Egy hónapja még a legtöbb nemzetközi alapkezelő az amerikai-kínai kereskedelmi háborút nevezte meg a legnagyobb világgazdasági kockázatnak. Az év elején viszont Amerika a kiegyezés irányába tett lépést azzal, hogy Trump elnök megállapodást írt alá a kínai féllel. Ennek lényege, hogy a beígért és már bevezetett vámoktól eltekint az USA, Kína pedig a továbbiakban nem úgy szerez kereskedelmi előnyt, hogy a dollárral szemben alulértékeli a jüant.
Jellemző azonban a folyamatra, hogy a kommentárok „óvatosságra intenek” és „fegyverszünetről” értekeznek a kereskedelmi háború jelenlegi szakaszában. Trumpnak annyira sürgős volt az aláírás, hogy nem várhatott addig, amíg létrejön a találkozó közte és a kínai elnök, Hszi Csin-ping között. Ez az amerikai elnökválasztási évben nem is csoda, ám akkor ennek megfelelően inkább a rövid távú politikai érdekek mentén érdemes szemlélni a meglepetésszerű fordulatot.
Az impeachmenttel terhelt amerikai belpolitikai csatározások során Trump képes magát kezdeményező és az amerikai mezőgazdasági és ipari érdekek nemzetközi érvényesítőjeként mutatni, aki uralja a folyamatot. Éppen ezért nem szabad elvetni azt a lehetőséget, hogy amennyiben a politikai érdeke a Kínával szembeni kemény fellépést kívánja meg, a tárgyalási folyamat újra ellenségeskedésbe fordulhat.
Kínát sem kell félteni. Nem ez az első megállapodás arról, hogy nem él vissza az árfolyampolitikával a kereskedelmi többlet növelése érdekében. A 2000-es években is volt erről már be nem tartott megállapodás, amiért cserébe Kína csatlakozhatott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO).
Harmadik országból nézve a figyelem központjában az a kérdés lehet, hogy ha Kína húszmilliárd dollárral többet importál az USA-ból, akkor az nem csak a kereskedelmi többlet újraelosztást jelenti a két nagyhatalom között az USA javára, de a nagyságrendileg húszezermilliárd dolláros világkereskedelmi piacon is jelentős, 10 százalékos átrendeződést jelent a jövedelemeloszlás szempontjából. Ez a súlypontváltozás a többi ország kereskedelmi stratégiájára is kihat. Európai és magyar szemmel izgalmas kérdés, hogy hogyan befolyásolja az Egy Övezet Egy Út kezdeményezést (BRI), az Ázsiai Infrastrukturális és Befektetési Bank (AIIB) aktivitását és a különböző európai országok Kínával épített gazdasági kapcsolatainak sikerét.
