Közösségek és a táj kapcsolata

Környezetvédelem, állam és nemzeti közösségek a Kárpátokban a XIX. században

A Kárpátok elsősorban nemzeti szimbólumként és a turizmus célpontjaként él a köztudatban és a történetírásban is. A térség közösségeinek a tájjal való kapcsolata, valamint az állami fejlesztéspolitika és az ipari beruházások hatása jóval kevésbé ismert történetek.

Mintegy 150–200 éve jelentkeztek azok a problémák, amelyek mostanra globális és minden fajra veszélyes környezetpusztítássá nőttek. Vajon kik voltak az első civilek, akik az erdők védelmére törekedtek? Milyen környezetszennyezéssel számoltak az ipari üzemek tulajdonosai, s mennyire léteztek e tekintetben szabályok? Milyen állatfajok védelme kapott jelentőséget? Roman Holec történész professzor nagy jelentőségű, de egyelőre csak szlovák nyelven olvasható könyve, a Človek a príroda v dlhom 19. storočí (Ember és természet a hosszú XIX. században) ezekről a kérdésekről kínál ismereteket. A Közép-Európa Kutatóintézet e munka kapcsán kérte fel, hogy tartson előadást, majd vegyen részt kerekasztal-beszélgetésben. Rendezvényünket G. Kovács László magas színvonalú, szakértő tolmácsolása tette lehetővé.

A Közép-Európa Kutatóintézet meghívására tartott előadást Roman Holec szlovák történészprofesszor a környezettörténet mibenlétéről, vizsgálati területeiről és ezek szlovák–magyar viszonylatban alkalmazott konkrét eseteiről. Holec a kortárs szlovák történetírás egyik legfontosabb, legsokoldalúbb és legtermékenyebb képviselője. Neki köszönhetjük például a legutóbbi, számos szempontból mérföldkőnek számító, magyarul is kiadott szlovák Trianon-monográfiát (Diadal és katasztrófa. Trianon egy szlovák történész szemével), de írt könyvet az 1907-es csernovai csendőrsortűzről, a Habsburgok és a szlovákok kapcsolatáról, Andrej Hlinkáról, a szlovák nemzeti mozgalom és a nemesség kapcsolatáról, valamint a pozsonyi Dynamit Nobel gyárról.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Társalgójában megtartott előadása apropóját egyik közép-európai léptékben úttörő kötete adta, amely Človek a príroda v dlhom 19. storočí (Ember és természet a hosszú XIX. században) címmel egyelőre csak szlovák nyelven olvasható. 

Roman Holec először bemutatta a szlovák környezettörténeti kutatások helyzetét, intézményi kereteit, kiemelve azt a tényt, hogy ezzel az egyre aktuálisabbá váló problémával Szlovákiában a fiatalabb generációhoz tartozó történészek tucatjai foglalkoznak. Ezt követően egy nagy ívű előadásban mutatta be az ember és a természet közötti viszony változásának csomópontjait, s ezen keresztül azokat a megközelítési módokat, amelyet a környezettörténet alkalmazhat. Az 1755-ös lisszaboni földrengést a katasztrófákra vonatkozó tudományos gondolkodás origójaként emelte ki, a Tambora vulkán 1815-ös kitörésével kapcsolatban nem a sokszor emlegetett európai élelmiszerhiányt, hanem a hosszú sötét évnek a romantikus költő, Byron körére gyakorolt hatását hangsúlyozta, a szintén az indonéz szigetvilágban található Krakatau vulkán 1883-as kitörése kapcsán pedig a tudományos megfigyelések és festészeti ábrázolások pontosságát emelte ki. Bemutatta azt is, hogy a karibi Mount Pelée 1902-es kitörése nemcsak az áldozatok tízezrei miatt érdemes az emlékezetre, hanem azért is, mert ennek nyomán kerültek be a vulkáni tevékenység képi metaforái a közép-európai közbeszédbe. Talán nem közismert az sem, hogy az óriási mennyiségű portól és hamutól az égbolt színe is jelentősen megváltozott, s ez a vörös szín adja a hátterét Edvard Munch A sikoly című remekművének. 

Holec professzor a Kárpátokra fókuszálva három nagyobb esettanulmányon keresztül mutatta be a versengő nemzetépítések, a nacionalizmus és a környezettörténet közötti viszonyokat. A mormota és a zerge tátrai állományának XIX. századi megmeneküléséből az került felszínre, hogy a – hegység emblematikus és ökoszisztémájában a kor kutatói által felismerten kulcsszerepet játszó – állatok megmentése érdekében igen széles körű, kisebbségeket és a többséget, valamint államhatáron kívüli területek közvéleményét is magában foglaló koalíció tudott kialakulni az 1860-as és 1870-es években. A magyar hatóságok által nemigen kedvelt, s hamarosan be is tiltott szlovák kulturális intézmény, a Matica slovenská sikeresen szervezte koalícióba a vármegyei hatóságokat, valamint zsidó, német, lengyel és gorál kulturális egyesületeket annak érdekében, hogy megszülessenek azok a jogszabályok, amelyek nyomán megszűnhetett az állatok vadászata és csapdázása. 

A Holec által bemutatott második eset azt példázta, hogy a XIX. és XX. század fordulóján a nacionalista törekvések esetenként instrumentalizálták a környezetvédelem, illetve egyes fajok védelmének ügyét is. A cseh tőkések által, svéd technológiai megoldást követve alapított és felépített turócszentmártoni (ma: Martin) cellulózgyártól a magyar minisztériumok ugyanis arra hivatkozva tagadták meg a működési engedélyt, hogy a gyárból származó szennyvíz kiirtaná a pisztrángokat a Turóc (Turiec) folyóból. Ezzel a tulajdonosokat a vállalat eladására kényszerítették. A valódi célok azzal váltak egyértelművé, hogy a gyárat megvevő magyar tulajdonosok egyből megkapták az engedélyt. 

Holec professzor jelenleg a Hohenlohe herceg néven ismert Christian Kraft zu Hohenlohe-Öhringen (1848–1926) Magas-Tátra területén véghezvitt környezetalakító tevékenységével foglalkozik. A porosz koronaherceg – aki a német császár főkomornyikja címet viselte – vásárlásai nyomán rövid időn belül a Tátra legnagyobb földesurává vált. Hohenlohe hercegnek a tátrai területek védelmére és átalakítására irányuló tevékenységét, megítélését és közösségekhez való viszonyát, valamint mindennek az első világháború utáni utóéletét korántsem egyszerű kibogozni. A főúr egzotikus állatokat akart meghonosítani a környéken, viszont teljesen lezárta birtokait a vadászat és más emberi tevékenység elől. Az idehozott állatok ugyan többnyire elpusztultak, ellenben a lezárásnak köszönhetően az őshonos fauna érintetlenül fejlődhetett és gyarapodhatott. 

Az előadás végén Roman Holec a mai szlovák területek iparosításának első világháború utáni trendjeit vázolta, külön kitérve a garamszententkereszti (Žiar nad Hronom) alumíniumgyárra, a bős–nagymarosi vízlépcsőre, valamint a turizmus államszocialista és rendszerváltás utáni politikai kontextusaira. 

A részletesebb érvekért, az általunk feltett kérdésekért, valamint az előadó lendületes stílusa miatt is érdemes meghallgatni az előadásról készült hangfelvétel szerkesztett változatát, amelyet itt teszünk közzé.

Nyitókép: a Tátra látképe, Zahorán Csaba felvétele