Jelen sorok írójától a lehető legtávolabb áll, hogy ne amellett érveljen, az Orosz Föderáció elnökének, Vlagyimir Putyinnak mielőbb felelnie kell bíróság előtt az Ukrajna ellen és Ukrajnában elkövetett nemzetközi jogon alapuló bűncselekményekért. Ám olvasva és hallva a számos sajtóban megjelenő megnyilatkozást, muszáj megjegyeznie: ha hazánk ki is hirdetné (végre) a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, a dolgok mostani állása szerint nem tartóztathatnák le a hazai hatóságok Putyint, amennyiben Magyarországra látogatna.
Alapvetés: Putyinnak a vádlottak padján a helye
Muszáj tisztázni, hogy e blogbejegyzés semmiképp nem kíván muníció lenni azok számára, akik az orosz elnök nemzetközi büntetőjogi felelősségre vonását vitatnák, akadályoznák, odáznák. Véleményem szerint Vlagyimir Putyinnak felelnie kell az Ukrajna elleni agresszió bűntettéért, és ugyancsak vizsgálandó felelőssége háborús bűncselekmény, emberiesség elleni bűntett és népirtás elkövetéséért.
Utóbbi álláspontot osztja a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC: International Criminal Court) II. számú Tárgyalás Előkészítő Kamarája is, amely testület 2023. március 17-én – egyelőre „csak” háborús bűncselekmény, és csak egy háborús bűncselekmény (gyerekek jogtalan deportálása) miatt – letartóztatási parancsot adott ki Putyin ellen.
Ki nem hirdetett szerződés
A letartóztatási parancs hírére nyomban kérdések zápora indult, s köztük leginkább fókuszba az került, vajon ha Putyin hazánkba látogatna, lekapcsolhatnák-e a helyi szervek, s küldhetnénk-e mi egyenesen Hágába, az ICC bírái elé. Hamar kibukkant ezután az a nemzetközi jogász berkekben többszörösen áttárgyalt, a széles közvéleményt azonban eleddig csekély mértékben foglalkoztató tény, miszerint a Nemzetközi Büntetőbíróságot felállító nemzetközi szerződést bár Magyarország alá is írta, ratifikálta is, a Római Statútum kihirdetése mégis elmaradt. Jelen sorok írója azonban nem ezen immár 21. évébe lépő alkotmányos mulasztás következményeiről kíván szót ejteni, bár megragadná az alkalmat, hogy jelezze: tarthatatlannak ítéli e helyzetet. Arra kéri inkább az olvasót, játsszunk el a gondolattal, hogy a magyar törvényalkotó teljesíti kötelezettségét, és kihirdeti végre a Római Statútumot. Vajon ez esetben mint az ICC részes állama (félreértés ne essék, most is – kihirdetés nélkül is – azok vagyunk) letartóztathatnánk az Orosz Föderáció elnökét?
A hivatali minőség irrelevanciájának elve és a regnáló államfő immunitása
A II. világháborút követő nemzetközi számonkérés, a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék eljárása óta a nemzetközi büntetőjog alapelveinek egyike a hivatali minőség irrelevanciájának elve, amelynek értelmében senki nem állhat a törvények felett, mindenkinek felelnie kell a nemzetközi jogon alapuló bűncselekmények elkövetéséért, legyen akár államelnök, kormányfő vagy adott esetben külügy-, hadügy-, illetve bármely más miniszter, egyéb főtisztviselő. Azaz még ha oly magas posztra is kerülsz, alapvető normák megszegéséért ugyancsak egy büntetés-végrehajtási intézetben találhatod magad.
Ezt az elvet magától értetődően az ICC statútuma is elismeri, 27. cikkében: „1. A jelen Statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. Semmilyen körülmények között sem mentesíti az adott személyt a jelen Statútum szerinti büntetőjogi felelősség alól különösen az állam- vagy kormányfői tisztséggel, kormány vagy parlamenti tagsággal, választott képviselői vagy kormányhivatalnoki tisztséggel járó hivatalos minőség, és mint olyan, nem indokolja a büntetés mérséklését. 2. A nemzeti vagy a nemzetközi szabályok szerint a hivatalos minőséggel járó mentességek vagy különleges eljárási szabályok nem akadályozzák a Bíróságot az adott személy fölött joghatóságának gyakorlásában.” (Fordítás forrása, ahogy alant a következő releváns cikk esetében is: a Római Statútum kihirdetését korábban megcélzó törvényjavaslat.)
Nem feledhetjük azonban, hogy a nemzetközi közjog mára már óriásira duzzadt normahálózata korántsem csupán a nemzetközi büntetőjog szabályaiból áll. Így vizsgált kérdésünket illetően a számos egyéb nemzetközi jogi terület közül a diplomáciai kapcsolatok jogának szabályrendszerét ugyancsak figyelembe kell vennünk. Márpedig e normák értelmében hivatalban lévő államfőt immunitás illeti (lásd a Nemzetközi Bíróság Yerodia-ítéletét, illetve 51. pontját). Azaz más állam szervei számára tilos a velük szembeni fellépés. Mivelhogy az államok a szuverén egyenlőség elve alapján nem gyakorolhatnak hatalmat a másik felett, márpedig az államfő hazájának legmagasabb szintű képviselője, így külföldön jártában nem tartóztatható le a közjogi méltóság – ahogy nagykövettel szemben is tilos a fogadó államban a kényszerintézkedés (lásd a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezmény 29. cikkét).
Mindezt ne tudták volna a Római Statútum megfogalmazói? Dehogynem. Az 1998-ban elfogadott, 2002-ben hatályba lépett szerződés 98. cikke maga is így rendelkezik: „A Bíróság nem terjeszthet elő olyan átadás vagy jogsegély iránti kérelmet, amely a Megkeresett Államot olyan cselekményekre kényszerítené, amelyek ellentétesek lennének nemzetközi jogi kötelezettségeivel az államok mentessége, vagy egy harmadik államhoz tartozó személy diplomáciai mentessége […] tekintetében, kivéve, ha a Bíróság előzetesen megszerzi a harmadik Állam együttműködését a mentességről való lemondáshoz.”
Vagyis az ICC rendszere is respektálja az államok más forrásból származó nemzetközi kötelezettségeit, azokkal ellentétes lépéseket nem követel meg részes államaitól.
Akkor nincs értelme, ha az ICC hivatalban lévő államfővel szemben letartóztatási parancsot bocsát ki?
Összevetve a Római Statútum fent idézett 27. és 98. cikkeit, közel sem kell sutba dobnunk az ICC-be vetett reményeinket. Meg kell azonban vizsgálnunk három szituációt.
1) Ha a Nemzetközi Büntetőbíróság valamely részes államának területére olyan állam államfője érkezik, amely állam szintén ratifikálta a Római Statútumot: semmi akadálya nincs a letartóztatásnak. Ez esetben ugyanis utóbbi állam is vállalta egy nemzetközi szerződés elfogadásával, hogy akár államfője is az ICC elé állítható agresszió, háborús bűncselekmény, emberiesség elleni bűntett és/vagy népirtás vádjával.
2) Ha azonban egy a Római Statútumban részes állam nem részes állam államfőjét tartóztatná le, utóbbival szemben megszegné nemzetközi kötelezettségét, utóbbi állam ugyanis úgy döntött, távol marad attól a nemzetközi szerződéstől, amely alapján működő bíróság az elnökét, köztársasági elnökét, királyát stb. felelősségre vonhatná.
3) Felmerül a kérdés, a Római Statútumot nem elfogadó államok államfői tehát kockázat nélkül, következmények nélkül ignorálhatják a nemzetközi jog azon kógens normáit, mint az államok közötti erőszak tilalma, az alapvető emberi jogi előírások és a fegyveres konfliktusok idején alkalmazandó humanitárius jogi normák. Nem, ám ehhez kell, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) cselekedjék. Ha ugyanis az ICC elé a BT kezdeményezésére kerül egy eset kivizsgálásra, akkor a BT-nek az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján meghozott határozata révén a Római Statútumban nem részes állam olyan státusba kerül – kötelezettségeit illetően –, mintha részes állam lenne. A BT határozata révén tehát a Római Statútum egésze erre az államra is alkalmazandó lesz – holott annak nem részese –, így az államfőjét sem védi már tovább a mentessége. Omar Al Bashir volt szudáni elnök is ekként találhatta magát abban a helyzetben, hogy bár Szudán hivatalban lévő vezetője volt, de az ICC (2009-ben) letartóztatási parancsot fogalmazott meg vele szemben. Az ekkor emiatt a Római Statútum felmondását fontolgató (akkor ezt elvető) Dél-afrikai Köztársaságnak, a BT utalása miatt, le kellett volna tartóztatnia a hozzájuk utazó Al Bashirt. A dél-afrikai ország most – a BRICS ülésére hivatalos – Putyin miatt újfent a kilépését fontolgatja. Emiatt azonban nem kellene, hogy főjön a fejük, az orosz elnök esetében ugyanis, orosz vétó okán, jelen állás szerint nem születhet BT határozat. Márpedig Oroszország a Római Statútumnak nem részese, azaz Putyint más állam szervei csak jogsértő módon tartóztathatnák le.
(Ha az Olvasó fenti kérdést illetően behatóbban elmélyedne, ajánlom figyelmébe: e tanulmányt.)
Fentiek fényében mi értelme az ICC Putyinnal szembeni letartóztatási parancsának?
Közel sem szabad a mostani fejleményekre rálegyintenünk. Ne feledjük, szkeptikus volt a nemzetközi közösség reakciója, amikor a Volt-Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTY: International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia) ügyésze 1999-ben Slobodan Milošević hivatalban lévő szerb elnökkel szemben bocsátott ki letartóztatási parancsot. A szerb államfő otthoni bukása után azonban 2001-ben, rövid úton belül Hágában (még tehát az ICTY, és nem a most működő ICC előtt) találta magát. (Érdemes egyébiránt tudatosítanunk a különbséget, miszerint az ICTY-t ENSZ BT-határozat állította fel, azaz vele minden ENSZ tagállam köteles volt együttműködni, míg az ICC-t nemzetközi szerződés konstituálta, ekként pedig csak a részes államai kötelezettek a kooperációra.)
Putyint tehát a nemzetközi jogi normák alapján csak hivatali ideje alatt óvja a diplomáciai immunitás szabálya attól, hogy más állam hatóságai vele szemben kényszerintézkedést foganatosítsanak. Amennyiben már nem töltené be e tisztséget, a részes államok, így Magyarország is, köteles lenne segíteni azzal az ICC munkáját, hogy a testület részére átadja az általa immár letartóztatandó személyt.
Márpedig a Nemzetközi Büntetőbíróságnak van joghatósága a most Ukrajnában történő cselekmények kivizsgálására (mivel Ukrajna elfogadta ad hoc nyilatkozattal – 1. és 2. – a bíróság joghatóságát), legalábbis ami a háborús bűncselekmény, emberiesség elleni bűntett és népirtás bűncselekményeit illeti. Mindezek eredője, az agresszió bűntette kapcsán ugyan e joghatóság jelen állás szerint nem áll fenn, ám ez is változhat a jövőben, mégpedig visszamenőleg a jelent illetően. (Lásd erről: e cikket, 14-19. oldal.)
Putyin tehát korántsem felelősségre vonhatatlan. Háborús és emberiesség elleni bűntettek, népirtás és agresszió olyan súlyos bűncselekmények, hogy elévülésük kizárt. Ideig-óráig megúszhatod a nemzetközi jogi normák lábbal tiprását, de nem dőlhetsz hátra. Ha kicsúszik mögüled a nemzeti támogatás (megbuksz vagy buktatnak, és az új vezetésnek érdeke a nemzetközi közösséggel való együttműködés), utolér a számonkérés.
Nyitókép: Flickr / Marco Verch Professional Photographer
