Rodrigo Duterte megjelenése a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt
Március 11-én robbant a hír, miszerint Rodrigo Dutertét, a Fülöp-szigetek korábbi elnökét Manilába való hazatérésekor letartóztatták és feltették az első, Hágába induló gépre, hogy felelősségre vonják a polgári lakossággal szembeni cselekményeiért, amelyet a „drogok elleni háború” zászlaja alatt követett el. Ha ez sikerül, ő lenne az első államfő, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt vonnának felelősségre.
Ki is az a Duterte és mivel vádolják?
Valószínűleg maga Rodrigo Duterte sem gondolta volna, amikor március 11-én Hongkongból Manilába tartó gépe földet ért, hogy azonnal letartóztatják, majd tovább is küldik Hágába. A mai napig is rendkívüli népszerűségnek örvendő volt elnök feje körül korábban is gyülekeztek a felhők, mivel egyrészt hazai politikai riválisai, másrészt a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court – ICC) is 2018 óta szorgalmazza a 2016 és 2022 közötti hivatali ciklusa alatt elkövetett cselekmények kivizsgálását és – amennyiben bizonyítható – bűnösségének megállapítását. 1988-tól Davao város polgármestereként és később a Fülöp-szigetek elnökeként Duterte azzal vált híressé-hírhedté, hogy keményen fellép a szigetországot elárasztó kábítószerekkel és terjesztésükért felelős szervezett bűnözői csoportokkal szemben. Épp az volt választási szlogenje is, hogy fittyet hány a hosszadalmas jogi procedúrákra, figyelmen kívül hagyja a korrupt bürokráciát, gyors, hatásos megoldást képes nyújtani az országot sújtó problémákra. Mindezt azzal érte el, hogy volt bandatagokból álló brigádokat szervezett, akiket felhatalmazott az „előbb lőj, aztán kérdezz” jellegű fellépésre, amellyel viszont szerény becslések szerint is legalább 12 ezer, valószínűsíthetően azonban hozzávetőlegesen 30 ezer ártatlan személy halálát okozta.
Mivel cselekményeit szervezetten, a polgári lakosság elleni támadásként hajtatta végre és irányította, ezért a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Szerződés 7.§ (1) (a) pontja szerint magatartása kimeríti az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát az ügyészi álláspont szerint. Az ICC főügyésze 2018 februárjában jelentette be az előzetes vizsgálat megnyitását, azonban alig egy hónappal később, márciusban a Fülöp-szigetek bejelentette kilépését a Statútumból, politikailag motiváltnak, a helyi viszonyokat és sajátosságokat figyelmen kívül hagyó, hibás döntésnek elkönyvelve az ügyészi intézkedést. Mindez a folyamatban lévő vizsgálatra elviekben nincs hatással, hiszen az Bírósághoz való bejelentést követő egy évet követően hatályosul a szerződés felmondása, így az ICC időbeli joghatósága a 2019 márciusáig elkövetett cselekmények terén fennáll. Mivel azonban a szigetország megtagadta az együttműködést a Bírósággal, ezért a főügyész csapata nem is kezdhette meg helyben a bizonyítékok összegyűjtését, így az eljárás ezen a ponton megrekedt.
Miért épp most történik mindez?
Joggal merülhet fel a kérdés, miért épp most, közel egy évtizeddel az ICC eljárásának megkezdése után döntött úgy a fülöp-szigeteki vezetés, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal együttműködve átadják a volt elnököt Hágának. Ennek megértéséhez röviden érdemes szemügyre venni a délkelet-ázsiai ország aktuális politikai fejleményeit. Az országban jelenleg két család verseng a hatalomért, miközben mindkettő komoly pártot, mozgalmat épített és jelentős támogatói kört mozgósított maga köré. A jelenlegi elnök, Ferdinand „Bongbong” Marcos Jr., a korábbi, hírhedt autokrata vezetőpáros, a nyugatos jogász Ferdinand és a megalomán építkezéseiről és cipőkollekciójáról híres Imelda Marcos gyermeke. A másik oldalt sokáig maga Rodrigo Duterte, majd jelenleg lánya, Sara Duterte vezetik, akik a rend és biztonság ígéretével kampányoltak. A két erő azonban egyedül kevésnek bizonyult a hatalom megszerzésére, ezért a legutóbbi választások során összefogtak, közös listát állítottak, majd győzelmük után koalícióra léptek.
A választások utáni örömmámor azonban nem tartott sokáig, hamar felszínre kerültek az eltérő gazdasági érdekek, továbbá konfliktushoz vezetett Bongbong Marcos elnök és Sara Duterte alelnök közötti személyes csörte is. Ennek során az ifjabb Duterte azzal fenyegetőzött, kiássa és a tengerbe szórja idősebb Ferdinand Marcos hamvait, míg a Marcos tábor egyre hangosabban követelte a Rodrigo Duterte elnöksége alatt elkövetett törvényen kívüli cselekmények kivizsgálását és a bűnösök felelősségre vonását. Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy utóbbit végül egy huszárvágással meg is valósítják.
Miben áll Duterte felelősségre vonásának jelentősége?
A Fülöp-szigetek vezetése lényegében nem tett mást, mint eleget téve nemzetközi jogi kötelezettségének, az ICC-re bízta Duterte ügyének kivizsgálását és az esetleges felelősségre vonást. Megtehette, mivel habár felmondta a Statútumot, annak rendelkezései, valamint a Bírósággal való együttműködési kötelezettség továbbra is fennáll. Ebből a szempontból fontos a komplementartitás elve, miszerint egy állam eldöntheti: vagy átadja a nemzetközi bűncselekmények elkövetésével vádolt személyt a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, vagy maga jár el az ügyben (aut dedere aut judicare elv). Amíg a Fülöp-szigetek nem deklarálta az átadás tényét, addig úgy lehetett tekinteni, fontolgatja az eljárást – bár ezt az értelmezést a korábbi nyilatkozatok finoman szólva is kérdésessé tették –, különösen, mivel az állam válaszára, reakciójára a büntetőeljárás megindításáról a Statútum szerint nincs konkrét időbeli korlát.
Továbbra is kérdéses, a Fülöp-szigetek mennyiben gondolja komolyan a Bírósággal való együttműködést, így például beengedi-e az ügyészség munkatársait az állam területére a bizonyítékok összegyűjtése, tanúvallomások beszerzése céljából. Azt sem szabad elfeledni, Duterte immár 80 éves, így egy, az eljárási garanciák betartásával zajló, borítékolhatóan évekig elhúzódó eljárás végét nem biztos, hogy megéri. A bűnösség kimondásának elmaradása viszont az áldozatok családja számára igen negatív forgatókönyv, ahogy az Szlobodan Milosevics ügyében is történt a szerb vezető 2006-os halálakor. Azzal lehetne rövidíteni az eljáráson, ha Duterte beismerő vallomást tenne, valamint nem fellebbezne egy, a bűnösségét kimondó ítélettel szemben, azonban ebben az esetben is legalább egy évig eltart az eljárás, miként azt láthattuk az Al-Mahdi ügyben. Duterte elmúlt hetekben tett kijelentései alapján vállalja a felelősséget tetteiért, azonban jelenleg nem egyértelmű, hogy ezek alapján saját értelmezését / minősítését érti a történtekről vagy hajlandó beismerő vallomást tenni. Utóbbi bizonyára nem kedvezne családja politikai ambícióinak, így nem feltétlen lehet rá számítani.
Ami azonban biztos: noha korábban már felelősségre vontak állam- és kormányfőket hivatali idejük alatt elkövetett nemzetközi bűncselekmények esetén – gondoljunk például Hideki Todzsó tokiói, Charles Taylor sierra leonei, Szaddam Husszein iraki vagy Hissene Habré szenegáli nemzetközi vagy nemzetköziesített bírói fórumok előtti felelősségének megállapítására –, a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt mindez még nem történt meg. Az ICC-nek jelenleg szüksége is volna nemzetközi legitimációja alátámasztására, mivel több elfogatóparancsának – így a szudáni, az orosz és az izraeli vezetőkkel szemben – sem tudott érvényt szerezni, valamint borítékolható a Trump-adminisztráció egyre súlyosabb szankcióinak foganatosítása is a Bíróság munkatársaival szemben. Bárhogy is alakul azonban a nemzetközi környezet, több ezer, több tízezer áldozat családja várja a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését Rodrigo Duterte ügyében.
Nyitókép: Rodrigo Roa Duterte elfogása után nem sokkal, a Villamor légitámaszponton, forrás: DW
