Sojgu és Geraszimov a Nemzetközi Büntetőbíróság célkeresztjében
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) 2023 és 2024 tavaszán az orosz–ukrán háborúban elkövetett nemzetközi jogon alapuló bűncselekményekkel összefüggésben elfogatóparancsot bocsátott ki az orosz elnök és az oroszországi gyermekjogi ombudsman, valamint egy orosz altábornagy és egy szintén orosz admirális ellen. 2024 nyarán az igazságszolgáltatásban bízók figyelme ismét Hágára szegeződhetett.
Ki a következő? Sojgu és Geraszimov!
A megelőző négy elfogatóparancsot 2024 júniusának végén két újabb követte. Szergej Kuzsugetovics Sojgu, volt orosz védelmi miniszter (2012-től 2024 májusáig) és Valerij Vasziljevics Geraszimov, orosz vezérkari főnök került fel a háborús bűncselekményekkel és emberiesség elleni bűntettel gyanúsítottak listájára. (A Kreml persze abszurdnak nevezte e fejleményeket.) Mindkettejüknek pontosan azon vádpontokkal kell szembesülniük, mint az év márciusában letartóztatni rendelt Kobilas altábornagynak és Szokolov admirálisnak (lásd – alant is és ebben a posztban is részletesen – a Római Statútum 8(2)(b)(ii), 8(2)(b)(iv) és 7(1)(k) cikkeit, illetve a 25(3)(a), 25(3)(b) és 28. paragrafusait). Ne feledjük, az altábornagy és az admirális mind Sojgunak, mind Geraszimovnak alárendeltjei voltak, azaz az ICC 2024 márciusa után júniusra feljebb lépett a parancsnoki láncolaton.
Tekintve, hogy e magas rangú katonák tevékenységi köre mily kiterjedt, e vádpontok – Ukrajna energiainfrastruktúrájának támadása – túlságosan szűknek tetszenek, ám jelen állás szerint e cselekmények kapcsán rendelkezhet az ügyészség erős bizonyítékokkal. Esélyes mindazonáltal, hogy a későbbiekben kiterjesztik a vádpontokat.
A bíróság II. Számú Tárgyalás Előkészítő Kamarája az elfogatóparancsot kezdetben a tanúk és a nyomozás érdekében nem hozta nyilvánosságra, ám végül arra jutottak, hogy mivel a vádpontok között szereplő cselekmények továbbra is megtörténni látszanak, publikálják határozatukat annak reményében, hátha a közzétett letartóztatási parancs további bűncselekmények megelőzését szolgálja, mind a most eljárás alá vontak, mind más személyek oldalán. (Mindazonáltal, ha az új orosz védelmi minisztert nézzük, ő épp azt folytatja, amit elődje megkezdett, így esetében is érik egy azonos szövegű elfogatóparancs. Ami az alárendelteket illeti, a büntetőeljárások preventív szerepében bizakodók szerint tán remélni lehet, hogy a nyilvánvalóan jogellenes parancsok végrehajtását, értesülve az ICC fellépéséről, lesz, ki megtagadja.)
Megjegyzendő, hogy ahogy a 2024. márciusi, úgy a júniusi elfogatóparancs is időbeli hatályát tekintve 2022 októbere és 2023 márciusa közötti eseményekre fókuszál. Az ICC tehát jóval gyorsabban reagál az elkövetett jogsértésekre, mint ahogy azt tették annak idején a jugoszláv (ICTY) és a ruandai (ICTR) nemzetközi büntetőtörvényszékek.
Mennyire tűnnek megalapozottnak az ICC ügyésze által megfogalmazott vádak? Miért minősülne háborús vagy emberiesség elleni bűncselekménynek energetikai létesítmények támadása?
Oroszország szerint Ukrajna erőművei legitim katonai célpontok, s nem polgári személyeket, illetve polgári infrastruktúrát támadnak. Az ICC II. Számú Tárgyalás Előkészítő Kamarája szerint azonban megalapozottan feltételezhető, hogy Sojgu és Geraszimov egyrészt szándékosan civil létesítményeket vettek célkeresztbe (háborús bűncselekmény a Római Statútum 8(2)(b)(ii) cikke alapján), másrészt, ha katonai előnyt értek is el a támadásokkal, aránytalan civil veszteségeket okoztak ezekkel (háborús bűncselekmény a RS 8(2)(b)(iv) cikke szerint), illetve a polgári lakosság számára szándékosan jelentős szenvedést idéztek elő, testi épségüket, lelki egészségüket súlyosan sértették (emberiesség elleni bűntett a RS 7(1)(k) cikke értelmében).
Igaz ugyan, hogy az erőművek ún. kettős rendeltetésű létesítményeknek tekinthetők, azaz olyan objektumok, amelyek mind a hadsereg, mind a polgári lakosság számára kiemelkedő jelentőségűek (ide tartoznak még pl. a hidak, repülőterek, vasúthálózat, híradástechnikai eszközök). Márpedig, ha bármely, akár eredetileg polgári létesítményt katonai célra használnak fel, az elveszti immunitását, támadhatóvá válik. Azaz a kettős rendeltetésű objektumok jogszerűen támadhatók, ámde csakis az arányosság elvét betartva, vagyis nem lehet nagyobb a polgári veszteség, mint a létesítmény megsemmisítésétől, semlegesítésétől várható katonai előny.
Az oroszok támadásai azonban egyrészt értek olyan erőműveket is, amelyek – beszámolók szerint – kizárólag a polgári lakosság felhasználására termeltek, amelyek, az ICC ügyésze szerint, nem járultak hozzá Ukrajna háborús erőfeszítéseihez, s így tönkretételük nem jelenthetett katonai előnyt. Másrészt zömében a hideg hónapokban sújtották rakétacsapások az ukrán energiahálózatot. Ha voltak is az erőművek között olyanok, amelyek a hadsereg általi felhasználásuk okán katonai célpontnak voltak tekinthetők, a polgári lakosság számára túlzó, aránytalan mértékű károkat okozott kiiktatásuk. Súlyos problémák jelentkeztek az egészségügyi ellátásban, a közlekedésben, s hosszú időre fűtés és víz nélkül maradt rengeteg háztartás. Ráadásul az oroszok Ukrajna teljes területén igyekeztek romba dönteni az ország elektromos hálózatát, távol a frontvonalaktól, ami ugyancsak azt bizonyíthatja, hogy voltaképp a polgári lakosság moráljának megtörése volt a céljuk.
Mindazonáltal kétségtelenül kihívást jelent az arányosság alapelve megsértésének bizonyítása. Míg ugyanis – ahogy Janina Dill rámutat – bizonyos háborús bűncselekményeknél egyértelmű a jogellenesség, vegyük példának a szexuális erőszakot, a kényszerterhességet, a hadifoglyok kínzását vagy a túszejtést, e cselekmények egyike sem lehet semmilyen kontextusban jogszerű. Addig a proporcionalitás elvének sérelme esetén azért nehezebb a büntetőjogi felelősség megállapítása, mert a támadás egy bizonyos szintig jogszerű lehet (hiszen háborúban nem jogellenes katonai célpontok likvidálása), ám, ha túlzó polgári veszteségek keletkeznek, immár bűncselekményről beszélhetünk.
Az ICC ügyésze mindenesetre az orosz katonai vezetők kapcsán e vádpontokat tartotta fontosnak – elsőként – megfogalmazni, vagy épp találta ezeket kellőképpen bizonyíthatónak. Hogy lép-e majd tovább, más vádpontok és / vagy más személyek irányába, csak valószínűsíteni tudjuk, hogy nagy eséllyel. Az orosz–ukrán háborúban elkövetett bűncselekményekről szóló hírek ugyanis nem látszanak lappadni.
Egy kis hazai
Végül, ami az itthoni aktuális híreket illeti. 2024 júliusának elején napvilágot látott sajtóhírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök utasította kormányának három tagját – az igazságügyi és az európai uniós ügyekért felelős, valamint a Miniszterelnökséget vezető minisztert –, hogy fontolják meg, milyen következményekkel járna, ha Magyarország felmondaná a Nemzetközi Büntetőbíróság alapítószerződését, s elhagyná az ICC szisztémáját. A jelen írás szerzője szerint e kilépés egyértelműen ballépés lenne!
Nyitókép: az ICC logója, forrás: Wikipedia
