Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Markovics Milán Mór

Hidegháborús szerzetesek Délkelet-Ázsiában

Elemzés a buddhizmus és az USA kapcsolatának hátteréről.

Markovics Milán Mór 2023.03.02.
Máthé Réka Zsuzsánna

Tárgyalnak a G20 országai

Nincs szükség egy második hidegháborúra.

Máthé Réka Zsuzsánna 2022.11.16.
Petri Bernadett

Főszerepben Tajvan

Az amerikai választások hatása a kínai-euroatlanti kapcsolatokra.

Petri Bernadett 2022.11.11.
Molnár Attila Károly

Tanulóképesek-e a birodalmak vezetői?

Megreccsent a nyugati világ boldog békeideje.

Molnár Attila Károly 2022.10.27.
Tóth Bettina

Igazságos Átmenet az EU-n túl is

Az EU által életre hívott beruházási stratégia.

Tóth Bettina 2022.10.19.
FRONTIER BLOG
Örlős László
Örlős László
tudományos munkatárs, NKE Amerika Kutatóintézet
  • 2021.05.03.
  • 2021.05.03.

Hogyan tovább Bretton Woods? – 1. rész

Több, mint 75 évvel ezelőtt, a II. világháború lezárását megelőző évben, az Egyesült Államok-beli Bretton Woods-ban 44 ország részvételével határoztak az új gazdasági világrend kereteiről és legfontosabb intézményeiről. A konferencia által megalkotott monetáris rendszert az elmúlt évtizedekben több válság jelentős változtatásokra kényszerítette, ugyanakkor a rendszer egyik alappillére, a dollár globális tartalékvaluta szerepe változatlanul érvényesül. Elemzésünkben rövid áttekintést nyújtunk azokról a kezdeményezésekről, amelyek a stabilitás és a fejlődés érdekében új pénzügyi és gazdasági perspektíva, egyfajta új Bretton Woods-i megállapodás szükségességét vetik fel. Az új megállapodásról szóló javaslatoknak a 2008-as pénzügyi válságot, valamint a világméretű koronavírus-járványt követő időszakban különös jelentősége van. Miután a világ több alkalommal nem hallgatott rá (bár bebizonyosodott, hogy kellett volna), a javaslatok megismerése után feltehetjük a kérdést: nem kellene-e megfontolni újra a keynes-i gondolatokat?

Az amerikai dominanciájú gazdasági világrend

A Bretton Woods-i nemzetközi találkozót Roosevelt elnök a jövőbeli gazdasági együttműködést és a békés fejlődést szolgáló programokra vonatkozó javaslatok gondolatával nyitotta meg. A konferencia két legfontosabb bizottsága három új világméretű intézmény, illetve mechanizmus megszervezését tűzte ki célul: az amerikai Harry Dexter White és a brit Lord John Maynard Keynes vezetésével működő bizottságokban megalapozták a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a későbbi Világbank-csoport egyik intézménye) létrejöttét. A két intézmény mellett – Keynes új globális tartalékvaluta, a „bancor” megteremtésére irányuló javaslatának elvetését követően – a világháború kimenetelét eldöntő Egyesült Államok gazdasági érdekeinek megfelelően létrehozták az aranystandardon alapuló rögzített valutarendszert, amely biztosította a dollár aranyra történő átválthatóságát rögzített árfolyam mellett. A mechanizmus következtében a dollár lett a vezető nemzetközi tartalékvaluta.

Ahogy azt többek között Henry M. Paulson, az ifjabb Bush elnök pénzügyminisztere is hangsúlyozta a közelmúltban, a dollár globális tartalékvalutaként 1945 után betöltött privilegizált helyzete ugyanakkor nem csupán egy előzetes elhatározásból következik, sokkal inkább a II. világháborút követően a geopolitikai feltételek alakulása, az amerikai monetáris politika és a gazdaság dinamikus fejlődése következtében került központi helyzetbe. Globális tartalékvalutaként a dollár természetes monopólium szerepköre így az amerikai politikai és gazdasági rendszer alapvető integritásának köszönhető. A gazdaság mérete és stabilitása mellett a jól fejlett, likvid és nyitott pénzügyi piacok együttes jelenléte is szükséges a globális tartalékvaluta szerep betöltéséhez.

A Bretton Woods-i alapító atyák, Keynes és White tervezetei alapján az IMF-nek a globális gazdasági növekedés elősegítőjének szerepét szánták, amelyet a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi stabilitáson keresztül kell elérni. Az intézmények alapokmányait a világháború lezárását követő időszak problémáihoz igazított feltételek mellett fogadták el: aValutaalap célja állandó intézményén keresztül a nemzetközi monetáris együttműködést a konzultációs és a nemzetközi monetáris problémákra vonatkozó együttműködés mechanizmusával elősegíteni. A későbbi Világbank feladata a tagországok területén az újjáépítésben és fejlesztésben való közreműködés a termelési célokra történő tőkebefektetés elősegítésén keresztül.

Keynes Bretton Woods-i javaslata összetettebb és ambiciózusabb volt az amerikaiak tervezeténél, ugyanis többek között a nemzetközi tranzakciók rendezésére létrehozott volna egy nemzetközi klíringbankot. Sem a nemzeti bankok, sem pedig a klíringbank nem tartalékolhatott volna külföldi valutát. A nemzeti bankok egymás között klíringszámlákon keresztül az újonnan létrehozott bancor elnevezésű pénzben kereskedtek volna. Az új pénzhez a tagok fix átváltási árfolyamon csatlakoztak volna. Az egyes országok által felhalmozható bancor mennyiségét az adott ország világkereskedelmi részesedéséhez arányosítva limitálták volna, ezáltal megakadályozható lett volna a túlzott fizetési mérleg többlet vagy hiány kialakulása. A deficitet felhalmozó országoknak a limit túllépésekor megengedett lett volna a leértékelés, míg a többlettel rendelkező országok felértékelték volna valutájukat, lehetővé téve ezzel a kereskedelmi egyensúlyok újbóli elérését. A keynes-i pénzügyi rendszerben ab ovo nem érvényesült volna egyetlen állam kontrollpozíciója sem.

A XX. század egyik legnagyobb közgazdasági gondolkodójának, Keynes-nek a gazdaság kívánatos fejlődésére vonatkozó javaslatait egyébként nem Bretton Woods-ban tették először félre: kevésbé köztudott, hogy az I. világháborút lezáró versailles-i béketárgyalások gazdasági szekciójának brit delegációjából 1919-ben tiltakozásképpen Keynes kilépett, miután világossá vált számára, hogy a franciák és az olaszok gyakorlatilag visszaélnek a győzők hatalmával és az általuk meghatározott, Németország, valamint Ausztria-Magyarország tönkretételét jelentő békefeltételek módosítására nincs lehetőség, illetve szándék. A következmények ismertek. Második alkalommal már az amerikaiak szorították háttérbe Keynes-t, amikor 1933-ban az újonnan megválasztott amerikai elnöknek, Rooseveltnek nyílt levélben fogalmazta meg javaslatait a nagy világgazdasági válság lezárása érdekében. Szintén kevésbé ismert, hogy Roosevelt számtalan egyéb javaslatot kipróbált a kiegyensúlyozott költségvetés és adósságállomány előtérbehelyezésével, mielőtt a keynes-i ajánlásnak megfelelően költekezésbe nem kezdett a kormányzat, amely végül kihúzta a válságból az országot. Tegyük hozzá, hogy az amerikaiak legalább részben megtanulták a leckét, mert – bár az új pénzügyi világrend alapjainak meghatározásakor Bretton Woods-ban az amerikai érdekeknek megfelelően ismét nem hallgattak Keynes-re, hiszen az amerikai White Terv győzött, addig – a világháborút követő európai helyreállítást célzó Marshall Terv mégiscsak keynes-i ihletettségű.

A globális pénzügyi rendszer az említett intézményi biztosítékok létrehozásával megalapozta a stabilitás és a likviditás feltételeit, vagyis megteremtették a gazdasági szereplők működéséhez szükséges pénzmennyiséget és az árfolyamok szintjének állandóságát a kötött árfolyamrendszerrel. A világ pénzügyi rendszere a háború lezárását követő két évtizedben aztán viszonylagos nyugalomban működött. A dollár-arany átválthatóság megszüntetése előtt, 1969-ben valójában keynes-i szellemben módosították az IMF alapszabályát, megteremtették a Valutaalap saját pénzegységét, az SDR-t, vagyis a különleges lehívási jogot, amelynek célja, hogy – az árstabilitás erősítése céljából – a világ forgalomban lévő pénzmennyiségének értékét ötévenként a kínálathoz igazítják. A tőkemozgás szabadságát egészen 1971-ig, a létrehozott rendszer első válságáig államilag korlátozták annak érdekében, hogy a stabilitás és a likviditás feltételei érvényesüljenek.

Bretton Woods újratöltve

Többek között a túlzott dollárbőség és az amerikai aranykészletek megcsappanása 1971-ben a Bretton Woods-i árfolyamrendszer kimúlásához vezetett (a dollár stabilitásába vetett bizalmat az aranyra válthatóság biztosította). Milton Friedman tanácsai alapján Nixon elnöksége idején, 1971. augusztus 15-én felfüggesztették a dollár aranyra való rögzített arányú átválthatóságát. A nemzetközi pénzügyi rendszer első alkalommal veszítette el rögzítettségét az aranyhoz képest (korábban más nemesfémeknek és egyéb alapanyagoknak, áruféleségeknek is volt szerepe). Az árfolyam-lebegtetés azonban csak 1973-tól vált általános gyakorlattá, amelyet – az árstabilitás addigi időszaka után – az infláció felgyorsulása is elősegített. Ez utóbbit még inkább gyorsította az olajárak négyszeresére történő megemelése (az olajárak aztán az évtized végéig a tízszeresére emelkedtek). Az amerikai aranykészletek elfogyását egyébként nem az 1969-ben már elfogadott SDR-rel helyettesítették, hanem lemondva a stabilitásról, a tőkemozgásokat felszabadították, kockáztatva ezzel a likviditás biztonságát és kiszámíthatóságát. A tőke szabad áramlásának megteremtésével gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné váltak a tőke forrásai is.

Részben az amerikai-szaudi megállapodásnak is köszönhetően – amely szerint az olajkereskedelem kizárólag dollárban kerül elszámolásra – a dollár a legfőbb nemzetközi tartalékvaluta szerepéből értelemszerűen nem veszített, vagyis globális szinten továbbra is rendelkezett értékmegőrző, elszámolási egység és átváltási eszköz funkcióval. A dollár legbiztonságosabb valuta (menekülővaluta) státuszát pedig az euró vagy olyan új kihívó hatalmak, mint Kína megjelenése sem veszélyezteti (ez utóbbi esetében a világpénzhez kapcsolódó fontos funkció, a nyitott és likvid pénzügyi piacok meglétének feltételei ezt jelentősen gátolják is). Ezt jól mutatja az is, hogy a központi bankok valutatartalékainak háromnegyedét továbbra is dollárban tartják.

Európát és Japánt váltva az elmúlt időszakban immár Kína vált az Egyesült Államok kereskedelmi deficitjének legnagyobb finanszírozójává. A második Bretton Woods-nak is nevezett időszak lényege, hogy Kína lehetővé tette a kereskedelmi deficitet felhalmozó országok, kiemelten az Egyesült Államok számára a magas belső likviditás, ezáltal a belső fogyasztás és befektetési színvonal fenntartását, míg az érem másik oldalán Kína a devizaszabályozás eszközével élhetett, amely segítette az infláció alacsonyan tartását. Amerikai nyomásra Kína ugyanakkor már 2005-ben a dollárhoz rögzített árfolyam feladására kényszerült, amelynek következtében a kínai valuta három év alatt 18%-kal leértékelődött, ezzel a megújult Bretton Woods már a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásakor érvényét vesztette.

Irodalom

Keynes, John Maynard: The Economic Consequences of the Peace. Management Laboratory Press, 2009 (1919 Reprint)

Keynes, John Maynard: A Revision of the Treaty. Cosimo Classics, 2006 (1922 Reprint)

Paulson, Henry M., Jr.: The Future of the Dollar. Foreign Affairs, May 19, 2020. 

Stell, Benn: The Battle of Bretton Woods. Princeton University Press, 2013

Tria, Giovanni – Arcelli, Angelo Federico: Towards a Renewed Bretton Woods Agreement. Transatlantic Leadership Network, 2020

Témakörök: Bretton Woods, monetáris politika, pénzügy, USA
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT