Joe Biden politikai kommunikációjáról
Szűk egy hónapja iktatták be Joe Bident az Amerikai Egyesült Államok negyvenhatodik és egyben legidősebb elnökeként. Számtalan elemzést, interjút, véleménycikket olvashattunk már külföldön és idehaza esetleges külpolitikai irányáról, amely egyesek szerint nem több, mint Obama külpolitikai programjának felvizezése, míg mások arra hívják fel a figyelmet, hogy „a Biden-adminisztráció színrelépésével az eddigi mélyállam” kerül a felszínre. Az eddig kiosztott szerepekből egy harmadik Obama-adminisztráció kibontakozása sejlik fel előttünk Clinton- és Obama árvákkal fűszerezve. Vissza a jövőbe… helyett a múltba. Joe Biden elnökségének első intézkedései pedig nem is lehettek volna eltérőbbek elődje, Donald Trump döntéseinél. Az egyik legnyilvánvalóbb különbségről azonban kevés szó esik: a közösségi média használatáról.
Ez a különbség már az elnökválasztási kampány során is megmutatkozott. Az Awario által készített elemzésben látható, hogy míg Donald Trumpnak 30 millió követője volt Facebookon és 85 millió Twitteren, addig Joe Biden követőinek száma 3 millió alatt volt a Facebookon és alig több mint 9 millió a Twitteren. Egy átlagos napon Trump 28 millió Facebook-követőjét érte el a kampányfiókján keresztül körülbelül 14 poszttal, míg Bidennek be kellett érnie a körülbelül 2 milliós eléréssel. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon Biden támaszkodni fog-e elődje online kommunikációs stratégiájára, esetleg finomítja azt vagy visszatér egy sokkalta konzervatívabb, ortodox és unalmas politikai kommunikációhoz?
Donald Trump elnökké választása új korszakot hozott a politikai kommunikációban. Ami Franklin D. Rooseveltnek a rádió vagy John F. Kennedynek a televízió, az Donald J. Trumpnak a Twitter. Már a 2016-os elnökválasztási kampány során is arra használta a közösségi médiát, de legfőképpen a Twittert, hogy figyelemalapú politikát folytatva, innovatív technológiahasználattal a „prototípuskampányok” közé helyezze saját kampányát. Ezek azoknak a folyamatoknak a katalizátorai, amikor a politika világában az innovációk összeolvadnak a gyakorlatban. Ezzel olyan környezetet teremtett, ahol nem lehetett nem beszélni róla. A Twitterbe ültetett kódolt gyorsaságot emelte át saját politikai kommunikációjába és folyamatosan tematizálta a sajtót.
Chris Wells, a Bostoni Egyetem kutatója szerint Trump előtt nem volt példa arra a fajta közvetlen és interaktív kommunikációra, ami a republikánusok elnökét jellemezte. Eugene Volokh már 1995-ben megjósolta, hogy a jövőben bárki olcsón (vagy akár ingyen) véleményt formálhat a közélet kérdéseiről a közvetítők (sajtó) kihagyásával, ezzel szélesebb és közvetlenebb alapokra helyezve a demokratikus döntéshozatalt. Hogy ez tényleg így van-e, az már más kérdés. Habár csábítóan hangzik a közvetítők nélküli kommunikáció, nem mindenkinek sikerült ezt a gyakorlatban megvalósítani. Hiába, hogy Hillary Clinton a 2016-os elnökválasztási során naponta átlagosan több mint kétszer annyit tweetelt, mint Donald Trump, mégsem sikerült akkora elérést generálnia, mint ellenfelének. Ez köszönhető volt Clinton kimért, száraz tweetjeinek. Trump bombasztikus, rövid, lényegre törő, érzelemvezérelt és a politikailag korrekt környezet számára fülsértő és sorozatos megbotránkoztatást keltő, sokszor személyeskedő tweetjei elvitték a műsort, de sok esetben összemosódott a magán- és az elnöki hivatal közti álláspont. A Twitteren számtalan alkalommal lehettünk tanúi elbocsátásoknak, kinevezéseknek, kirúgásoknak is és nem volt rest sokszor folyamatban lévő ügyeket megtorpedózni vagy teljesen más irányba terelni azokat (lásd Rex Tillerson esete Észak-Koreával).
Joe Biden már november 30-án egyértelművé tette, hogy másfajta kommunikációt képzel el a Fehér Házban, mint ami elődjére volt jellemző. Közleményében a fehér házi kommunikációs csapatát bízta meg azzal az „óriási felelősséggel”, hogy becsatornázzák az amerikaiakat a Fehér Házba. A csak nőkből álló kommunikációs csapat, akik egyébként Barack Obama, Bernie Sanders, Kamala Harris, Nancy Pelosi, illetve az elnök mellett is dolgoztak korábban, remek és szoros kapcsolatot ápolnak azokkal a washingtoni tudósítókkal, akiket Trump mellőzött kommunikációja során. Ennek tudható be többek között az is, hogy látványosan igyekeznek fenntartani egy jó és kiegyensúlyozott viszonyt az újságírókkal, amelyet azonban beárnyékolt az az incidens, hogy a sajtótájékoztatók előtt megpróbálták megtudni a tudósítóktól, milyen kérdéseket terveznek feltenni a görög és lengyel felmenőkkel bíró Jen Psaki szóvivőnek.
Habár Joe Biden elnökségéből és politikai kommunikációjából még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az már most jól látható, hogy merőben szakított Trump nonkomformista és progresszív közösségi média jelenlétével, amelynek minden mozzanata felért egy rendkívüli hírrel. Az is látható, hogy a jelenlegi amerikai elnök nem a közösségi média felületeken keresztül fog politikai irányelveket közölni vagy HR-ügyeket intézni. Sokkal inkább egy tradicionális, ortodox, ha úgy tetszik, egy old fashioned kommunikációt fog képviselni az elkövetkezendő négy évben.
