A modern információs technológia megváltoztatta azon társas kondíciókat, melyek korábban a politikai vagy éppen a vallási autoritás megteremtéséért feleltek. Ezzel együtt az internet azt is megváltoztatta, hogy miként tekintünk az autoritásra, hiszen a technológiához kapcsolódóan új hatalmi pozíciók születnek, egyes hierarchikus struktúrák ellaposodnak, és elméletileg elmondhatják meglátásaikat azok is, akiknek eddig kevés felület jutott hangjuk felemelésére – más kérdés, hogy kikhez juthat el ez a hang.
Jelen blogbejegyzésben a hatalmat úgy közelítjük meg, mint a cselekvések és gondolatok befolyásolásának képességét. Az autoritás pedig annyiban más ehhez képest, hogy a hatalom a többiek számára is érzékelhető, de nemcsak érzékelhető, hanem hatékonynak és egyben legitimnek is tételezett. A blog két– hálózathoz köthető – autoritás elgondolást mutat be, az első blogbejegyzésben Manuel Castells hálózati autoritás fogalmát mutatom be, míg a másodikban az alulról építkező, úgynevezett vernakuláris autoritás jelenségét.
A hálózati kommunikáció hatalmi kérdései
A hálózati társadalomhoz kapcsolódó legtöbbet idézett elgondolás a hatalom hálózati felfogásáról Manuel Castellstől származik, aki hitet tesz amellett, hogy mind az intézmények, mind a normák úgy konstruálódnak egy-egy társadalomban, hogy ezen elemek az aktuális hatalom által preferált értékekkel és érdekekkel itatódnak át. A spanyol társadalomtudós Az információ kora című háromkötetes átfogó művében a hálózat politikai hatásait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy „bizonyos értelemben a politikai rendszernek elvész a hatalma, bár a befolyása nem.” (Castells 2007: 431) A hatalom számára a viselkedés kikényszerítésének képességét jelenti, és ennek már nem a politikai rendszer az elsődleges letéteményese. „A hatalom, vagyis a viselkedés kikényszerítésének képessége az információcsere és a szimbólumokkal való manipuláció hálózataiban rejlik, amelyek ikonok, szószólók és szellemi erősítők segítségével kapcsolnak össze társadalmi szereplőket, intézményeket és kulturális mozgalmakat.” – írja a spanyol kutató (Castells 2007: 431). Néhány évvel későbbi munkájában szisztematikusan sorra veszi, milyen hatalomformákat azonosíthatunk a hálózaton.
Alaptétele, hogy a hatalom fogalma a hálózati társadalomban csakis a hálózat fogalmán keresztül ragadható meg. Castells a hatalom négy eltérő formáját különbözteti meg a hálózati társadalom társas és technológiai viszonyait figyelembe véve. A négy hatalmi forma a globális hatalmi hálózat (networking power), a hálózat belső működését szabályozó hatalom (network power), a hálózat csomópontjai között létrejövő hatalom (networked power), illetve a hálózat létrehozásának és aktiválásának hatalma (network-making power) (Castells 2011:773).
- Az első a globális hatalmi hálózat (networking power) azon aktorok és szervezetek hatalma, akik a globális hálózati társadalom magját alkotják, és befolyásuk van azon csoportokra és egyénekre, akik nem részei ennek a globális hálózatnak. A hatalomnak ez a formája a bevonás–kizárás kettősségével operál, és annál erősebb a kizárás, minél nagyobb haszonnal jár a bevonódás. A hálózatok összekapcsolhatósága tekintetében kiemelt szerepük lesz a hálózati kapuőröknek, akik egy-egy hálózatba való belépés lehetősége felett őrködnek. Látnunk kell, hogy a kapuőrzés fogalmát Castells kiterjesztette a hálózati csomópontokként megjelenő aktorokra is.
- A második a hálózat belső működését szabályozó hatalom (network power), azon hatalom, mely a hálózaton történő társas interakciók koordinálásához szükséges szabályok eredményeképpen jön létre. Ebben az esetben a hatalmat nem a hálózatból való kizárással lehet gyakorolni, hanem éppen ellenkezőleg, a bevonással (a hatálya alá vonással).
- A harmadik a hálózat csomópontjai között létrejövő hatalom (networked power) azon társas szereplők hatalma a hálózaton belül, akik a többi társas szereplő felett befolyással rendelkeznek. Vagyis a harmadik formájában a hatalomnak Castells a jelenség kapcsolati oldalát hangsúlyozza. A hálózatos hatalom formái és folyamatai minden egyes hálózat tekintetében egyediek, a többitől eltérőek.
- A negyedik a hálózat létrehozásának és aktiválásának hatalma (network-making power), az a hatalom, mely egy szereplő vagy szervezet általa definiált cél, program vonatkozásában aktiválni tud egy hálózatot. A domináns szereplők és hálózatok stratégiai szövetségének érdekei mentén át tud váltani ezek között az aktiválható hálózatok között, illetve képes akár össze is kapcsolni ezeket (Castells 2011:773).
Két komponenst is azonosít tehát Castells, az egyik a hálózatok létrehozásának a képessége, a másik a létrehozott hálózatok stratégiai célú összekapcsolásainak időleges megteremtése. A kétféle hatalom birtokosait programozóknak, illetve kapcsolóknak nevezi. A programozó határozza meg a hálózat célját, s adott esetben képes azt akár újraprogramozni, míg a kapcsoló aktivizálja a célnak leginkább megfelelő hálózatot.
