A szakirodalomban fellelhető eltérő megnevezések, úgymint a „Facebook‑generáció”, „digitális bennszülöttek” (Prensky, 2001) mind az 1995 és 2009 között születteket, azaz a Z generációt próbálják definiálni. Napjaink legfiatalabb munkavállalóinak és egyetemistáinak alapvető élménytartományát a globalizáció, a határok eltűnése, a hálózatosodás, a közös élmény határozza meg (Steigervald, 2020). Ezek az alapvető világról alkotott benyomások olyan befolyást gyakorolnak az egyén fejlődésére, amelyek az életkori csoporthoz tartozók legtöbbjénél úgynevezett generációs tulajdonságokként beazonosíthatók.
A generáció tagjai „itt és most” keresik a válaszokat a kérdésekre, rövid távú időorientációval bírnak, amelynek részben velejárója a rövid, fókuszált figyelem és annak megosztása (multitasking) több eszköz, esemény között (Tari, 2011).
A Z generáció tanulási stratégiájában a navigáció kerül előtérbe, az előző generációkra jellemző fix, agyban tárolt tudáshoz képest. Gál Tímea és Árváné Ványi Georgina kutatásából az derül ki, hogy a Z generáció tagjai leginkább az elméleti síkon történő, de gyakorlati hasznosságot mutató ismeretátadást, illetve élvezetes és szervezetlen tudáselsajátítást preferálják, és legkevésbé a tankönyvből történő tanulást és az írásbeli munkák készítését kedvelik (Árvainé Ványi – Gél, 2017).
Az iskolarendszer bármely szintjét nézzük, hasonló problémákról számolnak be a pedagógusok, oktatók: az érdeklődés, a motiváció hiánya, a túlingerlés, a perspektívák, célok hiánya, a figyelmetlenség, figyelemzavar, a kommunikáció és az emberi kapcsolatok minőségének hanyatlása, az érzelmi intelligencia alacsony szintje, a tanulás- és magatartászavarok egyre nagyobb arányú megjelenése (Kövecsesné Gősi Viktória, 2010).
Miben gyökerezik a probléma? A diákban? A tanárban? Az intézményben? A módszerekben?
Közelítsük meg a kérdést azon szegmens felől, amelyen oktatóként mi magunk hatékonyan változtatni tudunk és a változás eredménye a téma kapcsán kialakult negatív benyomásainkat is felülírhatja.
A klasszikusként számontartott módszerek közül elsősorban a tanári magyarázat, a szemléltetés, a megbeszélés közkedvelt a közoktatásban, az egyéni és csoportmunka, valamint a kiselőadás sokkal ritkábban kerül alkalmazásra (Nádasdy, 2001). Ez azt mutatja, hogy a közoktatás nagyon lassan reagál a megváltozott tanulói igényekre. Nincs ez másként a felsőoktatásban sem, ahol az elmúlt néhány száz év „best practiceséből” kiindulva az oktatás kétharmadát még mindig a frontális tanári előadás teszi ki.
Az a gyakorlati tapasztalat, hogy annak ellenére, hogy a frontális módszerek hatékonysága nagyon alacsony – mivel a felnövekvő generáció tartalomfogyasztási szokásaitól teljesen idegen ez a klasszikus információátadási mód –, a hallgatók mégis inkább ez iránt mutatnak igényt. Ennek oka a fentebb leírtakban gyökeredzik, vagyis, hogy a diákok középszintű tanulmányaik során a frontalitást szokták meg, ez az, amit ismernek. Ugyanakkor az is körvonalazható, hogy ha a tanulmányaik előrehaladtával minél több aktív és kreatív tanulási módszerrel találkoznak, a későbbiékben annál magasabb igényük mutatkozik ezek irányt a módszerek iránt (KTI, NIG és szabadadon választható tantárgyi mérések 2022–24).
A Z generáció olyan új szemléletmódot igényel, mint például a tevékenységközpontú pedagógiák, amelyek célja, hogy a készségeket és a képességeket a tanulók saját élményeinek a megélésével, együttműködések kialakításával fejlesztik, hozzájárulva a személyiségfejlődéshez (Balázs, 2015).
Sok esetben az egyetemi oktatóra hárul a feladat, hogy a Z generációs hallgatót megismertesse az aktív tanulásban rejlő lehetőségekkel, hogy a tanulás, kötelező és gyakran nagy erőfeszítést igénylő teherből, egy élvezetes, az egyén személyes érdeklődése által motivált folyamattá alakuljon át.
Az adaptív, a tanulók személyiségéhez differenciáltan alkalmazkodó tanulásszervezés és a megfelelően megválasztott munkáltatói módszerek alkalmazása a diák és az oktató számára egyaránt megkönnyíthetik a tanulás-tanítás folyamatát (Kövecsesné Gősi Viktória, 2010).
De mielőtt még abban a reményben vágnánk bele a módszertani tervezésbe, hogy egy-két új praktikától minden megváltozik, két fontos dologra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt, ahogyan Steigervald Krisztián mondja, a Z generáció nem jobb vagy rosszabb az azt megelőző Y-nál és X-nél, csak egyszerűen más (Steigervald, 2020), ha ezt megértjük és elfogadjuk, azáltal csökken a saját frusztrációnk és elkezdhetünk a valós cselekvésre koncentrálni. Másrészt tudatosítanunk kell, hogy nincs egy univerzális, mindenkinél működő módszer, az aktuális csoporthoz kell módszereket választanunk úgy, hogy azok használata közben önazonosak tudjunk maradni.
Végezetül tíz tanács, amely a Z generáció általánosnak tekinthető tulajdonságai alapján hatékonyabbá teheti az oktatást:
- Rugalmas tanulási környezet teremtése: fontos a térbeli és időbeli flexibilitás, tehát hogy a hallgatók saját tempójuk szerint haladjanak.
- Digitális eszközök és platformok integrálása: technológiai eszközök és online platformok, social media használata az oktatásban.
- Társas tanulás és csoportmunka előnyben részesítése pl: offline és online mini projektek.
- Gyors és dinamikus tanulási folyamatok kialakítása: az oktatásnak alkalmazkodnia kell a hallgatók felgyorsult tempójához és igényeikhez, így rövidebb, dinamikus tananyagokat és gyorsabb visszajelzéseket kell biztosítani.
- Vizuális és praktikus tanítási módszerek alkalmazása: mivel kevésbé a szavak és érzelmek jellemzik a befogadókat, fontos, hogy vizuális és gyakorlati példákat is használjunk a tanítás során.
- Változatos és innovatív tananyagok kínálata: legyenek „fogyasztóbarát” terjedeleműek és érdekesek a tananyagok, amelyek tükrözik a hallgatók érdeklődését és a változások iránti nyitottságukat.
- Autonómia és döntési lehetőségek biztosítása: kínáljunk fel több alternatívát a teljesítésre és engedjük meg a hallgatóknak, hogy önállóan dönthessenek a tanulási útvonalukról és céljaikról, ezáltal növelve a motivációjukat és felelősségüket.
- Praktikus és alkalmazható tudás közvetítése: az oktatás során hangsúlyozzuk a megszerzett tudás gyakorlatias jellegét és az elsajátított, való életben alkalmazható készségeket, rávilágítva ezek konkrét hasznára.
- Kihívások és problémamegoldásra ösztönzés: mivel egy általánosnak mondható generációs jegy, hogy a Z-sek bátrak és kezdeményezők, adjunk nekik lehetőséget kihívásokkal szembesülni és problémákat megoldani az oktatási folyamat során.
- Kommunikáció és visszajelzés: folyamatosan kommunikáljunk a hallgatókkal, és adjunk gyakori és konstruktív visszajelzéseket, keltsük fel és tartsuk fenn a belülről jövő érdeklődést az előrehaladás és mélyebb megismerés iránt az adott területen.
A változáshoz elsősorban saját látásmódunk megváltoztatására van szükség. Ennek kiindulópontja, hogy figyeljük meg és tanulmányozzuk a célcsoportot, ezt követően merjünk kísérletezni a módszerekkel, ezáltal kialakítva egyéni oktatói arculatunkat, amivel rugalmasan alkalmazkodunk a megváltozott befogadóközönséghez. Az alkalmazkodás képessége kiemelten fontos, mivel a nem is olyan távoli jövőben újabb generációváltásra kerül sor a felsőoktatásban, hiszen alig öt évnyire vagyunk a felnövekvő alfa generáció bekerülésétől.
Felhasznált irodalom
- Balázs László. A Z generáció fejlesztésének lehetőségei – alternatív módszerek a közoktatásban. Anyanyelv-pedagógia, 2015. évi 4. szám.
- Gál Tímea és Árváné – Ványi Georgina (2017) Hogyan tanul a Z generáció? = How does Z generation learn? GRADUS, 5 66-73. pp.
- Kövecsesné Gősi Viktória. A digitális korszak oktatásmódszertani kihívásai. Széchenyi István Egyetem. Győr, 2010.
- M. Nádasi Mária. Adaptivitás az oktatásban, Comenius Bt, Pécs, 2001.
- Pál Eszter (szerk.) Tudománykommunikáció a Z generációnak. A Z generációról… Pécsi Tudományegyetem, 2013. Pécs.
- Prensky, M. 2001. Digital Natives, Digital Immigrants I–II. On the Horizon. NCB University Press. Vol. 9 No. 5, October 2001.
- Steigervald Krisztián. Generációk harca. Hogyan értsük meg egymást? Partvonal Kiadó, Budapest, 2020.
- Tari Annamária. Z Generáció, Budapest: Tericum Kiadó, 2011.
További ajánlott forrás
- GENERÁCIÓK ÉS SZAKADÉKOK – Interjú Steigervald Krisztián generáció-kutatóval / F.P. 84.
- MINDENT A GENERÁCIÓKRÓL, 1–6. RÉSZ – Steigervald Krisztián generációkutató / Friderikusz Podcast
Nyitókép forrása: Pexels
