Változékony gazdasági környezet vesz körül minket. A pénzügyi válságot követő időszakban egyéni és társadalmi szinten is drámai helyzetet idézett elő a munkanélküliség megugrása: a 2008 tavaszi helyzethez képest 2013 nyarára több mint 10 millió fővel, 26,6 millió főre nőtt az állástalanok száma az Európai Unióban. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a válság miatt egy Magyarországnyi ember veszítette el állását, és két és fél Magyarországnyi helyzete vált kilátástalanná.
Szerencsére napjainkra sokat javult a helyzet. Az unió tagállamaiban – köztük Magyarországon is – soha nem látott alacsony szintre mérséklődött a munkanélküliek száma. Emellett új jelenség ütötte fel a fejét, a krónikus munkaerőhiány, vagyis egyre inkább abba a problémába ütköznek Európa szerte a gazdaságok, hogy nincs elegendő foglalkoztatásba vonható munkáskéz.
A munkaerőpiac elmúlt két évtized alatt bejárt ciklusa részben elfedte, hogy a mélyben meghúzódó demográfiai folyamatok a gazdaságok számára újabb drámai fejleményekhez vezethetnek. Ugyanis a háború utáni baby-boom korszakában születettek lassan elhagyják a munkaerőpiacot, és helyükre az alacsony termékenységi számok miatt sokkal kisebb létszámú generációk állnak. A munkaerő derékhadát képező 25-54 éves korosztályok létszáma az előttünk álló évtizedben gyors ütemben fog fogyatkozni. Az előttünk álló egy évtized alatt a számítások szerint a balti államokban 20 százalék felett, míg Magyarországon közel 10 százalékkal mérséklődhet a gazdasági teljesítmény szempontjából kitüntetett korosztályok létszáma. A számok között az is felfedezhető, a legnagyobb emberveszteséget várhatóan a periféria, míg a legkisebbet a Milánótól Dél-Angliáig húzódó, úgynevezett kék banán övezet és a skandináv államok szenvedik el. Vagyis a gazdaságilag fejlettebb térség e fontos termelési tényezőben a fejletlenebbek fölé kerekedhet, ami jelentős akadályt képezhet a felzárkózásban.
Hogyan lehet a fogyatkozó munkaképes korú népesség gazdasági növekedést visszafogó hatását mégis kivédeni? Egyfelől a még meglévő munkaerőtartalékok kiaknázása segíthet. Másfelől a munkaerőhiányt az automatizáció és a robotizáció enyhítheti. Becslések szerint például a jelenleg rendelkezésre álló technológiákkal a magyar munkaórák felét automatizálni lehetne. Mindez olyan fokú termelékenységjavulást biztosíthatna, amellyel a munkáskezek csökkenő száma mellett is biztosíthatná a felzárkózás folytatását.
