„A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél.” (Lao Ce, Tao te King)
A homo erectus vagy a homo sapiens évezredekkel ezelőtt nem tudta, hogy az utókor szerint ő az, ami: erectus és sapiens, ráadásul homo. A középkori ember sem tudta, hogy ő a „középkorban” él és a „reneszánsz” jelzőt is az utódok találták ki évszázadokkal később. Nem tudhatjuk, hogy korunk emberét és „korszakunkat” milyen jelzővel illeti majd az utókor. Az „okoskodó” ember minősítést nagy eséllyel ki fogjuk érdemelni.
Okoskodunk, azaz véleményünk van mindenről és mindenkiről. Az Izrael–Hamász konfliktus Európa nagyvárosaiban tömegeket visz utcára, BLM, woke, gender, globális faji igazságosság egymást éltető és gyűlölő csoportokat építenek. Sok millió „oltásszakértő” bátran elmondja véleményét a járványok elleni védekezésről, fertőznek az áltudományok. Bűnözés, terrorizmus, kultúrák harca, világháborús fenyegetés: zűrzavarba süllyedő világunk. Korunk embere habzsolja az információt és a fotelből ítéletet hirdet. Mindenről van véleményünk, és közzétesszük, ahol csak tudjuk. Médiavilágban élünk, azaz 24 órában ontja a híreket és véleményeket milliónyi platform, véleménycunamik söpörnek végig a közösségi médián.
Korunk embere kényszeresen véleményt nyilvánít a világ bármely pontján felbukkanó kérdésben. Az információs médiabuborékok bátorítják: hallassa hangját, vonuljon utcára, építsen véleményközösséget, legyen „forradalmár”. És korunk embere harcos véleményforradalmár lesz, „azonosul”, „mellé áll”, „beleáll”, „felvállal”. Identitást épít magának és identitást kap véleménytársaitól és kritikusaitól. Közben besorol és besorolják valamely nagy véleménysilóba: ballib, progresszív, zöld aktivista, konzervatív, muszlim, keresztény, kozmopolita, populista, nemzeti érzelmű stb. (Óh, mennyi nihilista, nacionalista, alkoholista, feketelista, futballista, exhibicionista, specialista, fasiszta, statiszta, masiniszta, …trappista, rasszista, passzista, hős tenor! /Hobo Blues Band: Vadászat c. lemez/)
A „hős tenor” globális véleményidentitást épít, mert „mindenhez köze van”. És itt álljunk meg! Mi ezzel az egésszel a probléma? A vélemény szabadsága demokratikus vívmány. Örüljünk, ha van szabad vélemény. Az eszményből azonban bálvány válhat. A görög bölcsek a Delphoi jósda homlokzatára azt írták: „Semmit sem túlságosan!”. A vélemények özöne bábeli zűrzavart teremthet. A véleménybuborékok harcosai identitásháborúkat folytatnak. A politikacsinálók kéjesen válogatják a maguk ízlése szerint való csoportokat, címkéznek és bélyegeznek. Az okoskodó ember pedig véleményekben fuldokolva gyakran már észre sem veszi, hogy hasznos idiótaként sorolják csoportokba médiacsinálók, algoritmusok és politikai influenszerek.
A jelenség okairól gondolkodva a jövőt is megsejthetjük. Az okoskodó ember elszakadt attól a környezettől, amely a múltban identitást és értelmet adott az életnek. A munka ezek közé tartozott. A feleslegesség érzése (a „lét könnyűsége”) korjelenség, a munka, amit a gépek, a digitális és intelligens rendszerek meghagynak az embernek egyre kevesebb és egyre kevesebbek számára jelent értelmes tevékenységet. A feleslegesség elől menekülve „okoskodunk”, szórakozunk, a neten aktivitást és identitást keresünk. A múltban az ember családja, felmenői és rokonai, egy település közössége, amelyhez tartozik, egy vallás, amelyet gyakorol identitásadó erők voltak, a természet (az evolúció) adta identitásmarkerek. A természetes közösségi kötelékek szakadoznak.
A végtelen digitális térben növekvő médiabuborékot a vélemények hizlalják. Tények és vélemények algoritmusok keverte politikai és üzleti koktélja mákonyos tobzódást kínálnak az unalmában okoskodó embertömegnek. A korlátlan és öncélúan hömpölygő véleménytenger olyan erőket szabadít fel, amelyet egy fokozódó válságtömegnek és zűrzavarnak érzünk. Különböző korok hatalmas energiákat, jó és rossz erőket szabadítottak fel emberi közösségekből: az ipari forradalmak, a zsarnokságok elleni szabadságharcok, a nukleáris fegyverek birtoklása. A médiavilág és a „lét könnyűsége” kezd elszabadítani a tömegből egy olyan erőt, amelyet még nehéz néven nevezni: „globális véleményforradalomnak” is hívhatjuk, ünnepeljük a globális nyilvánosságot és közben magunkra gyújtjuk a világot.
„Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek.” (Márai Sándor)
Mit keres ez az okfejtés a Kormányzás és Tudomány Blogon? Nos, mindkettőnek feladata volna korunk emberének megértése és a józanság felé terelése. Az első feladat könnyű, az utóbbi csaknem reménytelen.
