A Ludovika Scholars Program keretében tartott nyilvános előadást az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karon Damjan Krnjević Mišković professzor, az ADA Egyetem (Baku, Azerbajdzsán) Fejlesztési és Diplomáciai Intézetének politikai, kutatási és elemzési igazgatója. A rendezvény a dél-kaukázusi térséget, annak megváltozott geopolitikai jelentőségét és az ebből fakadó elméleti új kereteket állította középpontjába.
Előadásában Damjan Krnjević Mišković új fogalmi keretek, definíciók és elemzési modellek alkalmazása mellett érvelt. Első körben a hagyományosan alkalmazott Eurázsia elnevezés módosítására tett javaslatot. A geopolitikában Halford Mackinder, majd Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg, Alekszander Dugin és Zbigniew Brzezinski által meghonosított fogalom a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő térség megjelölésére szolgált, míg mai megközelítésben leginkább azt a térséget jelöli, amely Brzezinski szerint „a nyugati és keleti végpontok közötti ritkán lakott és jelenleg politikailag képlékeny és szervezeti szempontból széttöredezett hatalmas középső tér”. Damjan Krnjević Mišković érvelésében ez a megközelítés, legyen az akár amerikai, akár orosz eredetű, mindenképpen mesterséges és imperialista felhangú, így helyette érdemes a „Selyemút régió” fogalmat használni. Ez a kifejezés nem valamilyen külső hatalom vagy ideológia szempontjából határozza meg a térséget, ehelyett arra összpontosítja a vitát, amire kell: magának a régiónak a jellegére; a régió sajátos földrajzi, kulturális és gazdasági jellemzőire, és arra a kérdésre, hogy ezek a jellemzők lehetnek-e a jövőjének kulcsai. A Selyemút régió magját a Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia országai alkotják, nyolc volt szovjet köztársaság, amelyek ma szuverén államok és amelyeket egységes geopolitikai színtérnek tekinthetünk, amelyeket még Afganisztán egészít ki egyes megközelítésekben.
A Selyemút térségében az erőviszonyok nemcsak változnak, hanem átalakulnak, mutatta be az előadás. Ennek alapját az utóbbi időszakot meghatározó három esemény adja: a 2020-as második hegyi-karabahi háború, az Egyesült Államok és szövetségeseinek kivonulása Afganisztánból, valamint a 2022 februárjában kirobbant orosz–ukrán háború és annak gazdasági következményei. A geopolitikai változások hátterében tíz tényezőt azonosított az előadó.
Elsőként a Nyugat által ösztönzött konfliktus-mediáció, gazdasági fejlesztési erőfeszítések és államépítési kampányok átalakulóban vannak. Noha a háború következtében elsősorban az európai uniós kezdeményezések érezhetők a térségben, a térség államai tisztában vannak vele, hogy a hosszú távú béke és stabilitás a régióban nem érhető el Oroszország nélkül. Így a Selyemút térségében elsődlegesen nem liberális internacionalista illúziók vezérlik az államvezetést.
Másodjára a Selyemút térsége alapvetően el nem kötelezett, önálló térséggé alakul, ahol az erő alkalmazása előmozdíthatja a sarkalatos regionális biztonsági célkitűzéseket, különösen akkor, ha a katonai megközelítés összhangban van a nemzetközi jog alapelveivel. A Selyemút térségében egyetlen állam sem csatlakozott az Oroszország elleni, nyugati vezetésű szankciókhoz. Ugyanakkor nagyjából mindegyikük megerősítette, hogy elvből támogatja Ukrajna területi integritását.
Harmadik pontként a második karabahi háborút lezáró, Moszkva közvetítésével létrejött dokumentum egy széleskörű gazdasági normalizációs megállapodáscsomagot jelenthet, amely ha egyszer teljes mértékben életbe lép, messze túlmutat Örményország és Azerbajdzsán körén. A „Zangezur-folyosó” megvalósulásával ez lesz a legközvetlenebb multimodális összekötő folyosó Anatóliából Közép-Ázsiába.
Negyedik elemként kell kiemelni, hogy a hegyi-karabahi konfliktus lezárásával első ízben telepítettek nem Oroszországhoz tartozó csapatokat a Dél-Kaukázusban Oroszország kifejezett beleegyezésével. Erre az elmúlt kétszáz évben nem volt példa.
Ötödik elemként jelenik meg, hogy a Selyemút dél-kaukázusi része geopolitikailag valóban heterogénné vált, Oroszország befolyási övezetének ereje némileg felhígult. Ennek oka elsősorban, hogy Oroszország is felismerte, az új konnektivitás megvalósítása rendkívül sokba fog kerülni, és kevéssé érdekelt abban, hogy a fő donor vagy befektető szerepét töltse be.
Ez egyben implikálja a hatodik érvet, miszerint a geo-ökonómia regionalizmus a Selyemút dél-kaukázusi részén erősödik és új kereteket keres. Nemcsak Ankara jelent meg növekvő befolyással, de az államok egymás közötti gazdasági kapcsolatai is erősödnek és Iránt sem lehet leírni, különösen az Észak-Dél nemzetközi összekapcsolódási tervek miatt, amely új hátszelet kaphat a jelenlegi gazdasági szankciók fényében.
Mindennek nyomán hetedik pontként kapott hangsúlyt, hogy még sohasem volt akkora esély a formális békekötésre nem csak Örményország és Azerbajdzsán, de Örményország és Törökország között, mint most.
Nyolcadik elemként Közép-Ázsia (beleértve Afganisztánt is) egyre inkább lépéseket tesz a regionális gazdasági összeköttetés intézményesítése felé, az integrációs javaslatok új lendületet kaptak a Kaszpi-tenger mindkét partján. Ebbe az irányba mutat a török–azeri–türkmén háromoldalú egyeztetés-sorozat és az azeri, kazah és üzbég elnök rendszeres háromoldalú találkozója.
Kilencedik pont a térség növekvő jelentősége és szerepe az energiadiverzifikációban, ami további komoly bevételi forrást jelent és egyben hozzájárul a térség nemzetközi felértékelődéséhez. Elsődlegesen Azerbajdzsán, de a továbbiakban Georgia, Kazahsztán és Türkmenisztán számára is új perspektívák nyílnak.
És végül a tizedik érv, hogy a Kaszpi-tenger mindkét oldalán zajló geopolitikai, biztonsági és gazdasági integrációs fejleményeket a régióhoz tartozó országok maguk mozgatják. És ennek során mindaz ami a Kaszpi-tenger mindkét partján történik, nem a kortárs nyugati preferenciák elfogadásán alapszik, sem a kormányzás, sem a növekedési modellek terén.
Eme események következményeiként felgyorsult a regionálisan irányított gazdasági összekapcsolódás mint belső átalakító tényező, egyben csökken a térségben a külső hatalmi napirend-meghatározás mint kívülről ható tényező. Emellett egyes kívülállók relatív hatalma csökken, míg másoké növekszik. Ebből fakadóan a Zbigniew Brzezinski által megteremtett „nagy sakktábla” metafora, amely hosszú ideig keretezte a Selyemút régióról való geopolitikai gondolkodást, elavult, sőt immár hibás. Ennek helyébe az új, „kártyaasztal” metaforát javasolta előadásában a professzor. A térség kártyaasztalként való szemlélésének egyértelmű koncepcionális előnye, hogy kettőnél több játékost is le lehet ültetni, ami a sakk esetében nem lehetséges. Új játékosok csatlakozhatnak, a régiek kieshetnek, illetve bárki bármikor bedobhatja a lapjait. Nemcsak Washingtonnak, Moszkvának vagy Pekingnek osztottak lapot, hanem megjelenhet a versenyben Nur-Sultan, Tashkent, Baku, vagy éppen Delhi, Teheran, Ankara is. Ezzel térség, amelyet a professzor tudatosan és következetesen Selyemút régióként azonosított, már nem csupán a nagyhatalmi kapcsolatok tárgya; a nemzetközi rend önálló, autonóm és emancipált alanyává válik. A „nagy sakktábla” metaforája feltételezi, hogy a Selyemút régiója a nagyhatalmi kapcsolatok tárgya volt, most is az és az is marad. A kártyaasztal metafora alapján a Selyemút térsége a nemzetközi rend teljes értékű, önálló és emancipált alanyává válhat. Vagyis a kártyaasztal metaforája elfogadja a földrajzilag magához a régióhoz tartozó államok önálló geopolitikai és geo-ökonómiai fejlődésének lehetőségét.
Ennek hátterében a Dél-Kaukázusban kialakulóban lévő és azon túlmutató fentiekben részletezett kezdeményezéseket és intézményeket láthatjuk, amelyek együttesen egy stabil és tartós rend kialakulását jelenthetik. E folyamat élén a térség középhatalmai (kulcsállamai) állhatnak: Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Kazahsztán. Egyik állam sem nélkülözhetetlen önmagában, de együttesen biztosítják az egyensúlyt, miközben meghatározzák az általános együttműködési menetrend hangnemét, ütemét és hatályát. A külső hatalmak gyakorolnak némi befolyást, de a Selyemút térségében zajló fejleményeket nem valószínű, hogy a nagyhatalmak gyakran egymásnak ellentmondó napirendjei, preferenciái, célkitűzései és prioritásai továbbra is döntő mértékben irányíthatják. A térség szempontjából a kulcsállam mindenképpen Azerbajdzsán lesz, mivel az EU geopolitikai és geo-ökonómiai energia- és összekapcsolódási ambícióinak megvalósítása csak ezen országon keresztül lesz megvalósítható, zárta gondolatait Damjan Krnjević Mišković.
Nyitókép: Selyemút, forrás: Madhumita Das / Wikipédia
