Hogyan tovább Bretton Woods? – 2. rész

Több, mint 75 évvel ezelőtt, a II. világháború lezárását megelőző évben, az Egyesült Államok-beli Bretton Woods-ban 44 ország részvételével határoztak az új gazdasági világrend kereteiről és legfontosabb intézményeiről. A konferencia által megalkotott monetáris rendszert az elmúlt évtizedekben több válság jelentős változtatásokra kényszerítette, ugyanakkor a rendszer egyik alappillére, a dollár globális tartalékvaluta szerepe változatlanul érvényesül. Elemzésünkben rövid áttekintést nyújtunk azokról a kezdeményezésekről, amelyek a stabilitás és a fejlődés érdekében új pénzügyi és gazdasági perspektíva, egyfajta új Bretton Woods-i megállapodás szükségességét vetik fel. Az új megállapodásról szóló javaslatoknak a 2008-as pénzügyi válságot, valamint a világméretű koronavírus-járványt követő időszakban különös jelentősége van. Miután a világ több alkalommal nem hallgatott rá (bár bebizonyosodott, hogy kellett volna), a javaslatok megismerése után feltehetjük a kérdést: nem kellene-e megfontolni újra a keynes-i gondolatokat?

A cikk első része ITT olvasható.

Új kihívások

Az elmúlt tíz évben tovább nőtt az olló a dollár nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött szerepe és kibocsátójának, az Egyesült Államoknak a gazdasági súlya között: az Egyesült Államok ma a világgazdaság teljes kibocsátásából mintegy 20%-kal, míg a világkereskedelemből 10%-kal részesedik. A dollár központi szerepe ugyanakkor továbbra is töretlen: az országok egyharmada a dollárhoz rögzíti nemzeti valutájának árfolyamát, a globális kibocsátás 70%-a dolláralapú, továbbá a globális számlakibocsátás 50%-a és a hivatalos devizatartalékok kétharmada is dollárban denominált. A dollár vezető szerepét ugyanakkor még a 2008-as pénzügyi válság sem kezdte ki, hiszen egy turbulens időszakban újra beigazolódott, hogy az egyik legbiztonságosabb pénzügyi eszköz. 

A dollár standardtól való elszakadással saját monetáris rendszerében Kína a monetáris stabilitás feltételeit kívánta megteremteni az Amerika és Ázsia közötti pénzügyi kapcsolatokban. A növekvő árfolyamrugalmasság a termelési kapacitásoknak a külpiacok helyett a belső fogyasztás, valamint a termelésorientáltság helyett a szolgáltatás-orientált rendszer irányába történő fordításának gazdaságpolitikai célját tükrözte. Ezzel a gazdaságpolitikai irányváltással Kína középtávon már nem érdekelt az amerikai deficit finanszírozásában. Zhou Xiaochuan kínai jegybankelnök 2009-ben a BIS-nél megjelent tanulmányában az 1944-es Bretton Woods-hoz nyúlt vissza és újra elővette egy stabil értékhez rögzített szupranacionális nemzetközi valuta szükségességét. Lehetetlennek nevezte, hogy a keynes-i bancor típusú nemzetközi valuta nélkül lenne értelme érdemben foglalkozni a globális makrogazdasági egyensúlytalanság és pénzügyi stabilitás kérdésével, egyúttal javasolta az SDR szerepének átgondolását.

Az amerikai-kínai kereskedelmi háború, valamint a pandémia következtében úgy tűnik, hogy gyorsított ütemben válhat szükségessé a nemzetek közötti együttműködést biztosító új gazdasági világrend kialakítása, amelynek kapcsán újra fellángolt a régi Keynes-White-vita a globális valuta szükségességéről. A vita felelevenedésekor a következő tényezők látszódnak kirajzolódni, amelyek annak alakulását mindenképpen befolyásolják: (i) Kína megnövekedett súlya a világgazdaságban, valamint a világgazdaság átrendeződéséhez kapcsolódóan a mértéktelenül globalizált gazdaság és kereskedelem növekvő sérülékenysége, (ii) a technológiai és digitális megosztottság, amely hatással van a kereskedelemre és a fizetési rendszerekre, beleértve a jegybanki ellenőrzésen kívül eső digitális valutákat, és (iii) a dollár világgazdaságban betöltött szerepéből eredő hatalommal való visszaélés lehetősége egy jövőbeli amerikai adminisztráció részéről.

Válságok és új szereplők

Közben a pénzügyi rendszerek világában a magán szektor alkalmazóból rendszer-alakítóvá lépett elő. Az új technológiákon alapuló és egyébként privát kézben lévő platformok olyan fizetési rendszereket hoztak máris létre, ahol nincs jelentősége a pénz elszámolási egység és értékőrzési funkcióknak. A technológia ma már újfajta hatékony megoldásokat szolgáltat: a digitális, valamint kriptovaluták létrejöttével – még ha politikai értelemben nem is, de – technikailag megteremtik a feltételeit egy olyan globális valutának, amely jellemzőit tekintve a globális egyensúlytalanságok okozatait tekintve legalább részben megoldást jelentő keynes-i szupranacionális pénzre hasonlít. A téma jelentőségét jól mutatja, hogy például a Facebook által elindítani tervezett „libra” elnevezésű fizetési eszköz kérdéskörét a G7 pénzügyminiszterei és jegybankelnökei is megtárgyalták 2019 nyarán. A projekt lényege, hogy az árfolyamot egy valutakosárhoz kötve egy digitális „stabilpénzt” hoznak létre. A kezdeményezés igazi jelentősége ugyanakkor abban áll, hogy hosszabb távon a Bretton Woods-ban létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer, azon belül is az amerikai SWIFT és az európai TIPS fizetési rendszerek egyfajta kihívójaként (vagy alternatívájaként) is lehet tekinteni a privát fizetési rendszerekre, hiszen a szuverén hatalom alapjait érintő funkciók kiváltásáról van szó. Ezeknek a digitális fizetési rendszereknek a népszerűsége nyilvánvalóan hatékonyságukból fakad, amely pénzben és időben is mérhető könnyebbséget jelent. Az innovatív megoldás ráadásul lehetőséget biztosít főként a fejlődő országokban arra, hogy a bankrendszer feltételeinek nem megfelelő, így abból kizárt jelentős méretű lakossági csoportok érdemben bekapcsolódjanak a gazdaság vérkeringésébe. Elmondható, hogy a libra projekttel és más kriptovaluták révén a magánszektor fejlett technológia alkalmazásával máris képes arra, hogy lényegében a keynes-i modellre alapozva létrehozzon globális fizetőeszközöket.

Visszatérve a szabályozói oldalra, a kínai jegybankelnök már idézett nyilatkozatát követően mintegy tíz évvel a Bank of England kormányzója, Mark Carney is megszólalt 2019-ben a dollártól való túlzott függőség kérdéséről. Beszédében felhívta az IMF-et egy új nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megalkotására, amelynek stabilitása több valutához van kötve. Carney gondolatmenetének lényege, hogy a rugalmas árfolyamrendszer nem alkalmas a globális gazdasági sokkok kezelésére, a stabil termelési szintek fenntartására, valamint az árstabilitás biztosítására. Az amerikai dollár domináns szerepe a nemzetközi pénzügyi rendszerben – amely mint már bemutattuk lényegesen nagyobb, mint az Egyesült Államok világkereskedelmi súlya – az instabilitás forrása, ezért egy multipoláris pénzügyi rendszer mellett tette le a voksát. Annak érdekében, hogy a dollár és a kínai fizetőeszköz, a renminbi közötti összecsapást, egy jövőbeli valutaháborút elkerülhessünk, az említett multipoláris rendszer több nemzetközi vagy akár egyetlen globális tartalékvalutára lenne alapozva.

A 2008-as pénzügyi, valamint a 2020-ban egy váratlan globális egészségügyi veszélyhelyzet, a koronavírus-járvány nyomán kialakult gazdasági válság rámutat a nemzetközi pénzügyi rendszer megfelelőségéről szóló vita legitimitására. A kereskedelmi deficitek, mérete miatt különösen az Egyesült Államok és Kína közötti mérleghiány olyan állandó nyomást gyakorol a nemzetközi monetáris rendszerre, amely végső soron a mai formájában ismert pénzügyi rendszer hitelességét is megkérdőjelezi. Az, hogy az Egyesült Államok az általa felhalmozott deficitet a továbbiakban is dollárnyomtatásból finanszírozza, kétséget ébreszthet a dollár központi szerepének hosszútávú fenntarthatóságáról.

A világméretű pandémiával előtérbe került a deglobalizációról folytatott vita is, vagyis, hogy meghatározott gazdasági szegmensekben szükséges átgondolni a globalizáció magas szintjéből történő esetleges visszalépést. A közgazdasági disputa immár a gazdasági, természeti vagy geopolitikai kockázatoknak leginkább kitett globális értékláncok (amelyek egyébként a korábbi időszakban éppen a nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság növekedésének motorjai voltak) lerövidítését és legalább részleges hazatelepítését javasolja. Ezen túl, a technológiai és geopolitikai versennyel összefüggő okokból folyamatban van a nyugati és keleti hatás és befolyás alatt lévő két gazdasági blokk közötti kapcsolatok intenzitásának csökkentése, az ún. szétválasztás (decoupling) folyamata. A globális értékláncok regionalizációjával a világkereskedelemnek a világgazdaságban betöltött súlya is csökkenni fog.

A pandémia utáni időszakban a Kínával szembeni konfrontáció stratégiai természete ellenére ugyanakkor szükségszerűen figyelembe kell venni, hogy a járvány negatív gazdasági következményeivel minden gazdaságnak számolnia kell, amellyel az állami és privát adósság szintjének jelentős mértékű emelkedése párosul. Ha ebben az összefüggésben az elmúlt tíz év globális gazdasági irányzatait megvizsgáljuk, a globalizáció folyamatának, a túlzott globalizációnak a kritikája, a piac és a kormányzat kapcsolata (az utóbbi növekvő szerepvállalásával, különösen Európában), valamint a gazdaság növekedési ütemének csökkenésével találkozunk. A deglobalizáció forgatókönyve esetén hosszabb távon szükségszerűen alacsonyabb növekedéssel számolhatunk, amely a növekvő adósságállománnyal párosulva előrevetíti egy új globális pénzügyi válság kialakulásának kockázatát. Éppen ezért a 2008 utáni időszakhoz hasonlóan célszerű most is az együttműködésre és az összekapcsolt világ pozitív hatásaira helyezni a hangsúlyt. Emlékezetes, hogy a 2008-as pénzügyi válság idején az Egyesült Államok és Kína együttműködő választ adtak. A kereskedelmi mérleg egyenlegeiben testet öltő makrogazdasági egyensúlytalanság szimbiózisában a hatalmas kínai kereskedelmi többlet lehetőséget adott egy nagy költségvetési ösztönző csomag bevetésére, míg az Egyesült Államokban a monetáris politikai eszköztár ún. nem-konvencionális eszközeit alkalmazták.

Nem tudjuk, hogy a dollár központi helyzetére hogyan lesznek hatással a pandémiát követő globális recesszió elkerülése érdekében szükséges lépések és hogy ezek mennyire kedveznek majd egy új Bretton Woods-i megállapodás gondolatának. Egy új megállapodás mindenesetre a nemzetközi kereskedelem közös szabályai és a WTO reformja mellett megalapozhat egy új monetáris rendszert is, amelynek szabályai tükrözik a nemzetközi kereskedelem dinamikáit. Még az is lehet, hogy a technológia segítségével ezúttal adottak lehetnek a feltételek Keynes távolbalátó jövőképének érvényesüléséhez.