A COVID-19 járvány első és második hullámára adott válaszok elsődlegesen a fertőzések és a halálesetek megfékezésére irányultak. Jelentős hangsúlyt fektettek továbbá a negatív gazdasági következmények csökkentésére is, ugyanakkor kevesebb szó esik arról, hogy a világjárvány következtében a szegénységi arány folyamatosan emelkedik, és az egyes országok közötti, illetve országokon belüli egyenlőtlenség mértéke is egyre nagyobb méreteket ölt.
Az egyes társadalmi rétegek közötti szakadék mélyülését igazolja, hogy a járvány okozta változások, s trendek számos pozitív hozadékkal bírnak a leggazdagabb rétegek számára. A részvénypiacok emelkedése óriási vagyongyarapodást idézett elő az eszköztulajdonosok számára. Miközben az egyik oldalon a munkanélküliségi ráta szárnyalásnak indult, csak az USA-beli milliárdosok összesített vagyona több mint 637 milliárd dollárral emelkedett, elérve ezzel a 3700 milliárd dolláros összvagyont. Összehasonlításképp ez az összeg meghaladja az afrikai kontinens 54 országának teljes gazdagságát. A legnagyobb nyertesek valójában azok, akiknek a technológiai szektorban van jelenlétük, különös tekintettel az olyan területekre, amelyek kihasználták az online platformokra és távmunkára való áttérés előnyeit.
A pandémia által felgyorsult technológiai változások nemcsak az egyének, de az országok szintjén is mélyítik az egyenlőtlenségeket. Azok az országok, amelyek állampolgárai megfelelő internet-hozzáféréssel rendelkeznek, s ehhez megfelelő szaktudás is párosul, képesek nyerni az online technológiákra való átállásból. Más országoknak viszont, amelyek korábban lemaradtak a digitális versenyben, tovább nő a hátrányuk.
Míg a gazdagabb országok esetében adott a lehetősége annak, hogy megfelelő szociális védőhálót biztosítsanak az állampolgárok számára, s szükség esetén kimentsenek bizonyos vállalatokat, addig a szegényebb országok esetében nem állnak rendelkezésre megfelelő kapacitások e célok eléréséhez. Következésképpen a gazdasági károk mélyebbek lesznek, s így a jólét romlása is nagyobb mértékű lesz. Vagyis amíg jellemzően ugyanolyan mértékű lezárásokat és korlátozó intézkedéseket vezetnek be a legtöbb országban, addig jóval távolabb áll egymástól az egyes kormányok képessége arra, hogy megfelelő módon támogassa a rászoruló embereket, cégeket, iparágakat.
A járvány valódi következményeinek pontos azonosítása a szegényebb, elsősorban fejlődő országokban ugyanakkor nehézkes, mert a munkavállalók jelentős hányada dolgozik az úgynevezett informális (gyakran szerződés nélküli, alacsony munkabiztonsággal jellemezhető) szektorokban. Az ő helyzetüket tovább nehezíti, hogy nem részesülnek azon támogatásokban sem, melyeket a magasabb jövedelmű országok munkavállalói kaphatnak a kormányuktól.
Egyes megközelítések szerint a világjárvány következtében a korábbi adatokhoz viszonyítva további 100 millió ember került extrém szegénységbe. Az akut éhezés mértéke 2020-ban megduplázódott, elérve ezzel a 260 millió főt. Várhatóan jóval több ember fog meghalni éhezésben és a szegénységhez kapcsolódó okok miatt, mint a COVID-19 közvetlen egészségügyi hatásai miatt. (A magyar szegénység hatásokat itt lehet majd idővel követni.)
A negatív hatások erősítik a fejlett világban egyre nagyobb méreteket öltő protekcionista törekvések is. A gyenge nemzetközi kooperáció negatív következményei, egy USA-Kína kereskedelmi háború, s Brexit által sújtott világgazdasági környezetben a pandémia hatására tovább erősödnek. A fejlődő országok kiszorulnak a gazdagabb országok piacairól, s a világkereskedelemből származtatható hasznuk csökken.
Ahogy arra az UNDP Globális Emberi Fejlődés mutatószámára vonatkozó becslése is rávilágít, komoly kockázata van annak, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági, társadalmi vívmányai visszafordulnak. A mérőszám, amely az oktatás, az egészség és életfeltételek adatai alapján formálódik 2020-ban először mutatott csökkenést az 1990-es létrehozása óta. A csökkenés az országok többségére jellemző trendet mutat, szinte valamennyi régióra vonatkozóan, függetlenül az adott térség jövedelmi helyzetétől. Félő, hogy egy egész generációt ér veszteség a jelenlegi helyzet miatt, nemcsak az emberéleteket tekintve, hanem sokkal inkább a jogokat és a lehetőségeket tekintve.
