A múltbeli tapasztalatok bár alapjául szolgálhatnak a jövőt érintő következtetések megfogalmazásának, a hasonlóságok ellenére mégsem vonható teljes párhuzam. Korábbi járványhelyzetek alapján végzett kutatások kimutatták, a potenciális kibocsátásra kifejtett hatások viszonylag rövid életűek, s a járvány végét követő két évvel többnyire eliminálódnak. Tüneteiben jelenleg a koronavírusválság azonban egyre inkább azokhoz a recessziókhoz kezd hasonlítani, amelyek kiváltó okai a gazdaság belső egyensúlytalanságaira vezethetőek vissza. A válságok lefutása a „kilábalás ábécét” segítségül hívva tipikusan az L, U, V, W, Z, alakzatok valamelyikével írható le. Az optimista V, illetve Z forgatókönyvek alapján a növekedés képes visszatérni a válság előtti szinthez, míg a valamivel pesszimistább U alakzat egy elnyújtott periódust feltételez a hanyatlás és a helyreállás között. A W esetében a helyreállást egy második hanyatlás követ, s a leginkább pesszimista szcenárió az elnyújtott lejtmenetet leíró L alakzat, amely a GDP növekedés tartós elmaradását eredményezi a korábbi trendhez képest (lásd a 2008-as krízist, amely után évekig tartott újra elérni a 2007-es teljesítményt ). Árnyalva a fenti képet, egyre többet hangoztatott a K alakzat, miszerint a vagyonos réteg, s a tőkeerős vállalkozások kilábalnak, sőt nyernek a válságon, míg az alacsonyabb jövedelműek és a kisebb vállalatok, illetve a kiszolgáltatott iparágak tartósan kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. Az Európai Uniót tekintve ez azért is veszélyes, mert a KKV szektor a foglalkoztatottság 66,4%-át teszi ki. A koronavírusválság tehát akár regresszív kimenetű is lehet, mely aránytalanul érinti az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat és kisebb cégeket, akik alacsonyabb tartalékaik és rosszabb hitelképességük nyomán jóval inkább kitettek a fizetésképtelenségnek.
Forrás: saját szerkesztés
A lehetséges forgatókönyvek listája hosszú és bizonytalan. A legsúlyosabb kimenetelt a pénzügyi krízist is magában foglaló út jelentené. Ennek bekövetkezte esetén, az előrejelzések alapján akár több egymást követő éven át is zsugorodna a globális gazdaság, amire már a II. világháború óta nem volt példa. A kedvező forgatókönyvektől való eltávolodást számos tényező erősítheti, melyek gyökerei már a felszín alatt rejtőzködnek, egyelőre azonban nem lehetünk bizonyosak azok felszínre törésében.
A kettős recesszió lehetőségét, s egyben a „W-szerű” forgatókönyv kialakulásának az esélyét növeli, ha a beruházási és fogyasztási kiadások már nemcsak a pandémiához köthető korlátozó intézkedések okán csökkennek. A recesszió kezdetével összekapcsolható visszaesés, kiegészülve a jövőbeli fejleményekre vonatkozó várakozások romlásával, még csak most kezd kibontakozni. A munkájukat vesztett háztartások és csődbe ment vállalatok valójában sok esetben banki ügyfelek, akik most fizetésképtelenné válhatnak. A nem teljesítő hitelek arányának növekedése pedig már kihat a pénzügyi stabilitásra, egészen súlyos esetben akár egy potenciális bankválság kialakulásához is hozzájárulva.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható
