A valótlan tartalmú üzenetek terjesztése a politika világában sem újkeletű jelenség. Az elmúlt években a manipulált deepfake videók megjelenése és közösségi médiában való terjedése azonban komolyabb aggodalmakra adott okot. Gyakori jelenség, hogy fontosabb társadalmi jelenségekre válaszként a kormányzatok jogalkotással reagálnak, ahogyan történt ez például az Egyesült Államokban is a választási célú deepfake vonatkozásában. Ugyanakkor a szabályozás hatékonysága és alkotmányos elvekkel – jelen esetben elsődlegesen a szólásszabadsággal – való összhangja sok tekintetben akadályokba ütközhet. E blogbejegyzés a fenti témát igyekszik körüljárni.
A választók bizalmáért folyó versengésnek – ha tetszik, ha nem – a kampányok természetes velejáróivá váltak a valótlan, manipulált üzenetek. A digitális technológia rohamos fejlődése és az online platformok elterjedése új keretbe – és talán nem túlzás azt állítani, hogy új szintre is – helyezte a hamis információk terjesztésének képességét. Az efféle deepfake videók, azon túlmenően, hogy előállításuk rendkívül alacsony költségen megvalósítható, két körülménynek köszönhetően jelentős mértékben eltérést mutatnak a valótlan tartalmak korábban ismert formáitól. Egyfelől, az ilyen üzenetek hamisított voltának megállapítása sok esetben szinte lehetetlen, másfelől pedig platformokon való terjesztésüknek köszönhetően pillanatok alatt milliókhoz juttathatók el. Ezzel pedig a demokratikus nyilvánosságra gyakorolt hatásuk is sokkal nagyobb veszélyeket rejthet magában.
Az online dezinformációs tevékenységek újabb lehetőségeire világított rá Nancy Pelosiról, az amerikai kongresszus akkori demokrata párti elnökről a Twitteren (jelenlegi nevén: X) 2019 májusában nyilvánosságra került és nagy vihart kavart videó. A felvételen a politikusnőt olyan módon ábrázolták, mintha ittas lenne, a beszéde teljesen zavarosnak tűnt. Az eset előre vetítette, hogy a közeljövőben a nyilvánosság befolyásolásának újfajta eszközeire kell felkészülni, aminek minden bizonnyal egyik leágazása lehet a közéleti szereplőkről a nyilvánosság befolyásolásának szándékával készített, manipulált jellegüket egyre professzionálisabb módon leplezni képes hamis információk tömeges terjesztése. A válasz nem is váratott sokáig magára: Texas és Kalifornia állam még abban az esztendőben (2019) törvényt fogadott el a választásokhoz kapcsolódó deepfake videók korlátozása kapcsán. Mint napjainkra kiderült, a fenti két állam igen komoly hullámot indított el az Egyesült Államokban, mára ugyanis már 21 tagállamban fogadtak el hasonló tematikájú törvényeket.
A jogszabályok ugyan különféle módon igyekeztek szabályozni a választásokkal kapcsolatosan közzétett deepfake tartalmakat, de mégis jól körvonalazhatók azok a digitális tartalmak, amelyek valamilyen módon korlátozás alá esnek. (Terjedelmi okokból e bejegyzés keretében nincs lehetőség valamennyi normát részletekbe menően elemezni, így csak vázlatosan ismertetjük a jogszabályok főbb elemeit, de itt több szempont szerinti részletes összehasonlítás olvasható – a hivatkozott cikk írásakor még csak – 18 tagállam szabályozásait illetően.) A törvények elsődlegesen meghatározzák a szabályozással érintett tartalmat, utalva annak megtévesztő vagy manipulatív jellegére, ami valósághű volta miatt egy észszerűen gondolkodó személy számára nem felismerhető; a létrehozásához használt technológiára (jellemzően digitális megoldásra vagy a valamilyen mesterséges intelligencia alkalmazására); a tartalmak megjelenési formájára (főként videótartalmak); illetve a közzététel szándékára (ami témánk szempontjából a választók magatartásának befolyásolását jelenti).
A jogszabályok nem általános értelemben vett tilalmakat fogalmaznak meg a tárgyi hatályuk alá tartozó deepfake tartalmakra, hanem alapvetően kétféle korlátozást vezetnek be: egyrészről egyértelműen jelölni kell a manipulált tartalmakat (a jogszabályok nem riadnak vissza a pontos betűméret és megjelenés időbeli meghatározásától sem), míg más törvények a nem jelölt tartalmak közzétételére időbeli korlátozást határoznak meg (rendszerint a választás időpontjától számított meghatározott időponttól már nem tehető közzé manipulált tartalom). Ugyan az említett szabályozások elsődlegesen a választási folyamatokra gyakorolt manipuláció célzatával előállított és terjesztett tartalmakra vonatkoznak, némelyik tagállam kifejezetten nevesítette is, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a szatíra és paródia elemeire.
2019 óta tehát az Egyesült Államokban már közel két tucat tagállam törvényhozása lépett a jogi szabályozás útjára a választási kampányok alatt terjesztett deepfake videókat illetően, Kaliforniában azonban 2024 októberében már a – nem az első, 2019-es, hanem egy 2024-ben elfogadott – szabályozás szólásszabadságot deklaráló Első Alkotmánykiegészítéssel való összeegyeztethetőségéről is született bírósági döntés. Ezen ügyben Kalifornia államban elfogadott azon jogszabályi előírás alkotmányosságáról hozott döntést a Kaliforniai Kerületi Bíróság, amely lehetővé tette, hogy választási kampányidőszakban – így a választást megelőző 120 és a választást követő 60 nap közötti időszak alatt – mesterséges intelligencia használatával készített bizonyos valótlan tartalmú videók közzététele esetén az érintett személy polgári keresetet indítson (AB 2839). A törvény a választásokkal kapcsolatosan közzétett, tudatosan és lényegesen megtévesztő üzeneteket kívánta korlátozni; olyan tartalmakat, amelyeket digitálisan hoztak létre vagy módosítottak, az valamely jelöltet mutatja be, oly módon, mint aki az érintett felvételen olyasmit tesz vagy mond, amit valójában nem tett vagy mondott, és a tartalom észszerűen alkalmas arra, hogy sértse a jelölt jó hírnevét vagy választási esélyeit. A jogszabály biztosította a saját magukat ábrázoló jelöltek számára a jogszabályi tilalom alóli mentesülés lehetőségét, amennyiben ezeket a videókat az azokban megjelenő egyéb szöveg legnagyobb betűméreténél nem kisebb betűméretű tájékoztató üzenettel látják el. Mindemellett a szatíra és a paródia nem tartozott a jogszabály hatálya alá, amennyiben az előző mondatban említett feltételeknek eleget tévő tájékoztató közleménnyel ellátva történt a közzététel.
Egy, a közösségi médiában jellemzően humoros politikai tartalmakat közzétevő influenszer (Christopher Kohls, aki a közösségi oldalakon „Mr Reagen” néven tevékenykedik) a kaliforniai törvény végrehajtásának felfüggesztési iránti előzetes végzést nyújtott be a bírósághoz, mert a véleménye szerint a politikai beszéd tartalomalapú és nem kellőképpen szűkre szabott korlátozását eredményezi. A bíróság több aggályt is megfogalmazott. Elsőként megállapítása szerint a jogszabály nem követeli meg a tényleges károkozást, elegendőnek tartja az „észszerűen valószínűsíthető ártalom fennálltát”, de a „választási kilátások”-ra való utalást a jogszabály szövegében szintén homályosnak találta. Azt is kifogásolta, hogy a „lényegesen megtévesztő tartalom” meghatározása minden deepfake tartalmat magában foglal, és így ennek alapján bármely deepfake betiltható, még akkor is, ha az nem befolyásolja a jelölt választási kilátásait. Ráadásul, a törvényszöveg túlzottan tág megfogalmazása – azon túl, hogy a közéleti kérdésekre vonatkozó, tartalomalapú korlátozást valósít meg – azt eredményezi, hogy az ugyan valótlan, de az alkotmányosan egyébiránt védett beszéd elhallgattatására is alkalmas.
Azt elismerte a bíróság, hogy Kalifornia államnak nyomós érdeke fűződik a választási folyamatok integritásának biztosításához, a kormányzat által ezen okból elfogadott jogszabály azonban nem kellően szűkre szabott megoldást talált e cél elérésére. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának precedensére utalva a kerületi bíróság kiemelte, hogy bár a digitálisan manipulált médiavilágtól való megalapozott félelem jogos lehet, ez a félelem nem ad korlátlan engedélyt a jogalkotónak arra, hogy az Első Alkotmánykiegészítés által védett kritika, paródia és szatíra régóta fennálló hagyományán „buldózerrel hatoljanak át”. Hasonlóképpen kifogásolhatónak találta a bíróság a szatírák és paródiák esetében alkalmazandó nyilatkozatokat, azok ugyanis egyfelől jelentősen rontanák a videók minőségét (azzal, hogy méretükből adódóan a képernyő jelentős részét elfednék), nézhetetlenné téve a tartalmakat, másfelől pedig kényszerített beszéd kategóriájába tartoznak (ugyanis olyan üzenet közvetítésére köteleznék a beszélőt, amelyre egyébként jogszabályi kötelezés hiányában nem kerülne sor).
Összességében tehát a Kaliforniai Kerületi Bíróság elismerte az állam választási integritásának megóvására irányuló érdekét, és felismerte a digitális technológiák, különösképpen a mesterséges intelligencia alkalmazásával alkotott manipulatív tartalmak okozta kockázatokat. Mindazonáltal, az első pillantásra a megtévesztésre és a választások kimenetelének befolyásolására irányuló és erre alkalmas manipulált videókat célzó szabályozás indokoltsága mellett lehet érvelni, a szabályozás tárgyára (nevezetesen: politikai beszéd) tekintettel a szólásszabadság alkotmányos jogát is tiszteletben tartó norma megalkotása nem egyszerű feladat. A szabályozásnak ugyanis egyszerre kell a demokratikus folyamatokra káros jelenségektől megóvni a közbeszédet, mindemellett pedig szabad teret biztosítani az adott esetben sértő vagy akár valótlan, de alkotmányos védelem alatt álló szólásoknak. A bíróság döntése jól illusztrálja, hogy a tengerentúlon miként viszonyulnak a szólásszabadság kormányzati korlátozásával szemben: a politikai szólások korlátozása esetén különösen kritikus lehet az állam kezébe adni a döntőbírói szerepet az igazság kérdésében, még akkor is, ha a szabályozás tárgya szándékosan valótlanként gyártott tartalom.
Másik oldalról viszont a választások demokratikus legitimációjának megóvása mégiscsak megköveteli, hogy a polgárok tájékozottan és ne hamis információkra alapozva hozhassanak döntést a közügyekben. Ha a szólásszabadság értékét elfogadjuk, akkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy esetleg a politikai deepfake tartalmak szabályozása alkotmányos voltának elismerése tájékozottabb választókat és tisztességesebb választási folyamatot eredményezhetne. A közösségi platformok és a digitális technológiák folyamatos térnyerése új kihívásokat jelentenek a demokratikus nyilvánosságra, és ha a szólásszabadság alkotmányos elveinek alapjaiban történő megváltoztatása nem lehet indokolt, de napjaink kommunikációs folyamataihoz való szorosabb igazítása legalábbis megfontolandó. A humor eszközére alapozott paródiák és szatírák valóban fontos elemei a közbeszédnek, mégsem biztos, hogy helyes, ha a demokratikus alapértékeket veszélyeztető folyamatok megelőzése érdekében tett erőfeszítések esetén az egyéni önkifejezés szabadságának abszolút elsőbbsége érvényesül a közösségi értékek védelmével szemben. Márpedig a fentiekben ismertetett ítélet ebbe az irányba mutat.
Nyitókép: depositphotos.com
