Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Mitrovits Miklós

Ezer éve koronázták meg Vitéz Boleszlávot

Lengyelország Piast-öröksége és az állami szuverenitás kérdése.

Mitrovits Miklós 2025.05.14.
Mernyei Ákos Péter

Háborgó mélység

A lengyel alkotmánybíróság esete az uniós jog elsőbbségével.

Mernyei Ákos Péter 2025.03.19.
Kalas Vivien

Szigorodó migrációs politika Lengyelországban

Politikai fegyver a belarusz határon.

Kalas Vivien 2025.03.06.
Mitrovits Miklós

Tadeusz Olszański, a magyar–lengyel kapcsolatok szimbóluma

Mindig megtalálta a módját annak, hogy a két nép közötti kapcsolatokat erősítse.

Mitrovits Miklós 2025.02.21.
Pap Milán

A birodalmi idő és 1956

Magyarország 12 nap kivételével igazodott a birodalom által kiszabott időhöz.

Pap Milán 2024.10.31.
HORIZONTOK BLOG
Mitrovits Miklós
Mitrovits Miklós
tudományos főmunkatárs, NKE Közép-Európa Kutatóintézet
  • 2020.10.23.
  • 2020.10.23.

„Függetlenség, szabadság, lengyel–magyar barátság!”

Lengyel szolidaritás és segítségnyújtás az 1956-os magyar forradalom alatt

1956. június 28-án sztrájkba léptek a poznańi munkások. Követelték, hogy fizessék ki az évek alatt felhalmozódó túlórákért járó fizetésüket. A sztrájk hamarosan utcai demonstrációvá változott. A tüntetők megostromolták és elfoglalták a városi pártházat, majd a tömeg az állambiztonsági szolgálatok épületéhez vonult, hogy kiszabadítsa a politikai okokból bebörtönzötteket.

A párt Politikai Bizottsága eközben Varsóban tanácskozott. Az Edward Ochab vezette grémium úgy döntött, hogy a katonaság bevetésével veri le a tüntetéseket. Poznańban hamarosan megjelentek a tankok. A vérengzésnek több mint hetven halálos áldozata és több száz sebesültje volt.

Ugyanakkor a politikai és társadalmi válság nem oldódott meg. Erre még közel négy hónapot kellett várni. 1956. október 19-én a párt Központi Bizottsága Władysław Gomułkát választotta meg első titkárának. A szovjet vezetők kemény vita után elfogadták az új vezető személyét, aki másnap a Központi Bizottság plénumán a poznańi munkások felkelését jogosnak minősítette és a párt akkori vezetőit hibáztatta a történtekért. Gomułka új korszakot hirdetett, amelyben a szocializmust a nemzeti sajátosságoknak megfelelően és nem a szovjet minta szerint építik fel. Lényegében szembefordult a sztálinizmussal.

Gomułka beszéde teljes egészében október 23-án megjelent Magyar Dolgozók Pártjának napilapjában, a Szabad Népben. Erre a napra az egyetemisták már demonstrációt szerveztek. A lengyel változásokhoz hasonlót követeltek Magyarországon is. Éppen ezért vonultak a két nemzet közös hősének, Józef Bem, vagy ahogy mi magyarok ismerjük Bem apó szobrához. A felvonuló tömegben a transzparenseken feltűnt a lengyel címer és a zászló, s felhangzottak a lengyel-magyar sorsközösséget és barátságot éltető rigmusok: „Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!”, „Minden magyar együtt halad, követjük a lengyel utat!”, „Függetlenség, szabadság, lengyel–magyar barátság!”. A Bem-szobornál a magyar mellé kitűzték a lengyel lobogót is.

Bem-szobor

Ugyanez fordítva is igaz volt: a magyar forradalom megmozgatta a lengyel ifjúságot, sokan irigykedve néztek a magyarokra, ők is szívesen harcoltak volna a szovjetek ellen. Egész Lengyelország területéről jelentkeztek önkéntesnek, hogy Budapesten segíthessék a magyarok szabadságharcát. A regionális sajtó mindenütt beszámolt szervezkedésekről. Természetesen a legaktívabban az eleve Budapesten tartózkodó lengyel egyetemisták, mint például Andrzej Bratkowski, Hanna Linsenmann vagy Lidia Widajewicz tudtak segíteni. Utóbbi lány gépfegyverrel a nyakában ténylegesen is harcolt Budapest utcáin, amiért hazatérve a lengyel belbiztonságiak „közreműködésével” halálos balesetet szenvedett.

Sokat tettek a Budapestre érkező lengyel újságírók is, akik rendszeres tudósításaikkal ösztönözték a lengyel lakosságot a segítségnyújtásra. Wiktor Woroszylski (Nowa Kultura), Hanna Adamiecka (Sztandar Młodych), valamint Marian Bielicki (Po Prostu) folytatásban közölt írásai óriási hatással voltak a lengyel társadalomra. Adamiecka a forradalom leverése után néhány hónap múlva öngyilkosságot követett el…

Nem meglepő, hogy az időközben megszilárduló új lengyel politikai vezetés aggodalommal tekintett Budapestre és a lengyel társadalmi mobilizációra. Ezért már a budapesti forradalom kitörésének másnapján, 1956. október 24-én, Władysław Gomułka a varsói Felvonulási téren megrendezett óriási nagygyűlésen beszédet mondott, amelyben felszólította a társadalmat a tüntetések és a sztrájkok beszüntetésére, a munka felvételére. Emellett a pártvezetés folyamatosan emlékeztette a lengyeleket az 1944-es varsói felkelés szörnyű tragédiájára, így akarta távoltartani a felhevült ifjúságot a forradalmi tettektől. Ebből a szempontból jól is jött neki a budapesti vérontás, amivel bizonyíthatta állítása helyességét. A társadalom ezt megértette, bár lelkesedése már csak azért sem hagyott alább, mert hitték, hogy a magyaroknak sikerülni fog, és annak hatása lesz Lengyelországban is.

Ezzel szemben már Gomułka beszéde alatt a többszázezres tömegben a lengyel mellett a magyar zászló is feltűnt. A gyűlés befejezése után a tömegből több mint kétezren átvonultak a párt székházához, ahol még Gomułkát és a pártot éltették, és kitettek egy plakátot „A magyarok segítségért kiáltanak” felirattal. A közelben lévő Magyar Kulturális Intézet előtt pedig egyetemisták, karjukon fehér-piros szalaggal díszőrséget álltak egy magyar zászlóval, amelybe beleírták: „Tisztelettel a magyar nemzet iránt”.

Eközben a tüntetők egy része a Magyar Nagykövetség elé vonult, hogy ott is kifejezzék szolidaritásukat a magyar nemzettel. Egy másik csoport pedig az óvárosban, a Zsigmond-oszlopnál tartott gyűlést. Ezeket azonban a Belbiztonsági Hadtest, a rendőrség és a munkásaktívák szétoszlatták. Este 10 órára állt helyre a rend a lengyel fővárosban, a rendőrség hetven főt tartóztatott le. Másnap a varsói Műszaki Egyetemen ötezer fős gyűlést tartottak, ahonnan a diákok a magyar egyetemistákkal szolidarizáló levelet küldtek Magyarországra.

Gdańskban az Orvosi Akadémia hallgatói elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek Budapestre, hogy a helyszínen segítsenek a felkelőknek. Már az utazás költségeit is összegyűjtötték. Tervüket támogatta az egyetem is, ám végül a budapesti helyzet miatt lehetetlenné vált az utazásuk megvalósítása. A gdański gyárak munkásai megalapították a Lengyel–Magyar Baráti Társaságot, majd háromnapos gyászt rendeltek el, és felszólították a lakosokat, hogy tűzzék ki a lengyel és a magyar zászlót az épületekre.

Wrocławban a vagongyárban október 27-én munkabeszüntetésre került sor. Gyűlést tartottak, ahol szovjetellenes és a magyar nemzetet támogató jelszavakat skandáltak. Kitűzték a magyar és a lengyel zászlót is, majd elénekelték a lengyel himnuszt. Nem sokkal később a városháza tornyára kitűzték a magyar forradalom jelképét: a középen lyukas magyar zászlót.

A legnagyobb szimpátiatüntetésre 1956. október 30-án, Olsztynban került sor: a helyi Mezőgazdasági Főiskola és a Tanárképző hallgatóinak kezdeményezésére 14 órakor a magyar felkelőkkel szolidarizáló tüntetést szerveztek. Az egyetemisták a Vörös Hadsereg térre vonultak, ahova már korábban megérkezett egy kb. 20 fős csoport, amely tagjai magyar és lengyel zászlókat, illetve gyertyákat helyeztek el a téren. Négy egyetemista díszőrséget állt, a tömeg koszorúkat hozott. A tömeg végül a Świerczewski tábornok térre vonult, ahol nagygyűlést tartottak kb. tízezer fő részvételével. A tömegből levált egy csoport, amely a Vörös Hadsereg téren leverte az utcanév táblákat és átnevezték a teret „Magyar Felkelőt terévé”. Az egyetemisták a következő feliratú transzparenseket vitték: „Követeljük a szovjet csapatok kivonását Magyarországról”, „Követeljük Lengyelország és Magyarország szuverenitását!”, „Szabad Lengyelország – Szabad Magyarország”, „Íme, a szovjet internacionalizmus megmutatkozik Magyarországon”, valamint feltűnt egy tábla, amelyen Magyarország térképe volt látható, felette két vöröscsillagos kézfej, amelyekből csöpögött a vér, alatta „El a kezekkel Magyarországtól” felirattal.

A lengyel társadalom azonban nem csak szolidaritási tüntetésekkel támogatta a magyarokat a szovjetekkel vívott harcukban, hanem lehetőségeikhez képest tettekkel is. Már a forradalom első napjaiban megindult az önkéntes véradás és adakozás, majd október 26-án a Lengyel Rádióban felhívást tettek közzé a „Magyar testvérek” megsegítése céljával. Ettől kezdve tömegesen érkeztek a lengyel munkások és egyetemisták a véradóállomásokra, amelyek éjjel-nappal üzemeltek. Összesen körülbelül 4000 lengyel állampolgár adott vért a magyarok számára.

A szovjet katonai intervenció után sem szűnt meg a lengyel segítségnyújtás. 1957. január végéig 31 millió złoty pénz-, valamint kb. 11 millió złoty értékű természetbeni adomány gyűlt össze. Ezeket a Lengyel Vöröskereszt segítségével juttatták el Magyarországra 42 teherautón és 104 vasúti kocsin. Emellett a Kádár-kormány kérésére a lengyel kormány is nyújtott 100 millió złoty értékű vissza nem térítendő árusegélyt.

A magyar forradalom megihlette a lengyel költőket is: Zbigniew Herbert, Wiktor Woroszylski, Julian Przyboś, Andrzej Strumiłło, Stefan Zarębski, Tadeusz Śliwak, Tadeusz Kubiak és Jarosław Iwaszkiewicz is írt egy-egy a magyar forradalmi eseményeknek szentelt verset. Közülük a legismertebb talán Zbigniew Herbert Magyarokhoz című verse:

Kezünket kinyújtva
állunk a határon
s a levegőből roppant zsinórt
fonunk nektek testvérek
az elfúló kiáltás
s a görcsbe rándult öklök
haranggá jajdulnak s a szív
nem verhet riadót
a véres kövek kérnek
haldokló vizek kérnek
s mi állunk a határon
csak állunk a határon
állunk a józan ész
jól-fontolt határán
innen nézzük a tűzvészt
halálba bámulunk.

Forradalom leverése után szórványosan ugyan, de több nagyvárosban újabb tüntetésekre került sor. Többek között Gliwicében, Krakkóban vagy éppen Szczecinben is tömeges megemlékezések, demonstrációk emlékeztettek a magyar szabadságharc eltiprására.

A magyar forradalom emlékét a lengyel társadalom örökre megőrizte. Lengyelországban nem volt elfogadott a kádári Magyarországon kötelező dogmává emelt „ellenforradalom” kifejezés. A magyarok antisztálinista felkelése, szovjetellenes szabadságharca és a párt monopolhatalmát megdöntő munkástanácsok évtizedekig foglalkoztatták a lengyel társadalmat. A hetvenes-nyolcvanas években pedig a kialakuló második nyilvánosságban (szamizdatban) több tucat cikk, dokumentum és könyv jelent meg Lengyelországban arról, hogy valójában mi is történt Magyarországon.

Lengyel szolidaritás és segítségnyújtás az 1956-os forradalom alatt
Témakörök: 1956, forradalom, Központi Bizottság, lengyel-magyar, Lengyelország, Poznań, szolidaritás, Varsó, Władysław Gomułka
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT