„Van-e esztelenebb dolog a könyvek egymásra pakolásának őrületénél?
Igen, van: az az őrület, hogy nincsenek.” (Giuseppe Pontiggi)
Luigi Mascheroni újságíró, a De Piante kiadó alapítója afféle fenegyerek a művelődési publicisztikában. Számos neves újságnál (Giornale, Solo24Ore) gondozta vagy gondozza a kulturális rovatot, illetve a Milánói Egyetemen tanít kulturális újságírást. Könyvei között említésre méltó
- a Manuale della cultura italiana [Az olasz kultúra kézikönyve], amely szótár az értelmiségi szalonok közhelyeiről és az olasz kultúra fokozatos leépüléséről;
- a Scegliere i libri è un’arte. Collezionarli una follia [A könyvek kiválasztása művészet. Gyűjtésük badarság] a könyvmániások titokzatos térképét vázolja fel;
- A mantovai Oligonál megjelent legújabb könyve, a Libri. Non danno la felicità (tanto meno a chi non li legge [Könyvek. Nem hoznak boldogságot (legkevésbé azoknak, akik nem olvassák őket)] merész és szokatlan álláspontokat képvisel a könyvek és az olvasás szerepéről az életünkben, megkérdőjelezve azokat a mítoszokat, amelyeket a kultúra és az olvasás köré építettünk.
Régi kérdés, hogy „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” (Vörösmarty Mihály). Sajnálatos, hogy az olvasás önmagában nem tesz jóvá, toleránssá, nyitottá, érzékennyé vagy erényessé, nem nyújt automatikusan erkölcsi biztosítékot semmiféle cselekedethez vagy ítélethez. Az olvasás csupán új tapasztalatokat és ismereteket kínál. Ezek hol mélyebben, hol felületesebben módosítják a világról vagy önmagunkról alkotott tudásunkat. Persze egyes esetekben javíthat rajtunk, más esetekben pedig érzéketlenebbé, irigyebbé vagy kiábrándultabbá tehet. Mascheroni szerint meg kell szabadulni attól az elviselhetetlen retorikától, amely a könyveket és az olvasást minden bajra csodaszerként állítja be. A könyvek termékek, (még ha oly különlegesek is, de mégiscsak) árucikkek.
„Az igazság az, hogy ha közelebb akarjuk hozni a nem olvasókat a könyvekhez, akkor le kell törnünk csodálatos aurájukat, le kell fokoznunk azt az üdvözítő küldetést, amellyel a Kultúra szó félreértése miatt a könyvet terhelték, különösen azok, akik nem vesznek tudomást a könyvekről. Semmi sem ártalmasabb a könyvre nézve, mint oltárra emelni. Amire szükség van, az az, hogy a tér közepére dobjuk: hogy elolvassák, ha érdemes, vagy kidobják – igen, a csúnya, haszontalan, elavult könyveket is ki lehet dobni –, eladják vagy akár el is felejtik: sok könyv, akárcsak az eszmék, megöregszik és meghal. Ahogy Arthur Schopenhauer írta: »Minden olvasásra érdemes könyvre rengeteg papírhulladék jut«.”
A jelenlegi statisztikát nézve túl sok könyvet adnak ki a világon: körülbelül harminc másodpercenként jelenik meg egy könyv. Ha nem adnának ki több könyvet, és feltételezve, hogy egy ember hetente négy könyvet el tudna olvasni, akkor is 250 000 évbe telne, hogy megismerje az összes már megírt könyvet.
Mascheroni szerint igazából nem a túltermeléssel van a baj, hanem azzal, hogy túl sok rossz vagy egyenesen csapnivaló minőségű könyvet adnak ki. „Gondoljunk csak arra a több száz nem-könyvre vagy libroidra, amelyeket celebek, sportolók, influencerek, szakácsok, színészek, pornósztárok, énekesek, virológusok, youtuberek írnak…”
Mascheroni szerint a könyvekkel és az irodalommal való foglalkozás az a tudás, hogy ki tudjuk választani, mit olvassunk (keveset és jól) és mit dobjunk ki (sokat és sajnálkozás nélkül).
De ha könyvek és az olvasás nem tesznek jobbá – mert ha így lenne, akkor a legműveltebb emberek mindig az erkölcsösség példaképei lennének –, akkor hogyan lehet az olvasás aktusát tudatosságunk javításának lehetőségévé változtatni?
Nyitókép forrása: congerdesign, Pixabay
