A címszavak szintjén az elmúlt másfél évben tanúi lehettünk a világ vezető hatalmi csoportosulásai által dominált új nemzetközi fejlesztési együttműködési programok kavalkádjának. A vezető ipari országokat tömörítő G7 az Egyesült Államok vezető szerepvállalásával a globális infrastruktúra és beruházási partnerség (Partnership for Global Infrastructure and Investment, PGII) révén megerősítette együttműködését a nemzetközi fejlesztések területén. A transzatlanti partnerséget az Európai Unió ún. Globális Kapu kezdeményezése keretében fogták szorosabbra. Emellett zajlik a kínai Övezet és Út Kezdeményezés zöldítése, továbbá kínai kezdeményezésre a Globális Fejlesztési Kezdeményezés egyenesen a fenntartható fejlődési célok elérését megnehezítő kihívások kezelését célozza meg. Elemzésünkben röviden áttekintjük az amerikai és kínai dominanciával működő fontosabb globális fejlesztési programokat, valamint felvillantjuk a Magyarország és régiónk számára kínálkozó lehetőségeket.
A G7 2021. júniusi cornwall-i csúcsértekezletén jelentették be az ún. „Build Back Better World” (B3W) kezdeményezést, amelynek célja a koronavírus járványt követő helyreállítási folyamat további erősítéseként a fejlődő és feltörekvő gazdaságok 40 ezer milliárd dollár értéket meghaladó infrastruktúra-fejlesztési igényeinek támogatása. Időközben a B3W újracsomagolásával a G7 elmau-i csúcstalálkozóján 2022 nyarán egy némileg jobban kézzelfogható kezdeményezésként jelentették be a PGII partnerséget (bár sokan ezt a kezdeti ambíciónak az ukrán helyzet, a magas energiaárak és a magas infláció miatti kényszerű visszafogásaként értékelik), amelynek keretében 600 milliárd dollár értékű forrás mobilizálását célozzák meg globális infrastrukturális beruházások finanszírozására.
Kezdeményezések dzsungelében
Az Egyesült Államok vezető partnerként gyakorlatilag a teljes nemzetközi fejlesztés-finanszírozási arzenálját beveti a PGII sikere érdekében. Ez azt jelenti, hogy többek között az amerikai Eximbank, az USAID, a Kereskedelmi és Fejlesztési Ügynökség (US Trade and Development Agency) egyaránt rendelkezésre állnak a 600 milliárd dollár öt év alatt történő megmozgatását megcélzó G7- kezdeményezés támogatására. A több régióban, köztük Afrikában, Közép-Ázsiában és az Öböl-menti országokban növekvő vagy már meghatározóvá váló kínai befolyással szemben az Egyesült Államok egyszerűen már nem engedhette meg, hogy ne álljon elő a harmadik világ országai számára kidolgozott alternatív fejlesztési modellel, megerősítve ezáltal még meglévő meghatározó gazdasági és politikai pozícióit.
Ne feledjük, hogy az Egyesült Államok egy évtizedes lemaradásban van Kínával szemben a nagyszabású globális fejlesztési programok meghirdetése és megvalósítása területén. A G7 keretei között némileg nehézkesen elindított PGII kifejezett célja, hogy köz- és magánforrások mobilizálásával Kína immár közel 10 éve működő, az Egyesült Államok, az Európai Unió és a multilaterális fejlesztési bankok erőforrásait is meghaladó mértékű finanszírozási erejével felvértezett kínai Övezet és Út Kezdeményezés (Belt & Road Initiative, BRI) ellensúlya legyen.
Kína ugyanakkor elegánsan és higgadtan üdvözölte a versenytárs kezdeményezést azzal, hogy kiemelte annak kiegészítő jellegét, továbbá – némileg farizeus módon – aláhúzta, hogy infrastruktúra-fejlesztés égisze alatt nem helyes geopolitikai célokat előmozdítani. Kína egyúttal még önkritikát is gyakorolt azzal, hogy a G7-kezdeményezés hatására újragondolta a BRI klíma- és környezetvédelmi kockázatait (elég csak Hszi Csin-ping kínai elnök azon bejelentésére gondolnunk, amely szerint immár nem finanszíroznak több szénalapú erőművet a partnerországokban). A hazai és nemzetközi sajtóban viszonylag visszhang nélkül maradt továbbá, hogy Kína gyakorlatilag a G7 globális kezdeményezéseinek bejelentéseivel párhuzamosan beharangozta a Globális Fejlesztési Kezdeményezést (Global Development Initiative, GDI) is, amely kifejezetten a fenntartható fejlődési célok elérését fenyegető kihívásokra kívánja felhívni a figyelmet, és ennek részeként megújítaná a célokhoz vezető kötelezettségvállalásokat. A novemberi egyiptomi klímacsúcs szerény eredményeinek fényében mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ez a kezdeményezés ezidáig inkább mérsékelt hatásfokkal működött.
A környezetvédelmi, társadalmi és irányítási elveket meghatározó ún. ESG-keretrendszerek (Environmental, Social, Governance) standardizálása immár a globális léptékű infrastrukturális fejlesztések területén is megjelenik: míg az ún. FAST-Infra kezdeményezést elsősorban a Világbank és a HSBC népszerűsíti, addig az ESG-n túl további minőségi szempontokat is magába foglaló Blue Dot Network-öt már a G7 is magáévá tette. Míg a PGII hangsúlyozottan magas minőségű és a nyugati értékeket tükröző, döntően környezetvédelmi, társadalmi (alapvetően egészségügy és oktatás), valamint a nemek közötti egyenlőség (gender) céljait szolgáló projektekre kíván fókuszálni, addig a BRI a hagyományos infrastruktúra, így utak, kikötők és erőművek fejlesztését és építését tűzte ki célul. Az egyes régiók közötti összeköttetések (connectivity) megteremtése kulcsfontosságú a gazdasági növekedés támogatása szempontjából. Ezért a befektetések előmozdítása szempontjából is fontos lenne, hogy az egyes globális kezdeményezések által alkalmazott és jelenleg jelentős mértékben eltérő ESG-standardok egymással összeilleszthetők legyenek.
A megkésett amerikai vezetésű partnerség esélyei a kínai dominanciával szemben
Mivel a PGII jelentős forrásmobilizálással, vagyis magánforrásoknak a fejlesztésekbe történő bevonásával számol, ezért képesnek kell lennie arra, hogy a célrégióban megnyilvánuló kockázatokat kezelje és csökkentse. Jelentős különbség a kezdeményezések között, hogy míg a kínaiak a saját munkaerőt viszik helybe, addig a PGII a helyi munkahelyteremtést is fontos célnak tekinti. Emellett elmondható, hogy a G7-kezdeményezés hangsúlyosan transzparens eljárásokra és kölcsönösen előnyös együttműködésre kíván építeni, amellyel szemben a kamattámogatással megfűszerezett kínai finanszírozás áll. Ezzel együtt kedvezőtlen jelenség, hogy a BRI által megcélzott ezermilliárd értékű beruházás mögött a partnerországok jelentős mértékű eladósodása áll mint kísérőjelenség (a legutóbbi statisztikák szerint 165 ország legalább 385 milliárd dollár értékű adóssága áll a BRI-projektek mögött).
A fejlesztési stratégiák illeszkedése szempontjából ugyanakkor a közel egy évtizede működő BRI immár jelentős mértékben épít a partnerországok fejlesztési elképzeléseire, míg a G7-ek csak a közelmúltban kezdték közelebbről felmérni a keresleti oldalt, emiatt egyelőre elszigetelt kezdeményezésként tekintenek rá. Ezen túl nem vet jó fényt a PGII-re, hogy a kezdeményezés vezető partnere, az Egyesült Államok nem hogy külföldön, de otthon sem tud felmutatni sikeresen befejezett nagyléptékű infrastrukturális projektet az elmúlt 10 évből.
Összességében elmondható, hogy – bár jelentős hátrányból indulva, de – az amerikaiak által dominált új nemzetközi fejlesztési kezdeményezés, a PGII versenyhelyzetet teremt a BRI-vel szemben közép- és hosszútávon, amely a várakozások szerint jótékony hatással lesz a fejlesztések minőségére, ezáltal a kedvezményezettek gazdasági teljesítményére.
Transzatlanti együttműködés és lehetőségek a V4-ek számára
A globális léptékű nemzetközi fejlesztési kezdeményezések kavalkádjában tanúi lehetünk a transzatlanti együttműködés fokozásának is. Ennek egyik eszköze az Európai Unió Globális Kapu kezdeményezése (Global Gateway, GG), amelynek keretében az EU és az Egyesült Államok októberben együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás értelmében éppen a megnövekedett kínai befolyás ellenpontozására Afrikában a zöld energetikai fejlesztések területén növelik az együttműködést.
A V4-ek még mindig elsősorban versenytársként tekintenek egymásra a nemzetközi fejlesztés területén. Látva ugyanakkor a nagy globális kezdeményezések mögötti nagyhatalmi összefogásokat, talán itt lenne az ideje a régióban is szorosabbra fogni az együttgondolkodást és az európai kezdeményezések perspektívájából, de a külső kezdeményezésekből nyerhető előnyökre is építve közösen értelmezhető értékajánlatot lehetne kialakítani. Az északi és a balti országok példáit is alapul véve közös V4-stratégia és akcióterv kidolgozása ezen a területen kifejezetten előnyére válhatna térségünknek, amellyel a nagyszabású, sokszor geopolitikai célokat is szolgáló globális fejlesztési kezdeményezésekben értelmezhető és látható együttműködő blokként jelenhetne meg, elősegítve ezzel a kedvezményezett országok számára releváns szaktudás és technológia elérhetőségét, egyúttal pedig az ún. kifektetési célok hatékony érvényre juttatását.
Kép forrása: Pixabay
