Jozef Miloslav Hurban és Apponyi Albert közös múltja
A dualizmuskori választások visszásságai jól ismertek, ha máshonnan nem, akkor Mikszáth Kálmán műveiből. A hagyományos korteskedésen, vagyis a választók etetésén, itatásán, mulattatásán és alkalmanként a lefizetésén kívül állandó jelenség volt a fizikai erőszak, az akár halálos kimenetelű tömegverekedés, a választói névjegyzék manipulálása, az ellenzéki szavazók voksainak figyelmen kívül hagyása vagy épp a katonaság bevetése. De talán még ezek között a viszonyok között is meglepő lehet olvasni az 1878-as szenici (Szenice, ma: Senica, Szlovákia) választókörzet választási dokumentumaiban Jozef Miloslav Hurban nevét gróf Apponyi Albert szavazói között. Ugyanis Apponyi a szlovák, Hurban pedig a magyar nemzeti emlékezetben tölti be a démonizált negatív főhős szerepét – ez az, ami igazán meghökkentővé teszi ezt a forrást. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan sodródhatott azonos oldalra ez a két ember?
Forrás: Demmel József felvétele
„A vén hazaáruló”
Jozef Miloslav Hurban (1817–1888) evangélikus lelkész, író, szerkesztő, Ján Kollár és Ľudovít Štúr mellett a 19. századi szlovák nemzeti mozgalom legismertebb képviselője volt. A modern szlovák nemzeti gondolat szempontjából főszerepet játszó Štúr legközelebbi szövetségeseként, az első szlovák nyelvű szépirodalmi folyóirat, a Slovenské pohľady alapító szerkesztőjeként ismert, de 1848 tavaszán nagy szerepe volt a szlovák politikai törekvésekben és a fegyveres megmozdulásokban is. A háborús időszak lezárultával, 1849 őszén újra visszatért korábbi állomáshelyére, Hlubokára, ahol egészen haláláig élt evangélikus papként. 1848-as szereplését azonban hosszú évtizedekkel később is megbocsájthatatlan bűnnek tartották magyar kortársai. Hogy miképp látták őt azok a magyarok, akik a közvetlen környezetében éltek, ahhoz érdemes idézni egy Nyitra vármegyei magyar lap „nekrológját” 1888-ból: „Hurban József hlubokai evangélikus pap, megyénk szégyene, hazánk és nemzetünk tehetetlen ellensége, véresszájú pansláv agitátor […] szennyes lelkiismeretű és szennyes kezű dühönc, mielőtt a földi igazságszolgáltatás piszkos anyagi érdekből, pénzért elkövetett anyakönyvi hamisítás miatt elérte és börtönbe vetette volna – elpatkolt. […] Folyó hó 23-án földelték el a vén hazaárulót, ki saját falujában nem bírt semmi tekintéllyel s a szomszéd Brezova, Miava és Szenic pánszlávjai jöttek el óbégatni fölötte.” Látható, hogy ez a kegyeletsértő szöveg egyébként magyar szempontból egy olyan embert ábrázol, akit alighanem egy magyar politikus sem látott volna szívesen szavazói között.
A magyarosító miniszter
Apponyi Albert (1846–1933) megítélése hasonlóan ellentmondásos: Magyarországon többnyire az első világháború utáni trianoni béketárgyalások során elmondott nagyhatású védőbeszédéről ismerik, amellyel megpróbálta megakadályozni, hogy a béke eredményeként a Magyar Királyság elveszítse korábbi területének kétharmadát. A szlovák emlékezetben ezzel szemben a röviden csak Lex Apponyiként ismert 1907-es oktatási törvényről ismeri mindenki. A törvény elvileg csak a nem állami, vagyis az egyházi népiskolák jogviszonyát és tanítóinak fizetését rendezte, ráadásul erre a célra még államsegélyt is adott. Csakhogy mindeközben előírta több ezer, addig nemzetiségi nyelven oktató egyházi népiskola számára a magyar nyelv tanítását is oly módon, hogy a tanuló a negyedik osztály után „gondolatait magyarul élőszóban és írásban érthetően ki kell tudja fejezni”. A törvény így a nem magyar vidékeken jelentősen megnehezítette, sok helyen ellehetetlenítette az anyanyelvi oktatást. Az Apponyi által vezetett ellenzéki párt fontos tagja volt – 1880-tól haláláig – Grünwald Béla is, akinek a nevéhez a Matica slovenská (szlovák kulturális és tudományos intézmény) és a három felső-magyarországi szlovák gimnázium bezárása fűződik az 1870-es évek első felében. De így csak még érthetetlenebb, hogy mégis mi történhetett akkor azon a bizonyos, 1878-ban rendezett választáson?
Valami mellett vagy valami ellen?
Az első magyarázat, amit nem hagyhatunk ki, hogy választási csalás történt – Hurbant a választási bizottságban elkövetett visszaélés nyomán, akarata ellenére írták be Apponyi szavazói közé. Ezt a lehetőséget kizárni persze nem lehet, azonban kevéssé valószínű, az eset kontextusai ugyanis egészen más irányba mutatnak.
Egyrészt a szlovák nemzeti mozgalom és a felső-magyarországi nemesség kapcsolata jóval összetettebb volt annál, mint hogy egyszerű politikai-nemzeti szembenállásként írjuk csupán le. Ráadásul azon a környéken, ahol a szavazás történt, egyébként is komoly hagyománya volt annak is, hogy a szlovák nemzeti mozgalom képviselői – látszólag meglepő módon – a helyi nemesi képviselőjelöltre szavazzanak. A szomszédos választókörzetben például hosszú évtizedeken keresztül támogatta Ocskay Rudolfot a helyi, egyébként elkötelezetten a szlovák politikát képviselő evangélikus papság. Bár első hallásra különösnek tűnhet, van erre logikus magyarázat: szlovák jelölt ekkoriban már nem indult, Ocskayt viszont helyi birtokosként ismerték, és végül a legfontosabb: ellenzéki képviselő volt.
Forrás: Wikipedia
Ugyanez elmondható Apponyi Albert esetében is. Szenicen sem indult már szlovák jelölt, Hluboka (Luboka, ma: Hlboká, Szlovákia), Hurban „birodalma” egykor Apponyi-birtok volt, Apponyi pedig éppen ekkor, 1878-ban lett a konzervatív parlamenti ellenzék vezéregyénisége. Ráadásul – és messze nem mellesleg – az 1875-ben hatalomra került, a szlovák nemzeti mozgalom ellen minden korábbinál keményebben fellépő Tisza Kálmán miniszterelnök legkomolyabb politikai ellenfeleként jelent meg az ifjú gróf.
A 32 éves fiatalemberre édesapja pályája miatt már ekkor egy nagy jövő előtt álló konzervatív politikusként tekintettek. Apja ugyanis nem más volt, mint Magyarország egykori kancellárja, a konzervatív arisztokrácia vezéregyénisége, gróf Apponyi György. És valahol itt jutunk el a rejtély kulcsához is. Ahogy az egész ország, úgy Hurban is jól ismerte az Apponyi nevet: Apponyi Györggyel ugyanis 1848–1849 folyamán nemcsak azonos politikai oldalon, a császár mellett álltak, de kifejezetten közeli, jó kapcsolatban is voltak.
Tehát Hurban, amikor leadta a szavazatát Apponyi Albertre, úgy szavazott le egykori politikai szövetségese fiára és nem mellesleg a helyi birtokosra, hogy úgy tudta, ő lesz a Matica slovenskát 1875-ben, három évvel korábban bezárató Tisza Kálmán legkomolyabb politikai kihívója. (Aligha mellékes körülmény, hogy ekkor, 1878-ban még Tisza Kálmán pártját erősítette a később Apponyi pártjába átülő Grünwald Béla is.) A választást mindenesetre 699:471 arányban megnyerte a már ekkor is kellemes modorúnak tartott, délceg, csaknem két méter magas fiatalember.
A szöveg korábbi változata a Napunkban jelent meg. (Szlovák nyelven)
