A World Economic Fórum minden év elején elkészíti Risk Global Reportját, amely az adott évre vonatkozóan összegzi a világgazdaságra leselkedő főbb kockázati tényezőket. Az elemzés alapján a 2008-as válság óta eltelt évek gazdasági, pénzügyi jellegű veszélyforrásaitól a hangsúly egyértelműen a környezeti-, klímaváltozáshoz kapcsolódó kockázati tényezők irányába tolódott el.
Számos olyan világgazdasági egyensúlytalanság áll fenn vagy van kibontakozóban, amelyek komplex kockázatnak minősíthetők, s több fronton fejthetik ki turbulens hatásukat. E komplex hatással bíró jelenségek közé sorolható az idősödő társadalom kérdésköre is, amelyet a köztudatban továbbra is kizárólag a fejlett gazdaságok problematikájaként tartanak számon. Az időskori függőségi rátaalapján leszögezhető, hogy az idősek társadalmi arányát tekintve a két legfejlettebb régió (Észak-Amerika és Európa) ugyan magasan kiemelkedik, ám az ENSZ Népesedési Divíziójának prognózisai szerint tendenciózusan vizsgálva a problémakört Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint Ázsia társadalma idősödik leggyorsabban a korösszetétel tekintetében. Hasonló trendet, azaz a fejlődő országok intenzívebb idősödését egy korábbi elemzés is alátámasztja. Azaz a tendencia már a 2000-es években fennállt, s továbbra sem sikerült megállítani (a megfordítását nem is említve), s ez az egyes fejlett és fejlődő országokban bevezetett társadalompolitikai intézkedések sikerességének megítélését is megkérdőjelezi. Az eset súlyosságát húzza alá, hogy például Kínában a korábbi trendek és társadalompolitikai irányvonal ellenére az utóbbi években újra előtérbe kerültek a gyermekvállalás állami ösztönzésének lehetőségei is.
Forrás: United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division adatai alapján saját szerkesztés
Országszinten vizsgálva az idősödés mértékét számos érdekességet találhatunk. Az időskori függőségi ráta tekintetében 1950-ben Írország még 8,4-es értékkel számított világelsőnek, napjainkra azonban Japán vezeti a listát: ott 100 munkaképes korúra 48 időskorú jut. (Külön érdekesség, hogy Japán esetében a mutató értéke 1985-ről 2020-ra több mint megháromszorozódott.) Az idősek számarányának multiplikatív módon emelkedő tendenciája ugyanakkor megmarad az ENSZ szakosított szervezetének előrejelzései szerint, s 2100-ra az új világelső Albánia esetében a mutató értéke már 104,1 lesz.
A rangsor másik végén közel-keleti és afrikai országokat találunk. Mindazonáltal esetükben az alacsony érték az idősek társadalmon belüli részarányának rohamosan növekvő tendenciájával párosul. A prognózis szerint a leggyorsabb emelkedés az Egyesült Arab Emírségekben várható, ahol 2020-ról 2100-ra 19-szer(!) magasabb lesz a 65 év feletti népesség aránya a 100 fő munkaképes korú népességhez viszonyítva, s már eléri a 29,4 főt. Hasonló tendencia figyelhető meg a többi Perzsa-öböl menti államban is. Az afrikai kontinens vonatkozásában is számottevő társadalmi idősödés várható: a listavezető Kenyában meghétszereződhet az idősek aránya 2100-ra. Afrikában ugyanakkor a mutató nagy szóródást mutat, s számos gazdaságban már most is a gyorsuló idősödés jelensége figyelhető meg. E megállapítás Latin-Amerikában is megállja a helyét, viszont ott a fokozódó ütem mellett a kontinens legtöbb országát már az elmúlt évtizedekben is idősödő népesség jellemezte.
A tendenciák mellett a hatásmechanizmusokat tekintve a gyakran ismételt kérdés: „Lesz-e nyugdíjam?” Az idősödés azonban túlmutat e kérdésen: komplex társadalmi, gazdasági hatással bíró problémakör, melynek fiskális és gazdasági növekedés oldali negatív összefüggései egyaránt vannak. Fiskális oldalról a kiadási (egészségügyi, nyugdíj és időskori szociális ellátórendszerek), valamint bevételi aspektusokat (aktív munkavállalók arányának csökkenése), míg növekedési oldalról termelékenységi és tőkefelhalmozási mérséklődést idézhet elő. (E témáról bővebben itt olvashat.) Ez utóbbi jogosan veti fel a szekuláris stagnálás összefüggéseit.
A jelenlegi társadalmi tendenciák mellett ugyanakkor a legtöbb országban a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer már középtávon fenntarthatatlanná válhat, melynek két potenciális megoldása lehet: a rendszer teljes megreformálása, valamint a társadalmi trendek megfordítása. Ez utóbbi a népességszaporulat növelésével, s a gyermekvállalási kedv ösztönzésével érhető el. A két megoldás egymástól függetlenül, de még inkább egymást kiegészítve eredményezhet fenntarthatóságot, s pozitív következményeket.
Megjegyzés:
A cikkben az időskori függőségi ráta alatt a 65 év feletti népesség 15-64 év közötti munkaképes korú népességre vonatkoztatott arányát értjük.
