Székelyföld turizmusában jelentős szerepet tölt be mind az öt Valene L. Smith antropológus által meghatározott turizmus-típus: az etnikai, kulturális, történelmi, környezeti illetve rekreációs, szórakozási célokat szolgáló turizmus is. Emellett megnyílt és fellendülőben van két exkluzív keresletet kiegészítő réspiac: a vadászturizmus, valamint a nemesi turizmus. A nemesi turizmus (vagy kastélyturizmus) körül azonban élénk szakmai vita folyik.
Az alapvető kérdés magához az elnevezéshez kapcsolódik: a kastélyturizmus vagy a nemesi turizmus a megfelelő terminus? Szükséges tisztázni a két fogalmat, és jó lenne közös nevezőre jutni a használatukat illetően., hiszen ez jelentősen megkönnyítené a brandépítést, s az összes, turisztikai körforgásba belépő kastély, kúria, udvarház egységesen használhatná a nemesi- vagy kastélyturizmus címkét.
A magyarországi szakirodalom egyértelműen a kastélyturizmus terminussal operál: a kastélyturizmus kifejezést a turisztikai terméktípus jelölésére használják, mintegy a kulturális turizmus részeként. Székelyföldön a kastélyturizmus megnevezés azonban megtévesztő lehet. A miklósvári Kálnoky-kastély esetében például a vendégek elszállásolása nem magában a kastélyban, hanem a kastély körüli udvarházakban történik. A vajdaszentiványi Zichy-kúria estében a vendégek elszállásolása egyelőre a főépületben kialakított néhány szoba valamelyikében történik, az viszont nem egyértelmű, hogy az épület maga kastélynak, kúriának vagy udvarháznak minősül. És ez a legáltalánosabb probléma, hogy nincsen a kastélynak egy pontos definíciója az épület méreteit vagy pompáját tekintve. A kastélyturizmus címke így nem minden esetben találkozik a turisták kastély-percepciójával, és nem mindig kínálja az elvárt és elképzelt kastély-élményt. Azonban ebben a típusú turizmusban gyakran nem is maga a kastély épülete az attrakció, hanem az, ami a kastélyokat egykoron átjárta: a nemesi hangulat, lét, életérzés. Ezért döntenek néhányan a szakmában a nemesi turizmus megnevezés mellett.
A nemesi turizmus kifejezés ellen viszont a szakma egy más részének illetve a nemesek egy csoportjának van kifogása, hiszen szerintük ez a megnevezés azt sugallja, hogy maguk a nemesek képezik a turisztikai attrakció fő tárgyát. A nemesek turisztikai termékké való redukálása nem egy fenntartható iránya a kastély- vagy nemesi turizmusnak. Érthető módon nem várható el a nemesektől sem, hogy turisztikai attrakcióvá lényegüljenek. Ha például valaki Uzonba utazik a Béldi-Mikes kastélyba, találkozhat ugyan gróf Mikes Zsigmonddal, aki akár végigvezeti a vendégeket az Erdélyi Fejedelemség korát idéző múzeumon, de az érthető módon nem várható el, hogy a gróf „parádézzon” minden érkező vendég előtt. Mindkét érvrendszert figyelembe véve én azt gondolom, hogy a nemesi turizmus alkalmasabb ennek a típusú turizmusnak a megnevezésére és jobban kifejezi azt, amit az kínál, azaz a nemesi lét minőségének átélési lehetőségét.
Bármelyik terminus mellett is döntenénk, legyen az kastély- vagy nemesi turizmus, az biztos, hogy ez a típusú idegenforgalom nemcsak a kulturális turizmuson belül, hanem az összes turizmustípus között az egyik legnagyobb fejlődési potenciállal rendelkező ágazat. A nemesi turizmus vagy kastélyturizmus egy fizetőképes réteget céloz meg, akik valamilyen egyedi, különleges élményre vágynak, és akik képesek is ennek az árát megfizetni. Az olaszteleki Daniel kastélyszálló tulajdonosa így nyilatkozik:
„A vendégkört, amit megcélzunk, úgy szoktuk definiálni, hogy azok, akik élményeket keresnek. Akik többet keresnek annál, mint amit egy szállás és egy étkezési lehetőség jelent. Akik értékelik mindazokat az értékeket, amiket mi nyújtani tudunk; és itt gondolok akár a kastély történelmi értékeire, de arra is, hogy itt egy másfajta életformát tapasztalnak meg.”
A magyarországi vendégkör szempontjából az idők folyamán Erdélyről az olcsó idegenforgalom képe alakult ki, és a térség nem tudta a magyarországi vendégek közül a fizetőképesebb vendégkört bevonzani, szemben a sikeresen megszólított román vagy angol vendégkörrel, amelyet Székelyföld elsősorban a nemesi kastélytokkal csábít magához. Ahogy egy székelyföldi turisztikai szakember fogalmaz:
„Magyarországon kialakult a nagybuszos turizmus, az, hogy Erdély olcsó, és kevés pénzért nagyokat lehet enni”,
A Magyarországról érkezett vendégek pedig néhány nap után hazatérnek és az igazán minőségi turisztikai szolgáltatásokat nem Székelyföldön várják el és vásárolják meg, hanem Ausztriában vagy Horvátországban. Az exkluzív keresletet kielégítő réspiac, a nemesi – / kastélyturizmus további fejlesztése és megfelelő népszerűsítése azonban új, de akár visszatérő magyarországi vendégeket is hozhatna a térségbe.
A kastélyok felújítása és turisztikai körforgásba való bevezetése viszont óriási költségként hárul a tulajdonosokra és bérlőkre. Az épületek felújításán túlmenően szükséges továbbá azok idegenforgalmi termékké alakítása ahhoz, hogy ne csak felújított építészeti látványosságok legyenek, hanem élményt adó attrakciókká váljanak a más helyi turisztikai szolgáltatást nyújtó vállalkozásokkal együtt, ahogyan azt a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 megfogalmazza.
Mindaddig viszont, amíg a szükséges felújítások megtörténnek, kis kreativitással és igényességgel a nemesi, korhű hangulat elővarázsolható romos épületek között is. Várallyay Réka művészettörténész, az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület alelnöke például az altorjai Apor kastélyban azt szervezte meg, hogy amikor vendégek érkeznek oda, akkor korhű ruhában színész olvasson fel részletet Metamorphosis Transylvaiae-ből, amelyet Apor Péter éppen Altorján írt.
Eközben vannak kastélyok, amelyek a szemünk előtt semmisültek meg az elmúlt néhány évben. Abafáján például a valamikor impozáns későbarokk Huszár-kastélynak, ma már csak egy romfala található. A 30 holdas parkban három tó is volt, szigettel, hattyúkkal, egzotikus növényekkel, szökőkúttal és szobrokkal – ma már csak derékig érő gaz maradt.
Aztán vannak kastélyok, ahol a szakértő beavatkozás megfelelő mértékű beruházással társulva még megmenthetné történelmünk és identitásunk egy-egy fontos, de pusztulásnak indult szimbólumát. Ezek az épületek a történelmi jelentőségükön túlmenően óriási gazdasági potenciállal is rendelkeznek. A turisztikai szakemberek egyöntetű véleménye szerint a nemesi turizmus vagy kastélyturizmus képezi a jövőben a székelyföldi, de különösen a Kovászna és Maros megyei turizmus felszálló ágát.
