Köztársasági elnökeink 2002 óta mostanáig 413 ügyben adtak kegyelmet. Most már tudjuk, hogy minden elnöki kegyelem „időzített bomba”.
Egy ezek közül 2024 februárjában felrobbant. Novák Katalin egy gyermekmolesztálási ügyben adott kegyelmi döntése miatt lemondott elnöki tisztségéről: „..abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával. Hibáztam, mert a kegyelmi döntés és az indokolás hiánya alkalmas volt arra, hogy a pedofíliára vonatkozó zéró tolerancia kapcsán kételyeket ébresszen” – nyilatkozta lemondásakor.
Az államfő nem sértett jogszabályt. Államelnökként azonban jogsértés nélkül is el lehet követni akkora hibát, hogy az államfői tisztségről történő azonnali lemondás a következmény. Mindez óriási aránytalanságra utal, amelynek magyarázatát az egyéni kegyelem jogintézménye hordozza magában – létezése óta.
Az egyéni kegyelem ugyanis azt jelenti, hogy egy közjogi méltóság (az államfő) az igazságszolgáltatás törvényben szabályozott intézményét felülbírálva(!) „igazságot szolgáltat”. Ez 413 esetben már megtörtént az elmúlt húsz évben.
A statisztikákból nem tudjuk, hogy ezekből hány eljárási kegyelem és hány végrehajtási kegyelem született. Mindkettő azt jelenti, hogy a bűnösség és / vagy a büntetés kérdésében nem a bírói ítélet a végső döntés, hanem az államfő kegyelmi döntése. Novák Katalin vitatott kegyelmi döntésében csupán egy példát láttunk arra, amikor a közvélemény felhördül: miért kapott kegyelmet egy bűnöző?
Ezt a kérdést a korábbi 412 kegyelmi ügyben is joggal tehetné fel a társadalom, ugyanis egy jogállamban a büntetőügyekben a bíróság által kell átlátható módon igazságot szolgáltatni bűnösség és büntetés kérdésében. A közjogi hagyomány a monarchiák korából mégis megőrizte az államfő kegyelmi jogát a legtöbb modern jogállamban. Állampolgári jogtudatunk – a Novák-ügy után különösen – azt sugallhatja, hogy az egyéni kegyelmet csak olyan esetre szabadna megadni, ha az az általános társadalmi érzület szerint egyértelműen méltánylandó, a bíróság által korábban nem ismert lényeges körülmény merült fel az elkövetővel vagy elítélttel kapcsolatban.
Törvényeink azonban hallgatnak a kegyelem feltételeiről. Ezen ponton kezd élesedni a kegyelem intézményének bombája. A minden kegyelemben megbújó jogállami kockázat, hogy a magyar törvények a kegyelem feltételeként semmilyen indokot nem határoznak meg (pl. egészségügyi ok vagy más méltánylandó körülmény), így alakult ki az a gyakorlat, hogy az államfői kegyelmet nem szokás megindokolni. A bombát tovább élesíti, hogy míg egy bírósági ítéletről a nyilvánosság értesülhet, a kegyelmi döntéshez a nyilvánosság nem férhet hozzá. A jogállami elvek és a társadalmi érzület ezeken a kényes pontokon találkoztak Novák Katalin ügyében. A közvélemény olyan indokokat követelt az ügyben, amelyeket a népítélet is méltányolhat.
Ha ezek hiányoznak, akkor az egyéni kegyelem jogállami abszurditássá válik, mivel a bűnöző feletti korábbi bírói ítélet önkényes(!), azaz indokolatlan megváltoztatásának tűnhet. Az önkény gyanúja miatt robban akkorát a gyerekmolesztálási ügyben elkövetett elnöki hiba, hogy egy széles körben népszerű államfő azonnal lemond. A közvélemény nagy része azonnal a kegyelem indokát követelte, amelyet Novák Katalin lemondásakor így fogalmazott meg: „abban a hiszemben döntöttem …, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával”. Az államfő „hiszeme” ellentmondott annak, amit a bíróság már jogerősen kimondott. Ha tehát más indoka nem volt a kegyelemnek, akkor a kegyelem jogállami abszurditása valósággá vált. Ez indította el a politikai földrengést.
A múlt egyéni kegyelmei nem kivételek a fenti kockázatelemzés alól. Sőt, mindez nem csupán a mindenkori államfőkre, hanem a mindenkori igazságügyminiszterekre is vonatkozik, mivel csak a miniszteri ellenjegyzéssel születhet végrehajtható elnöki kegyelem. Az államfői és miniszteri önkény mindenkori gyanúját csak egy új törvényi szabályozás tudná csökkenteni vagy kizárni. Törvényben kell szabályozni (legalább keretjelleggel) az egyéni kegyelem érdemi indokait és indoklási kötelezettségét.
A nyilvánosság kizárását a kegyelmi döntést meghozó politikusnak kell alaposan mérlegelnie: megéri-e? A miniszterelnök által bejelentett 13. Alaptörvény-módosítás korlátozza ugyan az elnöki kegyelem lehetőségét (tudniillik kizárja a kiskorú sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményeket), viszont meghagyja e lehetőséget például a nagykorú sérelmére elkövetett szándékos emberölések minősített eseteire, az erőszakos szexuális bűntettek eseteire és minden más bűncselekményre. Nem ártana tehát egy higgadt politikai vita az egyéni kegyelem jövőjéről, akár a jogintézmény megszüntetését is átgondolva.
Az egyéni kegyelmek aknamezőjén Novák Katalin és a korábbi igazságügyminiszter ráléptek egyre és elbuktak. A robbanásba az egész magyar társadalom és politikai kultúránk is beleremeg. Ha az egyéni kegyelem intézménye szabályozatlan, azaz rendezetlen marad, időzített elnöki bombák sokasága marad a hátunk mögött, és várhat ránk a jövőben is. És akkor nem lesz kegyelem!
