Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Navracsics Tibor

Negyven éve leng

Az európai együttműködés egyik leghatásosabb szimbóluma.

Navracsics Tibor 2025.07.03.
Zsivity Tímea

Migrációs tesztlabor a Nyugat-Balkánon?

Új típusú migrációkezelési modell körvonalazódik Európa peremén.

Zsivity Tímea 2025.06.25.
Csepeli Réka

Az uniós demokrácia megmérettetése a bővítés árnyékában

Föderalisták kontra Szuverenisták.

Csepeli Réka 2025.06.23.
Kovács Örs

Hogyan lehet maximumpontos a felelete a szóbeli történelem érettségin?

Szóbeli tételek és feleletek történelemből emelt és középszinten.

Kovács Örs 2025.06.20.
Zsivity Tímea

Bosznia-Hercegovina: intézményi válság és biztonsági kockázatok

Az EUFOR missziója leszögezte, hogy nem avatkozik bele a belpolitikai konfliktusokba.

Zsivity Tímea 2025.06.18.
HORIZONTOK BLOG
Demmel József
Demmel József
az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa
  • 2023.08.09.
  • 2023.08.09.

A „pánszláv” és a „magyarosító” szövetsége

Jozef Miloslav Hurban és Apponyi Albert közös múltja

A dualizmuskori választások visszásságai jól ismertek, ha máshonnan nem, akkor Mikszáth Kálmán műveiből. A hagyományos korteskedésen, vagyis a választók etetésén, itatásán, mulattatásán és alkalmanként a lefizetésén kívül állandó jelenség volt a fizikai erőszak, az akár halálos kimenetelű tömegverekedés, a választói névjegyzék manipulálása, az ellenzéki szavazók voksainak figyelmen kívül hagyása vagy épp a katonaság bevetése. De talán még ezek között a viszonyok között is meglepő lehet olvasni az 1878-as szenici (Szenice, ma: Senica, Szlovákia) választókörzet választási dokumentumaiban Jozef Miloslav Hurban nevét gróf Apponyi Albert szavazói között. Ugyanis Apponyi a szlovák, Hurban pedig a magyar nemzeti emlékezetben tölti be a démonizált negatív főhős szerepét – ez az, ami igazán meghökkentővé teszi ezt a forrást. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan sodródhatott azonos oldalra ez a két ember?

Hurban neve Apponyi választói között.
Forrás: Demmel József felvétele

„A vén hazaáruló”

Jozef Miloslav Hurban (1817–1888) evangélikus lelkész, író, szerkesztő, Ján Kollár és Ľudovít Štúr mellett a 19. századi szlovák nemzeti mozgalom legismertebb képviselője volt. A modern szlovák nemzeti gondolat szempontjából főszerepet játszó Štúr legközelebbi szövetségeseként, az első szlovák nyelvű szépirodalmi folyóirat, a Slovenské pohľady alapító szerkesztőjeként ismert, de 1848 tavaszán nagy szerepe volt a szlovák politikai törekvésekben és a fegyveres megmozdulásokban is. A háborús időszak lezárultával, 1849 őszén újra visszatért korábbi állomáshelyére, Hlubokára, ahol egészen haláláig élt evangélikus papként. 1848-as szereplését azonban hosszú évtizedekkel később is megbocsájthatatlan bűnnek tartották magyar kortársai. Hogy miképp látták őt azok a magyarok, akik a közvetlen környezetében éltek, ahhoz érdemes idézni egy Nyitra vármegyei magyar lap „nekrológját” 1888-ból: „Hurban József hlubokai evangélikus pap, megyénk szégyene, hazánk és nemzetünk tehetetlen ellensége, véresszájú pansláv agitátor […] szennyes lelkiismeretű és szennyes kezű dühönc, mielőtt a földi igazságszolgáltatás piszkos anyagi érdekből, pénzért elkövetett anyakönyvi hamisítás miatt elérte és börtönbe vetette volna – elpatkolt. […] Folyó hó 23-án földelték el a vén hazaárulót, ki saját falujában nem bírt semmi tekintéllyel s a szomszéd Brezova, Miava és Szenic pánszlávjai jöttek el óbégatni fölötte.” Látható, hogy ez a kegyeletsértő szöveg egyébként magyar szempontból egy olyan embert ábrázol, akit alighanem egy magyar politikus sem látott volna szívesen szavazói között.

A magyarosító miniszter

Apponyi Albert (1846–1933) megítélése hasonlóan ellentmondásos: Magyarországon többnyire az első világháború utáni trianoni béketárgyalások során elmondott nagyhatású védőbeszédéről ismerik, amellyel megpróbálta megakadályozni, hogy a béke eredményeként a Magyar Királyság elveszítse korábbi területének kétharmadát. A szlovák emlékezetben ezzel szemben a röviden csak Lex Apponyiként ismert 1907-es oktatási törvényről ismeri mindenki. A törvény elvileg csak a nem állami, vagyis az egyházi népiskolák jogviszonyát és tanítóinak fizetését rendezte, ráadásul erre a célra még államsegélyt is adott. Csakhogy mindeközben előírta több ezer, addig nemzetiségi nyelven oktató egyházi népiskola számára a magyar nyelv tanítását is oly módon, hogy a tanuló a negyedik osztály után „gondolatait magyarul élőszóban és írásban érthetően ki kell tudja fejezni”. A törvény így a nem magyar vidékeken jelentősen megnehezítette, sok helyen ellehetetlenítette az anyanyelvi oktatást. Az Apponyi által vezetett ellenzéki párt fontos tagja volt – 1880-tól haláláig – Grünwald Béla is, akinek a nevéhez a Matica slovenská (szlovák kulturális és tudományos intézmény) és a három felső-magyarországi szlovák gimnázium bezárása fűződik az 1870-es évek első felében. De így csak még érthetetlenebb, hogy mégis mi történhetett akkor azon a bizonyos, 1878-ban rendezett választáson?

Valami mellett vagy valami ellen?

Az első magyarázat, amit nem hagyhatunk ki, hogy választási csalás történt – Hurbant a választási bizottságban elkövetett visszaélés nyomán, akarata ellenére írták be Apponyi szavazói közé. Ezt a lehetőséget kizárni persze nem lehet, azonban kevéssé valószínű, az eset kontextusai ugyanis egészen más irányba mutatnak. 

Egyrészt a szlovák nemzeti mozgalom és a felső-magyarországi nemesség kapcsolata jóval összetettebb volt annál, mint hogy egyszerű politikai-nemzeti szembenállásként írjuk csupán le. Ráadásul azon a környéken, ahol a szavazás történt, egyébként is komoly hagyománya volt annak is, hogy a szlovák nemzeti mozgalom képviselői – látszólag meglepő módon – a helyi nemesi képviselőjelöltre szavazzanak. A szomszédos választókörzetben például hosszú évtizedeken keresztül támogatta Ocskay Rudolfot a helyi, egyébként elkötelezetten a szlovák politikát képviselő evangélikus papság. Bár első hallásra különösnek tűnhet, van erre logikus magyarázat: szlovák jelölt ekkoriban már nem indult, Ocskayt viszont helyi birtokosként ismerték, és végül a legfontosabb: ellenzéki képviselő volt.

Apponyi Albert 1878-ban. 
Forrás: Wikipedia 

Ugyanez elmondható Apponyi Albert esetében is. Szenicen sem indult már szlovák jelölt, Hluboka (Luboka, ma: Hlboká, Szlovákia), Hurban „birodalma” egykor Apponyi-birtok volt, Apponyi pedig éppen ekkor, 1878-ban lett a konzervatív parlamenti ellenzék vezéregyénisége. Ráadásul – és messze nem mellesleg – az 1875-ben hatalomra került, a szlovák nemzeti mozgalom ellen minden korábbinál keményebben fellépő Tisza Kálmán miniszterelnök legkomolyabb politikai ellenfeleként jelent meg az ifjú gróf. 

A 32 éves fiatalemberre édesapja pályája miatt már ekkor egy nagy jövő előtt álló konzervatív politikusként tekintettek. Apja ugyanis nem más volt, mint Magyarország egykori kancellárja, a konzervatív arisztokrácia vezéregyénisége, gróf Apponyi György. És valahol itt jutunk el a rejtély kulcsához is. Ahogy az egész ország, úgy Hurban is jól ismerte az Apponyi nevet: Apponyi Györggyel ugyanis 1848–1849 folyamán nemcsak azonos politikai oldalon, a császár mellett álltak, de kifejezetten közeli, jó kapcsolatban is voltak.  

Tehát Hurban, amikor leadta a szavazatát Apponyi Albertre, úgy szavazott le egykori politikai szövetségese fiára és nem mellesleg a helyi birtokosra, hogy úgy tudta, ő lesz a Matica slovenskát 1875-ben, három évvel korábban bezárató Tisza Kálmán legkomolyabb politikai kihívója. (Aligha mellékes körülmény, hogy ekkor, 1878-ban még Tisza Kálmán pártját erősítette a később Apponyi pártjába átülő Grünwald Béla is.) A választást mindenesetre 699:471 arányban megnyerte a már ekkor is kellemes modorúnak tartott, délceg, csaknem két méter magas fiatalember. 

A szöveg korábbi változata a Napunkban jelent meg. (Szlovák nyelven)

Témakörök: Magyar, szlovák, történelem, választás
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT