A digitális szolgálatásokat szabályozó Digital Services Act (DSA) rendelet számos fontos újítást tartalmaz a Facebookhoz vagy a YouTube-hoz hasonló online platformok működésének szabályozásával kapcsolatban. Mivel már több helyen, így blogunk felületén is olvasható erről áttekintés, így inkább a rendelet fájó hiányosságainak egyikére hívnánk fel a figyelmet.
A háromoldalú egyeztetések során élénk vita zajlott arról, hogy miként kezelje az EU az olyan online platformokat, amelyeken felhasználók által előállított pornográf tartalmakat lehet közzétenni. Az eredeti szabályozási elképzelés szerint, ha egy online platform elsődleges célja az, hogy pornográf felvételeket osszanak meg rajta, akkor a szolgáltatónak különböző műszaki és szervezési intézkedések révén fokozott védelemben kell részesítenie a felhasználóit.
A műszaki intézkedések között elsődleges az, hogy a szolgáltatók kötelezik a tartalom-előállítókat arra, hogy az e-mailcímük és telefonszámuk megadásával azonosítsák magukat. Így az életkori határt el nem érő regisztrálók elutasíthatók, egy esetleges jogsértés esetén a jogsértő személye pedig könnyen megismerhető. Szervezési intézkedés, hogy a szolgáltatónak olyan emberi moderátorokat kell alkalmazniuk, akik rendelkeznek képesítéssel a képalapú szexuális visszaélések – így az illegális szexuális tartalmak – azonosítására. Az összes platformszolgáltatóra vonatkozó panaszkezelési eljárás mellett ezen felül létre kellene hozniuk egy olyan minősített panaszkezelési eljárást is, amely a hozzájárulás nélkül közzétett szexuális felvételek gyors azonosítását és eltávolítását teszi lehetővé.
A DSA végleges szövegéből a hivatkozott cikket nem tisztázott okból törölték. Márpedig nagy szükség volna a jelenleginél differenciáltabb platformszabályozásra, valamint arra, hogy az olyan platformokra, ahol különösen nagy a gyermekekre ártalmas tartalmak és/vagy a jogsértő tartalmak előfordulásának kockázata, részletesebb vagy szigorúbb szabályok vonatkozzanak.
A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a pornográf tartalmaknak helyet adó platformok éppen ilyenek. Az Egyesült Királyságban 2020-ban megduplázódott a bosszúpornó miatt tett panaszok száma, míg egy másik, 180 országot vizsgáló felmérés során a fiatal lányok és nők 52%-a számolt be arról, hogy érte már valamilyen formában abúzus a világhálón. A beszámolók leginkább a magánjellegű képek és információk hozzájárulás nélküli közzétételéről, a szexuális tartalmú zaklatásról és fenyegetésről tettek említést.
Az egyik legnagyobb pornóvideó-megosztó esetében egymást érik a botrányok, a szolgáltatásban található jogsértő anyagok, zömében gyermekpornográfia, valós szexuális erőszakot ábrázoló felvételek, hozzájárulás nélkül közzétett szexuális felvételek miatt. A New York Times 2020-ban terjedelmes cikket hozott le arról, hogy a Pornhub platformon, amelyre felhasználók is tölthetnek fel tartalmat, számtalan kiskorúakat ábrázoló felvétel található. A cikket követően két nagy hitelkártya szolgáltató, a Visa és a Mastercard is felfüggesztette a platformon keresztül bonyolított fizetési szolgáltatását.
A platformszolgáltató ugyan ígéretet tett arra, hogy jobban odafigyel a tartalomszűrésre, nem sok idő telt el az újabb botrányig. 2022 nyarán a New Yorker hozott le egy cikket arról, hogy az áldozatoknak egyáltalán nincs könnyű dolguk, ha azt szeretnék elérni, hogy az őket ábrázoló felvételek törlésre kerüljenek. A cikkben leírt történetekből az körvonalazódik, hogy a platformszolgáltatók szinte már az áldozatokat hurcolják meg, akiknek gyakran ügyvédi segítséget kell igénybe venniük ahhoz, hogy a szolgáltató számára is elfogadhatóan meg tudják indokolni, miért kérik az őket ábrázoló tartalmak eltávolítását. A szóban forgó felvételek pedig az eltávolítást követően hamar újra megjelennek.
A pornóvideó-megosztók szolgáltatóinak ma csupán az általános, mindenfajta online platformra alkalmazandó szabályoknak kell eleget tenniük. A DSA 7. cikke szerint továbbra sem terheli őket általános ellenőrzési kötelezettség, vagyis nem kötelesek automatikusan szűrni sem a gyermekpornográfiát, sem az egyszer már jogsértőnek minősített, de újból feltöltött tartalmakat. Mivel a DSA teljes harmonizációt megvalósító rendelet, a tagállamoknak arra sem lesz lehetőségük, hogy részletesebb vagy szigorúbb szabályokat állapítsanak meg egyes szolgáltatástípusok esetében.
Noha számtalan problémára nem nyújt megoldást a nemrég elfogadott DSA, mégis vannak előremutató rendelkezései. A szolgáltatók például kötelesek lesznek kapcsolattartási pontokat létrehozni, amelyeken keresztül a tagállami hatóságok felvehetik és tarthatják velük a kapcsolatot (10. cikk). Kötelező lesz számukra az is, hogy a felhasználási feltételeikben egyértelműen szabályozzák a panaszkezelés menetét (12. cikk), és évente átláthatósági jelentéseket tegyenek közzé, amelyben megjelennek a tartalommoderálási statisztikák (13. cikk). A tárhelyszolgáltatóknak – ide tartoznak a videómegosztók is – értesítési–cselekvési mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyek elősegítik az egyéni panaszok hatékony kivizsgálását, ezen felül, ha a szolgáltató jogellenes tartalmat észlel, köteles lesz értesíteni a letelepedési helye szerinti bűnüldöző hatóságot (15a cikk).
Kérdés, hogy ezek a szabályok mennyire lesznek hatékonyak, a számonkérést a DSA ugyanis már a tagállamokra bízza. Ennél fogva a tagállamok felügyelik, hogy a joghatóságuk alatt álló platformok betartják-e a DSA rendelkezéseit, és ők állapítják meg azokat a szankciókat is, amelyeket jogsértés esetén kell alkalmazni – azzal, hogy a kiszabható bírság maximális összege nem haladhatja meg az érintett szolgáltató éves jövedelmének vagy árbevételének 6%-át.
Nyitókép forrása: Unsplash
