A közösségi tanulás egy új lehetősége az NKE oktatói számára
Számos olyan szakma, szakmaterület van, ahol az új belépőket valamilyen „üdv a fedélzeten” programmal várja a szervezet. A programhoz sokszor társul mentorálás is, hiszen egy új területbe, új szerepbe fontos bevezetni azokat, akik korábban még nem dolgoztak abban a szerepben, szervezetben.
Felsőoktatásban az lehet oktató, akinek van szakmai tapasztalata és a saját szakterületén rendelkezik tudományos fokozattal. Vannak mestertanárok, akik nagyon jól ismerik a szakmát és a felsőoktatásban folyó gyakorlati képzésben jó hatásfokkal tudják hasznosítani ezt a szakmai ismeretet. A felsőoktatásban a változó képzési portfólió miatt viszonylag nagy mozgás tapasztalható, és minden felsőoktatási intézménynek megvan a sajátos szervezeti kultúrája, amivel fontos minden új belépő oktatónak megismerkednie. Emellett pedig, akik a szakmából érkeznek, nem rendelkeznek pedagógiai felkészültséggel, ami sokáig nem volt követelmény a felsőoktatásban, de az elmúlt évek változásai rámutattak arra, hogy bizony a szakmai tudás mellett szükség van oktatás-módszertani felvértezettségre is. A beillesztő támogatásnak egy nagyon jó példája működik a BGE-n, ők egy féléven keresztül kísérik az új oktatót (Dósa–Tóth–Sebestyén 2020). Képzéseket, workshopokat mára már a legtöbb hazai egyetem szervez, ezek szintén a hiányzó felsőoktatás-pedagógiai felkészültség megszerzését és a módszertani eszköztár fejlesztését célozzák.
Az NKE-n évek óta működik a Szolgáltatási kosár (Méhes–Korpics 2022), amelyből igény és kérés szerint egyénileg és tanszékenként is lehet válogatni. Az elmúlt három évben számos képzés, workshop, mentorálás, tanácsadás zajlott ezen belül, amelyek a résztvevők visszajelzései szerint nagyon hasznosak voltak. Korábban nem volt kifejezetten az új belépők számára ajánlott workshop. A rektor kérésére a Kreatív Tanulás Iroda kidolgozott egy programot, amelynek része egy alapozó képzés, a Módszertani kézikönyv átadása, és igény szerinti mentorálás. 2024 januárjában két alkalommal került sor a workshopra, mindkét alkalommal 20 fő körüli létszámban. A résztvevői kör összetétele vegyes volt, mind a négy karról érkeztek oktatók. A képzést tartó trénerek az NKE főállású oktatói, akik saját oktatási gyakorlatukban is az interaktív, kreatív, innovatív módszertani megoldásokat és eszközöket használják. A workshop módszertanilag leképezte a KTP elveit, és nagyon jó mintát mutatott az új oktatóknak arra, hogyan lehet egy témát interaktívan, kreatívan, mégis eredményesen feldolgozni.
Az ismerkedő körben kiderült, hogy ki hány éve van a pályán, hány éve tanít és hogy van-e pedagógiai végzettsége. Ez alapján eléggé heterogén képet mutatott a társaság, így a képzők már differenciáltan tudtak a résztvevőkhöz viszonyulni. Ezt követően a résztvevői kört három részre osztották fel, és kiscsoportokban folyt tovább a képzés. Három területre koncentráltunk: a tervezési és oktatási módszerekre, a motivációra (amelyhez szorosan tartozik az oktató személyisége) és az értékelésre. A résztvevők „vetésforgóban” mentek tovább az egyes modulok után, a nap végén pedig újra találkozott a teljes csoport, és együtt beszélték meg a nap tanulságait és hasznosságát. Emellett a résztvevők visszajelző kérdőíveket is kitöltöttek, ahol az egyes modulokat értékelték. A képzést a válaszadók nagy része hasznosnak, az oktatói kompetenciák (Kálmán 2019) fejlesztése szempontjából célszerűnek ítélte meg.
Érdekes és jövőbemutató válaszokat eredményeztek a nyílt kérdések, ezekből adunk egy válogatást az alábbi szófelhő formájában. Minél nagyobb egy szó, fogalom, annál többször fordult elő a válaszok között, így a szófelhő az egyes szavak, fogalmak fontosságát és gyakoriságát is jelzi egyben. A kérdés így hangzott: A képzésen tanultakból mit tud majd hasznosítani és milyen módon? A tervezés és oktatási módszerek modulnál az alábbi válaszok érkeztek.
A motiválás, az oktató személyisége modulban a résztvevők az önismeretet, a látásmódot és a beszélgetések fontosságát emelték ki.
A tudásmérés, értékelés modulnál kiemelték az elméleti ismereteket, a diagnosztikus értékelést, a sok-sok különböző módszert.
A kérdőív utolsó blokkjában arra is rákérdeztünk, hogy milyen oktatásmódszertani ötleteket, javaslatokat tart fontosnak a saját oktatói gyakorlata szempontjából? Itt is modulonként kaptuk a válaszokat, ezekből egy közös szófelhőt állítottunk össze. A résztvevők kiemelték az aktív oktatást, az alternatív értékelési módszereket, a motivációs gyakorlatokat, a sok ötletet és módszertani javaslatot.
Felhasznált irodalom
Dósa Katalin – Tóth Katalin – Sebestyén Lilla Anna: „Üdv a fedélzeten” – a Budapesti Gazdasági Egyetem oktatói mentorprogramjai. Pedagógusképzés 19 (47), 2020/1-2. 46–61.
Kálmán Orsolya: A felsőoktatás oktatóinak szakmai fejlődése: az oktatói identitás alakulása és a tanulás módjai. Neveléstudomány, 25 (1). 2019, 74–97.
Korpics Márta – Méhes Tamás – Domonkos Klaudia (szerk.) Módszertani kézikönyv a kreatív tanuláshoz. Budapest, Ludovika, 2022.
Méhes Tamás – Korpics Márta: Kihívások és válaszok a felsőoktatásban. In Koltay András – Gellér Balázs (szerk.): Jó kormányzás és büntetőjog. Ünnepi tanulmányok Kis Norbert egyetemi tanár 50. születésnapjára. Ludovika, Budapest, 2022, 469–493.
Nyitókép forrása: studioroman
