Az orosz–ukrán háborús propaganda közösségi médiában való jelenlétének vizsgálata
A Facebookon vizsgáltam meg 2023 decemberének folyamán, hogy kik és miként tájékoztattak az orosz–ukrán háború eseményeiről, illetve azok milyen formában jelentek meg. Figyeltem továbbá azt is, hogy a háborús hétköznapok és a frontesemények az élet milyen, akár áttételeken keresztül érvényesülő arcát hozták testközelbe.
A harci cselekmények óriási földrajzi területen zajlanak, és 15 évvel ezelőtthez képest, miután napjainkra a digitális technika – a mobiltelefon tömeges használata következtében – széles körben elterjedt, a legkülönbözőbb helyekről kaphatunk és kapunk beszámolókat. A témát tanulmányozva megállapítható, hogy alapvetően a podcastok uralma figyelhető meg. Ráadásul ezek a közösségi térben felveszik a versenyt a televíziókkal is. A mostani hibrid háborúban ugyan továbbra is kiemelkedő szerepet játszik mind orosz, mind ukrán részről a propaganda, ám régiónkban például az orosz fél december folyamán legfeljebb közvetve jelent meg a közösségi médiumokban. Ebben szerepe lehet annak, hogy az Európai Unió országaiba, így Magyarországra sem engedik be a háború kitörése óta a kifejezetten külföldre, így főként az Európai Unióba szánt orosz állami televízió műsorait, illetve az Európában potenciálisan népszerű angol nyelvű Russia Today-t.
Találkozunk másfajta, az uralkodó Facebooknál némileg gyengébb konkurenssel a YouTube képében. Alapvetően ezen jelenik meg 2014 óta a Lettországba kitelepült – leginkább a magyarországi Indexhez hasonló Meduza, amely immár 50 perc körüli riportokkal jelentkezik. A csatornán 2 ezer filmmel 2023 decemberéig összesen 757 ezer feliratkozót szereztek – lásd: Медуза.
De a 2010-ben szórakoztató csatornaként indult Dozsgy is hasonló sorsra jutott, amelyet – a Meduzával együtt – Oroszországban 2021 nyarán szintén „inoagentnek”, vagyis „külföldi ügynök”-nek minősítettek. Ez az ottani reklámbevételektől való megfosztásukat eredményezte, vagyis hozzájárult oroszországi anyagi ellehetetlenülésükhöz, bár a műsorkészítés – ennek ellenére – máig nem állt le, közönségszámát tekintve tavaly decemberben is kiemelkedő eredményeket, alkalmanként többszázezres, esetenként többmilliós nézettséget ért el. Ld.: Дождь: https://www.youtube.com/c/tvrain; valamint: https://en.wikipedia.org/wiki/TV_Rain
Az orosz–ukrán háború 2022. február 24-i megindulása után egy hónappal azonban az orosz államhatalom lehetetlenné tette a Dozsgy oroszországi működését. Ennek következtében a Dozsgy előbb Lettországba, majd 2023 januárjától Hollandiába kényszerült. 2023 decemberére 24 ezer különböző hosszúságú filmmel 4 millió 40 ezer követőt tudhattak a magukénak. Érdekes módon e nagy sajtóorgánumoknak a Facebookon való megjelenése – majdhogynem véletlenszerű.
Vizsgálódásom során az orosz nyelvű csatornákat, podcastokat és kisfilmeket figyeltem. Közéjük tartozik az ukrán propagandaadóként működő ICTV is, amely – kereskedelmi adó létére – adásidejének jelentős részében oroszul is sugároz.
Mindemellett jelen van a közösségi médiában az Amerika Hangja, a BBC, a Deutsche Welle, valamint a Szabadság Tv is. Eközben az (állami) Orosz Televízió különböző adásai, legfőképpen annak 1-es csatornája legfeljebb riport-összeállítások részeként jelenik meg. Az orosz nyelvű nemoroszországi médiumok alapvetően főként az oroszországi célközönséghez igyekeznek szólni, annak „objektív tájékoztatására” törekszenek, hogy a háborúval való szembe állításukat előidézzék.
Hivatkozom a téma szempontjából nem közömbös ún. közel-külföldi, így grúz, kazah, azeri, de kirgiz produkciókra is. Mellettük főként az olyan orosz újságírók és bloggerek kapnak jelentős szerepet, mint a sportriporterből 2017 és 2022 között 100 ezerből hirtelen 10 milliónyi követőt begyűjtő Jurij Dugy, illetve a Kijevben a YouTube-on 3,82 millió feliratkozóval rendelkező Dmitrij Gordon.
De ne becsüljük le a 2021 júniusában Moszkvából, az Eho Moszkvi rádióadásnál 5 évet eltöltött, Grúziába kitelepült Májkl Nájki, vagy a szintén YouTube-on az 1,7 millió feliratkozót magáénak tudó, külföldre kényszerült Maxim Katz munkásságát. Utóbbi – egyébként – távollétében 8 év börtönbüntetést kapott.
A 2023 decemberéig 1,17 millió feliratkozót összegyűjtő Anton Hardin podcastjainak a 60%-át Oroszországban, 20%-át Ukrajnában nézik, vagy az orosz agresszió másnapján blogot alapító ukrán Raul Csilacsava, aki a Facebookon 144 ezer feliratkozóval rendelkezik, szintén kivételesen aktívak – mind bloggerekként, mind pedig tartalommegosztóként. Fontos, hogy a Facebookon követőik száma különbözik a YouTube csatornájuk látogatottságától.
Mellettük főként Ukrajnában, de a világ legkülönbözőbb tájain élő, főként azért oroszul kiválóan beszélő, leginkább ukrán nemzetiségű színész, újságíró, digitális interjúkészítő, illetve tartalomszolgáltató, illetve „rajongói oldalkészítő” vagy politikus van, aki, ha kell, felvenni, módosítani, szerkeszteni is tud egy-egy beszámolót és azt meg is osztja másokkal. Ők, illetve a kommentelő publikum, a hozzászólók azok, akik mozgásban tartják ezt a dinamikusan alakuló „rendszert”.
A közönség hozzászólásainak, ezek moderálásának eredményeként egy olyan kép születik, amelynek formálásában a teljes kommentelő közönség is részt vesz. Ez a lehetőség az, ami igazán élteti és népszerűvé teszi egyébként ezeket a közösségi oldalakat és magát a „műfajt” is, az interaktivitás, ha úgy tetszik, az odamondogatás lehetősége.
A jelen vizsgálódás kerete a tavaly decemberi hónap. Ennek vizsgálata során a műsorfolyam a hírfolyamtól nemcsak eltérhetett, hanem el is tért. Így egy olyan generált műsorfolyam jött létre, amelyben a korábban: akár két-három, de akár 10–20 vagy 50 évvel ezelőtt elkészült tartalmak, dokumentumfilm-részletek ugyanúgy megjelentek, mint akár a front aznapi vagy még annál is frissebb eseményei. Ezeket a saját FB-oldalamon posztoltam is.
Néhány példa
2023. december 6-án osztottam meg a Dnyipróban élő, Szokurenko 2023. július 26-i bejegyzését, amelyből kiderül, hogy már 2007-től nyíltan hirdették Oroszországban, hogy Ukrajnával és Kazahsztánnal háború lesz.
2023. december 7-én posztoltam a 28 ezer követővel rendelkező Che Biz biznyesz szpilnota Bukovini Csernyivci 2023. december 1-jei Tik-tok bejegyzését, amelyben a színész Gosztyuhin bírálja Harkovban élő húgát, amiért az elítéli Oroszország Ukrajna elleni háborúját.
2023. december 8-án osztottam meg, amikor az orosz közszolgálati TV talkshowjában a különleges katonai műveletet élő egyenes adásban rémálomnak nevezte az egyik résztvevő. A 13 ezer követővel rendelkező Bowling, valamint a 113 ezer követőt magáénak tudó Tyanna posztolta Margarita Szimonyan orosz vezető újságíró eszmefuttatását arról, hogy az Oroszország részévé tett területeken utólagos népszavazást lehetne tartani arról, hogy az illető földek melyik államhoz tartozzanak!
Ugyanezen a napon a 700 ezer követővel rendelkező Liansdy ukrán játékvideó-készítő, eredetileg 2023. november 7-i bejegyzésében láthatjuk Olekszij Aresztovics, volt ukrán elnöki tanácsadó elképzelését: a „területet – a békéért”, amelyet a hozzászóló ukránok nem győznek vitatni!
December 8-án posztoltam a Dve losagyinije szili – Ukraina v ognyi 2023. december 3-i bejegyzését, amelyben Raul Csilacsava az ukrán mozgósítás hibái mögött az (ukrán) államhatalom elégtelen működését, a korrupciót és ennek eredményeként a támadás sikerének az elmaradását véli felfedezni! Fárad az ukrán lakosság, az elnök és környezete nem áll hivatása magaslatán – „az emberek belefáradtak a túlélésbe”! Csilacsava 20 perc 48 másodperc terjedelmű összeállításában megjegyzi azt is, hogy a választások megrendezésének Ukrajnában kicsi az esélye, de Ukrajnában – Oroszországgal ellentétben – ennek ellenére mégis demokrácia van.
Ugyancsak 2023. december 8-án osztottam meg a 76 ezer követőt magénak tudó grúziai Sova Blog 2021. június 18-i bejegyzését, amelyben Majkl Najki orosz blogger meséli el, miként kényszerült 2021. június 12-én Grúziába. (A félig orosz, félig merikai újságíró 5 évig volt az Eho Moszkvi munkatársa, amely rádióadásról azóta szintén „kiderült”, hogy inoagent, ezért azt 2022. március 3-án az orosz szervek felszámolták.
2023. december 9-én posztoltam a Dve losagyijnije szli – Ukraina v ognyi december 7-i bejegyzését, amelyben Raul Csilacsava reagál Putyin szaudi útjára, és miközben utal az amerikai közvélemény elközömbösédésének veszélyére, nem mulasztja el, hogy Orbán Viktort mint revansistát említse.
Ugyancsak december 9-én a Szabadság Tv 5 perc 50 másodperc terjedelmű tudósításából tudható meg, hogy a Krím-félszigetről az Orosz Föderáció – az ukrán dróntámadások miatt – kivonta hadihajóit. A Facebookon 12 ezer követővel rendelkező Loukas (Hír- és médiaoldal), valamint a hétezer-hatszáz követővel rendelkező Jén Déilla december 5-i összefoglalója hívta erre fel a figyelmet.
2023. december 10-én Jén Déilla és a Facebookon immár 65 ezer követővel rendelkező Loukas adták közre Piter Zalmajev által Szergij Zsirnov, volt KGB-s tiszttel készített 17 perc 58 másodperc terjedelmű interjút. Ebben a „szervek” egykori alkalmazottja elmondja, hogy a szovjet elhárítás és a belbiztonság két szervezetének, a Szmersnek és a VCSK-nak milyen jogosítványai voltak, milyen továbbiakat követeltek annak idején, és mi volt ennek a logikája. A történelem tanúbizonysága szerint – állítja Zsirnov – a végrehajtóktól meg kellett szabadulni, ezért őket is „szokás volt” likvidálni. Az Ukrajna elleni háború a putyini értelmezés szerint ugyan különleges katonai művelet, de az orosz elnök a legutóbb arról beszélt, hogy ők nemzeti felszabadító harcot vívnak, ami viszont mégiscsak arra utal – állítja Zsirnov –, hogy ez háború.
Szó esik a pétervári merénylet áldozataként elesett Tatarszkijról, a filozófus Duginról, továbbá Bakanovról, akit Zelenszkij annak ellenére távolított el, hogy régi ismerőse volt. Megtudhattuk azt is, hogy az ukrán belbiztonságot jelentősen átszervezték.
2023. december 12-én vált megoszthatóvá Jén Déilla és Loukas bejegyzése, amelyben Zsdanov ukrán katonai vezető december 10-én az ukrán ellentámadásról, a drónok oroszok elleni sikeres bevetéséről és a kijevi metró nyolc állomásának óvóhellyé alakításával kapcsolatos munkálatokról számol be.
A háború hatása a hátország életére és a hétköznapok
Ugyancsak 2023. december 12-én a 90 ezer követővel rendelkező Argumenti Nyegyeli, pontosabban ennek a Zauglom listájában közreadott 2021. november 17-i interjú került a figyelmünk középpontjába, amelyben Andrej Furszov történész megkérdezi, mi lehet az oroszok számára rosszabb az angolszászokkal való ellenségeskedésnél. Amire a válasz az, hogy a velük való barátkozás! Furszov kifejti, hogy Kína csak taktikai szövetségese lehet Oroszországnak, amely az utóbbi három évtizedben folyamatosan szorul ki a posztszovjet térségből!
2023. december 13-án posztoltam a Facebook-on 19 ezer követővel rendelkező Maxim Katz 2023. november 19-i megosztását, amely a Krím romló hétköznapjairól tudósít. Ebben a Krím-beliek arra panaszkodnak, hogy a háború következtében mennyire leromlottak az utazási lehetőségeik. Ugyanitt derül ki az is, hogy a moszkvai Lefortovói Börtönben raboskodó Sztrelkov-Girkin elhatározta, hogy indul az oroszországi elnökválasztásokon. (A műsorvezető Anton Hardin volt.)
2023. december 14-én posztolhattuk a 2 Losagyinije Szilidecember 13-i, 16 perc 38 másodperc terjedelmű videóját az orosz veszteségekről, amely amerikai forrásra hivatkozva 315 ezer embert említ, amiben a halottak mellett a sebesültek is benne foglaltatnak. Raul Csilacsava bírálja Orbán Viktort, amiért a magyar miniszterelnök az Ukrajnának nyújtott anyagi segítséget az EU Magyarország számára visszatartott támogatásának megadásához köti.
2023. december 17-én osztottam meg az 1,4 millió követővel rendelkező Amerika Hangja 2 perc 13 másodperc terjedelmű, 2023. december 14-i összeállítását arról, hogy az oroszok – Herszon mellett – immár Odesszát is támadják.
2023. december 18-én posztoltam a 10 ezer követővel rendelkező Alekszandr Balu híradós személyiség 10 perc 23 másodperc terjedelmű, december 13-i összeállítását, amelyben az orosz hivatalos TV-ben Lavrov külügyminisztert és Zaharova külügyi szóvivőt szarkasztikusan bírálja.
Szintén 2023. december 18-án osztottam meg Jén Déilla és Loukas december 11-én közreadott, 10 perc 32 másodperc terjedelmű videóját, amelyben a Csebokszariban született orosz patrióta énekesnő számol be lelkesen arról, hogy miért vettek Dubajban lakást, miért nem vállal egynél több gyereket. Aztán Omszk alkormányzója iskolai előadása során szóvá teszi, hogy az egyik diák New York-os pólót visel, miközben a riportban az alkormányzóról is kiderül, hogy Armani öltönyt visel.
2023. december 19-én posztoltam a 11 ezer követővel rendelkező Nyeverojatnij digitális tartalomkészítő 2023. november 21-i Putyin-beszéd elemzését. Ebben a 17 perc 37 másodperc terjedelmű összeállításban az orosz társadalom hangulatára is kitér az orosz elnök. Nyeverojatnij elmondja, hogy Oroszországban nincs demokrácia és szeptember óta 20%-kal emelkedtek az árak Oroszországban.
A közösségi médiából is megállapítható tehát, hogy Oroszországban a hagyományos, ellenzéki sajtóorgánumokat a háború elindítását követően kivétel nélkül felszámolták. Ezek közül az elektronikus médiumok Európa többi országába vándoroltak ki, bár Ukrajnába is került közülük, ahonnan az interneten keresztül folytatják tevékenységüket.
Az összefoglalókból kiderül, hogy az Oroszországban felgyorsult az infláció. Ami az autóipart illeti, az eddigi jó minőségű nyugati autók helyett ugrásszerűen a kínai import nőtt meg, és aránya 2024-re elérheti a 80%-ot.
Az ukrán légvédelem az egy évvel ezelőttihez képest jobban el van látva légvédelmi rakétákkal. Az F-16-os repülőgépek közül a harci cselekmények helyszínén bevethető mennyiségben 2024 márciusa előtt nem várható a feltűnésük. Viszont elismerik, hogy a harci cselekmények tekintetében szó sincs ukrán áttörésről. Továbbra is jelentős problémát jelent a korrupció.
A világpiacon a 2023-as évben az orosz gabonaexport világelső lett és nem helyettesíthető. Szankciókat az orosz gabonaexportra például azért nem tudnának bevezetni, mivel azok világpiaci szinten súlyos ellátási problémákat generálnának.
Ukrajna helyzete rosszabb, mint Oroszországé, ám Oroszországé is rosszabb, mint egy évvel korábban.
Putyin elnök hazai támogatottsága változatlan, bár a hasonmásairól szóló híradások tekintélyének erodálódását jelzik. Zelenszkij tekintélyét az ukrajnai korrupció morzsolja. A beígért eredményes ukrán ellentámadás elmaradása, amelyet főként az F–16-osok hiányára igyekeznek fogni, szintén rombolja az ukrán vezetés pozícióit. A harc szórványosan be-becsap az Orosz Föderáció területére, amelynek légvédelme a viszonylag szerényebb pusztításra szakosodott dróntámadások ellen meglehetősen hézagos.
Állóháború alakult tehát ki ukrán–orosz viszonylatban, amelynek során az oroszok tűzerejét az ukránok korszerűbb fegyverekkel való ellátottsága ellensúlyozni tudja ugyan, ám az áttörés eléréséhez egyik félnek sincsenek meg az eszközei.
Érdekes módon a hivatalos orosz televízióban is át-átcsúszott ritkán egy-egy józanabb vélemény. A fő propagandisták szájából december folyamán például megfogalmazódott az elfoglalt területeken a korrekt népszavazás megtartásának a lehetősége mint politikai megoldás. Viszont kiderült az is, hogy Ukrajna hadra fogható népessége korlátozottabb, mint Oroszországé, de a háború – amennyiben zsoldosok alkalmazására politikai akarat lesz Ukrajnában – Kijev részéről is a végtelenségig folytatható! (Gondoljunk csak arra, hogy az F–16-osokat rövid időn belül sikerrel tömegesen csak az iraki háborúban szolgálatot teljesített pilóták felhasználásával lehetne – legalábbis egyelőre – Ukrajna felett repültetni.)
Annyit érdemes még e decemberi helyzetképhez hozzátenni, hogy az utóbbi néhány hónapban-hétben megritkultak az ilyen jellegű, viszonylag igényes összefoglalók, mint ahogyan fogynak – az itt nem említett – viszonylag gyakori magánbeszélgetések ukrán és orosz bloggerek között, amelyekben az ukránok általában az oroszok tájékozatlanságára igyekszenek felhívni a figyelmet.
