A héten ülésezett az Európai Unió Környezetvédelmi Tanácsa, amely formációban többek között állást foglaltak a használt gépjárművek körforgásban tartó szabályairól.
A lengyel elnökség vezetése alatt második alkalommal ülésezett a Környezetvédelmi Tanács Luxemburgban június 17-én, amelynek keretében fontos döntések születtek a járművek életciklusának végét érintő kezeléséről. A Tanács elfogadta az elhasználódott járművekről szóló rendelethez (ELV) kapcsolódó álláspontját, amely követelményeket határoz meg annak biztosítására, hogy az új járműveket úgy tervezzék meg, hogy azok újrafelhasználását, újrafeldolgozását és hasznosítását egyaránt támogassák, mindezt segítve egy elektronikus nyomonkövetési rendszerrel (digitális körforgásos jármű útlevél). A legfőbb eleme a tanácsi álláspontnak, hogy kibővítették az érintettek körét, ugyanis immár a nehéz teherautók, motorkerékpárok, quadok és speciális célú járművek (tűzoltó‑ és mentőautók, mobil daruk) is a szabályozás hatálya alá eshetnek. Ugyanakkor a járműgyártók terheinek csökkentése érdekében a Tanács azt javasolja, hogy a körforgásos stratégiát ne típusonként, hanem kategóriánként (személygépkocsik, kisteherautók stb.) határozzák meg.
A minimum újrahasznosított műanyag tartalomra vonatkozóan háromlépcsős megközelítést határoznának meg, amelyben a célkitűzések hat év után 15%-ról nyolc év után 20%-ra emelkednek, és végül csak tíz év után érik el a 25%-os újrahasznosított tartalomra vonatkozó követelményt. Ez egy enyhítést jelentene a 2023-as, Bizottság által előterjesztett szabályozáshoz képest, ugyanis akkor kötelező célként javasolta, hogy az új autókba hat éven belül legalább 25%-ban újrahasznosított műanyagot építsenek be.
Ugyanakkor lennének kivételek, például az Európai Bizottság ideiglenes mentességet adhat alapanyaghiány vagy jelentős árváltozás esetén, később pedig további anyagokra (acél, alumínium, kritikus nyersanyagok) is bevezethet kötelező célokat.
Ehhez kapcsolódik szorosan a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerének (EPR) összehangolása az ELV-rendelettel, amely a gyártót kötelezi és teszi felelőssé a termék életútjának végén bekövetkező hulladékkezelésért. A javaslat szerint – ami szigorúbb a bizottsági álláspontnál – az EPR keretében a gyártóknak az elhasznált jármű kezelésének teljes költségét (gyűjtés, elszállítás, kezelés) kell viselniük, arányosan a piaci részesedésük szerint. A teherautók és motorkerékpárok esetében az EPR-díjnak a teljes kezelési lánc költségeit fedeznie kell majd, nem csak a begyűjtés és ártalmatlanítás költségeit. A harmadik országbeli járműgyártók esetében pedig az újrahasznosítási költségeket annak a gyártónak kell fedeznie, akin keresztül az első forgalomba hozatal zajlik az EU piacán.
Ez az ülés kulcsfontosságú előrelépés volt az ELV-rendelet terén, ugyanakkor szakértői csoportok továbbra is felhívják a figyelmet néhány hiányosságra, mint például a technikai bizonytalanságok vagy éppen a járművek méretének csökkentése és a tartósság biztosításának hiánya. Mindezen megjegyzések valóban megfontolandók a további, Európai Parlamenttel közös egyeztetéseken, mindazonáltal üdvözlendő, hogy a 2025 első felében látható EU-s jogszabály enyhítések ellenére ezen a területen meglehetősen felelős javaslatok születtek, lévén az egyik legnagyobb iparágról van szó.
Nyitókép forrása: freepik.com
