizáció jelentette kihívásra adott válaszai meglehetősen hasonlatossá váltak. Nagyjából egyöntetűen elutasítják a „könyökből adott”, hirtelenkedőnek és általánosítónak tekintett kritikai és glorifikáló attitűdöket, és inkább technokrata válaszadásra fókuszálnak. Ez politikailag talán elsőre nem kifizetődő – mivel nem lehet a globalizáció tematikája mentén erőteljesen pozícionálni és megjeleníteni ezeket a középerőket – de néhány példa alapján úgy tűnik, hogy sikereik is lehetnek, és valamiféle „csendes” forradalmat is elindíthatnak.

Ilyen példa lehet a globális minimumadó bevezetése, ami már eleve a széleskörű támogatása révén is mutatja, hogy mennyire nem sorolható be egyetlen ideológiai tábor zászlója alá. A globális minimumadó – bár vannak félelmek, hogy versenyhátrányba hozza az alacsony adókulcsú országokat – a szociális dömping jelenségének kiiktatására alkalmas lehet, és az államok, mint intézmények közötti versenyt teheti emberarcúbbá: a működőtőke nem keresheti a boldogulását a szociális háló teljes leépülésén keresztül. Ugyanilyen centrista-technokrata vívmány az Európai Bizottság „Fit for 55” kezdeményezése, ami egy igen ambíciózus emissziócsökkentési intézkedéscsomag, és jónéhány globális iparágon – például az autóiparon – belüli versenyt teheti emberarcúbbá: a működőtőke nem keresheti a boldogulását az ökológiai egyensúly megbontása révén. Végül a harmadik hasonló, „visszafogottan forradalmi” kezdeményezés az USA egyik nem túl ismert, de igen jelentős intézményének, a Federal Trade Commission-nak a vezető- és stratégiaválasztása. A trösztellenes és versenyszabályozási intézkedésekért felelős szerv élére az az 1989-es születésű Lina M. Khan került, aki a techóriások feldarabolása révén állítaná helyre a versenyt bizonyos oligopolizálódó vagy monopolizálódó piacokon. A pakisztáni származású hölgy kinevezését a demokrata Joe Biden elnök kezdeményezte, de republikánusok közül is többen megszavazták azt. Az USA-ban voltak már trösztellenes törvénykezések 150 éve, így a birodalmi méretűvé dagadó vállalat-behemótok feldarabolásának itt már van hagyománya. Ráadásul az akkori tapasztalat nem rossz, az intézkedések hozzájárultak a piaci verseny emberarcúbbá tételéhez.

Így tehát a partizánattitűdű intézkedésekben megtestesülő antiglobalista idea és a sokszor frázisokban, optimista vízióalkotásban („verbalizmusban”) kimerülő proglobalista idea között kikristályosodhat a sokszor puhának, langyosnak és erőtlennek titulált centrista ideáknak a bürokratikus hatékonysága.

Témakörök: forradalom, gazdaságpolitika, globalizáció, minimumadó, technostruktúra
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT