A szomszédunkban zajló háború minden eddiginél élesebben világít rá az európai energiafüggőség kérdéskörére. Oroszország a világ második legnagyobb olajexportőre; az európai gázfogyasztás több mint harmadát biztosítja. Az orosz–ukrán háború kitörése óta az amerikai döntéshozókra korábban nem tapasztalt mértékű teher nehezedik, hogy segítsen szövetségesei, elsősorban az Európai Unió orosz energiahordozóktól való függőségét csökkenteni. Mindezt úgy, hogy közben a klímavédelmi erőfeszítések fő célja, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése se kerüljön veszélybe.
Az orosz olajexport az ország GDP-jének 11%-át tette ki az elmúlt évben, amellyel a gazdaság 118 milliárd dollár bevételhez jutott. Bár az orosz olaj legnagyobb vásárlói tavaly az Európai Unió és Kína voltak, a bevétel nem elhanyagolható része, mintegy 8,5%-a az Egyesült Államokból származott. Az orosz olaj felvevőpiacai minden bizonnyal teljesen más képet mutatnak majd a jövőben, miután március elején az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Ausztrália egyaránt tilalmat vezetett be az Oroszországból származó olaj-, cseppfolyósított földgáz- és szénbeszerzésekre. Ezen túl pedig az eddigi német ellenállás is jelentősen puhulni látszik, már ami az európai közös fellépést illeti az orosz olajimportot illetően.
A II. világháborút követő időszak egyik legnagyobb menekültválságát előidéző orosz–ukrán háború hatásait a közvetlen európai szomszédok mellett a távoli amerikai átlagpolgárok is megérezték az elmúlt hetekben, hiszen a drámaian emelkedő energiaárak és az ellátási láncokban bekövetkezett zavarok a mindennapi fogyasztást is érintették. Az elmúlt időszakban újra előtérbe kerültek azok a progresszív irányzatok, amelyek a szénalapú energiahordozókra való ráutaltság, illetve a szabadság és demokrácia fokát fordított arányban látják.
Mivel az olaj – és egyre növekvő mértékben a gáz is – olyan globális termék, amelynek keresleti oldala meglehetősen rugalmatlan, ezért a termelés növelése önmagában csak korlátozottan alkalmas az árszínvonal csökkentésére. Ahogy az Energy Innovation márciusi tanulmányában fogalmaz, a fogyasztói áringadozások negatív hatásaitól a szénalapú energiahordozók iránti kereslet csökkenése véd meg, amely egyúttal az amerikai energiabiztonság megteremtésének is hosszú távú záloga. Számítások szerint az elektromobilitás támogatásával, a tiszta energiával működő technológiák révén 2030-ra az Egyesült Államok kétszer annyival csökkentheti az olaj iránti keresletet, mint amennyi az Oroszországból származó olajimportja volt 2021-ben. Hasonlóképpen: a földgáz iránti csökkenő kereslet 2030-ra kiválthatja az Oroszország által az Európai Uniónak eladott mennyiség 85%-ának megfelelő mennyiséget. Az energiaátmenet pozitív gazdasági és klímavédelmi hatásai a csökkenő és stabilizálódó árakban, új iparágak és piacok létrehozásában, munkahelyteremtésben, valamint a csökkenő károsanyag-kibocsátásban öltene testet.
Az amerikai benzinkutaknál tapasztalható áremelkedés persze nem az Egyesült Államoknak az orosz olajtól való függősége (az amerikai nyersolaj-felhasználás kevesebb mint 4%-át táplálja orosz olaj), vagy éppen a hazai termelési költségek emelkedése miatt alakult ki. Az sokkal inkább az olaj világpiaci árváltozásának következménye.
Abban széles körű az egyetértés, hogy az amerikai törvényhozásnak és kormányzatnak azonnali lépéseket kellene tennie az európai szövetségesek támogatása, valamint az Egyesült Államok saját, hosszú távú energiafüggetlenségének biztosítása érdekében. Mindeközben enyhíteni szükséges az amerikai családok megnövekedett költségeit, amelyek hátterében döntően az orosz–ukrán háborúból jelentős hasznot húzó, így a termelés fokozásában nem érdekelt olajipar áll. Számos, a demokrata balszárnyról érkező javaslat szerint éppen ezért szükség lenne egy olyan vállalati különadó bevezetésére, amelyet az extraprofitot realizáló olajvállalatokra vetnének ki, majd az ebből származó bevételt a rászoruló fogyasztók kapnák meg. Az intézkedés ösztönözné ezeket a cégeket a termelés fokozására, egyúttal további kedvezményeket adnának azoknak a fogyasztóknak, akik tiszta energiát vásárolnak, otthonaikban energiahatékonysági beruházásokat valósítanak meg, vagy éppen zöld energiával működő közlekedési eszközre váltanak.
A Biden-féle gazdaságpolitika újrahangolt és Kongresszus előtt lévő gazdasági koncepciója több, a tiszta energiafelhasználással kapcsolatos intézkedést is tartalmaz. Többek között minden állampolgár igénybe vehetne egy legfeljebb 12 500 dollár összegű támogatást elektromos járművek vásárlásához, amellyel a számítások szerint évente 1800–2600 dollár értékben csökkenthetők a fenntartási és üzemeltetési költségek. Az intézkedés pozitív közvetett hatásai sem elhanyagolhatók, hiszen a benzinüzemű gépjárművek iránti kereslet csökkenése a benzin iránti kereslet visszaesését is maga után vonja, amely a számítások szerint mintegy negyedével csökkentené a kapcsolódó kiadásokat 2030-ra. Biden gazdasági terve a megújuló energiák területén különféle adókedvezmények bevezetését tartalmazza. A klímavédelmet is szolgáló gazdasági intézkedések évi 500 dollár megtakarítást eredményeznek az átlagos amerikai háztartások számára, amely az éves átlagos energiakiadások több mint 10%-át jelenti.
A befolyásos Center for American Progress (CAP) legutóbbi elemzése arra hívja fel a kongresszusi döntéshozók figyelmét, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak azonnali támogatást kellene nyújtania európai szövetségesei felé, akik figyelemreméltó egységben léptek fel az orosz energiaszektort érintő befektetések és a kereskedelmi kapcsolatok korlátozása terén. Az Európai Bizottság március elején közzétette a REPowerEU tervét, amely 2027-re az orosz olajtól, gáztól és széntől való függetlenné válást célozza meg a megújuló energia és az energiahatékonyság területén megvalósítandó jelentős beruházások révén.
Hogy a megújulókat és az energiahatékonyságot támogató amerikai technológiák exportjának, valamint a tiszta energia előállításához nélkülözhetetlen kritikus ásványok ellátási láncainak megerősítése valóban megvalósul-e, illetve eredményesen támogatja-e majd az európai törekvéseket, az még a jövő zenéje. Annyi bizonyos ugyanakkor, hogy az elmúlt időszakban meggyengült transzatlanti kapcsolatok megerősítésére irányuló amerikai szándékot ezek a lépések hitelesítenék, jól érzékelhető és mérhető tartalommal töltenék fel.
Nyitókép forrása: Flickr / GK-RU004 World Bank
