Elkerülhető az orosz–ukrán háború következményeként Európa morális bukása? A NATO-országok március 4-én úgy döntöttek, hogy a NATO nem vesz részt az orosz-ukrán háborúban, a NATO katonai gépei nem mennek az ukrán légtérbe, se NATO-csapatok Ukrajnába. Ugyanakkor a NATO-országok is fogadják az ukrán menekülteket, humanitárius és katonai logisztikai eszközökkel támogatják az elkeseredetten védekező Ukrajnát.
A NATO-országok döntése morálisan védhető, saját népük biztonsága az első mindaddig, amíg NATO-országot nem ér katonai támadás. Az Oroszországgal szembeni gazdasági és diplomáciai szankciók, a nemzetközi kapcsolatok minden területére kiterjedő büntetések, a szolidaritás elsöprő demonstrációja ad némi morális kompenzációt az európai politika számára is. Mit kell morálisan kompenzálni? Tévéközvetítésekben nézzük végig napról-napra, hogy az orosz hadsereg civil lakóterületeket bombáz, atomerőművet vesz tűz alá, nők megerőszakolásáról szólnak a hírek, közeledik a kijevi csata. Élőben követjük egy európai ország, egy európai nép véres elpusztítását. Nekünk magyaroknak még keserűbb mindez, ahogy Márai Sándor írta 1956-ban „…És sokan vetnek most keresztet / Földrészek népe nézi, nézi, / Egyik érti, másik nem érti. / Fejük csóválják, sok ez, soknak. / Imádkoznak vagy iszonyodnak…” (Mennyből az angyal, 1956). Mégis, itt és most, nem tehetünk mást, ha mindezt az ukránokat minden civil eszközzel segítve és az Oroszországot minden eszközzel szankcionálva tesszük, akkor Európa és az európai ember lelkiismerete még élhet tovább.
A veszélyt a jövő jelenti! A jövő, amelyről csak történelmi tapasztalatainkból lehetnek sejtéseink. Ha Putyin eléri célját, azaz egy új, a korábbi Janukovics-féle politikát folytató ukrán kormány létrejöttét, akkor eljöhet a véres háború vége. A morális feladat ettől a pillanattól az lesz, hogy Európa visszarendezi-e a gazdasági kapcsolatokat Putyinnal a háború előtti állapotokba? Tudjuk Európa 40%-os gázfüggőségét, és ennél kisebb olajfüggőségét Oroszországtól. A hatalmas orosz áruimport 36%-át az EU adja, és vonzó az orosz pénzpiac is. Az új Pax Europaea mellett és egy gazdasági hidegháború ellen szól az is, hogy a várhatóan sok millió, Európába menekült ukrán hazatérése is európai érdek lenne. Lesz-e gazdasági kiegyezés Putyinnal? Ha a történelmi leckét nézzük, akkor biztosan. 1945-ben a nyugati nagyhatalmak vezetői pontosan tudták, hogy Sztálin tömeggyilkos gazember, aki felelős többek között hétmillió ukrán éhhaláláért, az ukrán holokausztnak nevezett ún. Holodomorért (1932–33). Mégis átengedték Közép-Kelet Európa országait Sztálinnak, és kesztyűs kézzel bántak vele. 2022-ben az európai országok jólléti, biztonsági, gazdasági és megannyi érdeke felül fog írni minden morális szempontot, amikor az ukrán háború utáni EU–orosz kiegyezés kerül napirendre. A politika „moralitása” időtlen jelenség, Európa morális válsága viszont mélyülni fog. Szemünket lehunyjuk majd, hogy ne lássuk magunkat. Hobo vándoraival és az ukrán hősökkel zúgjuk tovább: „Lassan lépked a fűben / A vak zenészek kara / Mondjátok, emberek / Ez már Európa?” (Vadászat). Addig pedig pakoljuk a segélycsomagokat, és segítsük a menekülteket. Többet most nem tehetünk.
Nyitókép: Budapest, Kálvin tér, 1956. Forrás: Fortepan / Pesti srác 2.
