Az unióban a gyermekszegénység Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben – nemrégiben már egy spanyol elemző cég is erről írt!
A szegénység csökkentése minden közösség alapvető felelőssége. Az ENSZ fenntartható fejlődési célrendszerében (Sustainable Development Goals – SDGs) az első elem a szegénység felszámolása. Az Európai Unió az EU2020-as és az EU2030-as stratégiájában is konkrét célokat tűzött ki a szegénység csökkentésére.
Az unió 2020-ra a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők számát a 2008-as szintről 20 millió fővel kívánta az unió csökkenteni, ez aztán nem valósult meg. Összesen 8 millió 853 ezer fős csökkenést ért el a tagállamok közössége a 2019-es referenciaévre. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát az uniós előírások szerint évente mérik a tagállami statisztikai szervezetek (hazánkban a KSH), s jelentik hivatalosan az Eurostatnak. Az Eurostat a mérés éve szerinti időszak megjelölésével teszi közzé az adatokat, de az aktuális évben a mérés mindig a megelőző évre (referenciaévre) vonatkozik. Az elemzés megkönnyítésére, azaz a gazdasági és társadalmi folyamatokkal történő kapcsolatok magyarázatára a referenciaévet használom az írásban. A KSH – az Eurostattal ellentétben – mindig a referenciaévet használja.
A tagállamoknak 2010-ben vállalásokat kellett tenni, s ezeket a vállalásokat 9 ország tudta teljesíteni mindössze. Magyarország 2020-ra (azaz 2019-es referenciaévre) 450 ezer fős javulást vállalt, s 1 millió 93 ezer fős csökkenést sikerült elérnünk, amivel a Lengyelország, Románia és Bulgária után a 4. legnagyobbak lettünk. Rajtunk kívül mindössze Portugália, Csehország, Lettország, Litvánia és Szlovénia teljesítette, amit vállalt. Tehát 9 tagállam teljesítette a vállalását, 9 országban csökkent ugyan valamelyest az érintettek száma, de nem érték el a vállalt javulást, s 9 ország esetében nőtt az érintettek létszáma (ezek Spanyolország, Németország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Málta, Észtország és Ciprus). Az unió átlagában már a Covid előtti évben, 2019-ben nőtt a kockázattal élők száma, ami leginkább a nyugat-európai gazdagnak tekintett országokban volt tetten érhető.
Az EU2030 stratégiánál kicsit módosult a szegénység mérésének módszere, az új stratégia 2030-ra a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát 2019-hez (2018-as referenciaévhez) képest legalább 15 millióval kívánja csökkenteni, beleértve legalább 5 millió gyermeket. Ezzel még nagyobb figyelmet kaptak a szegénységben élő gyermekek. Hazánk 292 ezer fős javulást vállalt. Az 1 millió 923 ezer fős bázisunk 2021-es referenciaévre 1 millió 750 ezer főre csökkent, azaz 173 ezer fős javulást már teljesítettünk. Ez az 59%-os, azaz időarányosnál jobb, Ciprus után mi teljesítettük legnagyobb mértékben a kitűzött célt.
(ezer fő, referenciaév. Forrás: Eurostat, készítette: Szalai Piroska)
A gyermekeket külön is vizsgálja az EU2030 stratégia, ezért külön mérni kell, hogyan alakul az ő helyzetük. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a gyermek önállóan soha nem lehet szegény, mert a gyermeket nevelő háztartás összes tagja egyformán érintett. Míg a baloldali és liberális szociálpolitika a gyermeket önálló individumként kezeli, nem gondolkodik úgy, hogy családban él, így a gyermekek szegénységét segélyezéssel kívánják enyhíteni. Véleményük szerint a gyermekszegénység csökkentésének legfőbb eszköze a családi pótlék. Ellenzik az adókedvezményeket és a rezsitámogatást, mert szerintük túl sokat adnak a gazdagabbaknak, nem csak a legszegényebbeknek szólnak. Tudni kell azonban, hogy 2010-ben a politikájuk hatására ötből két gyermek szegénységben élt hazánkban, ezzel Romániát és Bulgáriát tudtuk csak megelőzni, a 25. helyen álltunk a tagállamok között. Tehát a gyermekesek széles rétegét taszította a szegénységbe az adókedvezmények megvonása, a magas rezsi, a devizahitelezés, az alacsony foglalkoztatás, a magas munkanélküliség, főként a nők elviselhetetlenül rossz munkaerőpiaci helyzete. A gyermekeseknek a gyermektelenekhez viszonyított többletszegénységének növekedése aztán együtt járt a termékenység csökkenésével is, mivel egyre kevesebben vállaltak gyermeket, tudva azt, hogy a gyermekkel együtt jár a szegénység vállalása is.
Napjainkra ez megváltozott. 2021-re a 16 évesnél fiatalabb, szegénység kockázatával élő gyermekek létszáma a 2010 körüli több mint hatszázezerről 272 ezerre csökkent, azaz már a felénél is kevesebb gyermek érintett. Sőt, az EU2030-as stratégia bázisát képező 2018-as szintről is 78 ezerrel csökkent a létszámuk a világjárvány időszakában is.
(%, 2021. referenciaév. Forrás: Eurostat, készítette: Szalai Piroska)
Az EU2020 módszertan szerint 2010-ben a 16 évesnél fiatalabbak 40,1%-a, 2014-ben majdnem ugyanannyian, az EU2030-as módszertan szerint 40,3%-a élt szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával hazánkban. 2018-ra ez a szám 23,8%-ra mérséklődött, s a 25. helyről ezzel előreléptünk a 19. helyre a tagállami rangsorban. Majd 2021-re további 5,9 százalékponttal, 17,9%-ra javultunk, ami már a 10. helyet jelentette. Ez a csökkenésünk 2014 óta is, illetve 2018 óta is a legnagyobb mértékű, s ezzel együtt a tagállami sorrendben történt előrelépésünk is a legnagyobb a tagállamok között.
Az unió átlaga 2014 óta mindössze 2,7 százalékponttal csökkent, 2018 óta pedig sajnos 2,1 százalékponttal romlott. 2018 óta Németország például 8,6, Franciaország 4,1, Szlovákia 3,5 és Románia 2,9 százalékponttal romlott. 2014 óta is négy országban nőtt a gyermekszegénység: Finnországban 0,6, Luxemburgban 1, Németországban 4,3, Franciaországban 5,4 százalékponttal.
Az unióban is kimagasló, 2014–2021 közti 22,4 százalékpontos gyermekszegénység csökkenésünk (az utánunk következő legnagyobb javulás Bulgáriában 13,6 százalékpont volt!) egyértelműen a foglalkoztatásbővülésnek köszönhető, sőt nagyrészben a gyermekes nők foglalkoztatásbővülésének. A legtöbb gyermek azért tudott kilépni a szegénység fenyegetettségéből – a gyermekes háztartások többi tagjával együtt –, mert az őket nevelő felnőttek dolgoznak, nem segélyekből kell fenntartani a családokat, hanem munkajövedelemből, ami mindig magasabb színvonalat tud biztosítani, mint bármilyen jól pozícionált segélyezés. Továbbá hozzájárult még, hogy a gyermekeseket legjobban sújtó devizahiteleket 2015-ben kivezettük, a rezsicsökkentés 2013 óta folyamatosan működik, még a tavalyi változások után is az unió legolcsóbb lakossági energiaárai nálunk vannak. Nálunk volt az unióban egyik legnagyobb mértékű reálkereset-növekedés, a gyermekek után a foglalkoztatottaknak járó adó- és egyéb támogatások is a legjelentősebbek. A most tapasztalható reálkereset-csökkenés nálunk mindössze 11 hónapon át volt kimutatható (2022 szeptembere és 2023 júliusa között), ami az egyik legrövidebb a tagállamok között, s így a legkisebb visszaesést fogja jelenteni egész Európában.
Összességében az elmúlt évtized magyar példája alapján kijelenthető, hogy a gyermekszegénység akkor csökken, ha a gyermeket nevelő családtagok, köztük a nők is dolgoznak, s dinamikusan nő a keresetük, illetve a gyermeket nevelő foglalkoztatottakat – és jó esetben a foglalkoztatóikat is – adó- és más kedvezményekkel támogatjuk.
(Az eredeti cikk a Mandineren jelent meg.)
