Európai látószögünket ritkábban érinti, de mégis növekvő érdekeltség övezi az Antarktisz területét. Jogilag egyetlen államhoz sem tartozik, ugyanakkor 1959-ben Washingtonban tizenkét állam írta alá az Antarktiszi Szerződést, amely kereteket szabott a jeges földrész területének emberiség általi felhasználásához.
Az Antarktiszi-egyezményt és a hozzá kapcsolódó megállapodásokat együttesen az Antarktisz-egyezmény Rendszerének (ATS) is nevezik. Célja a déli sark területének nemzetközi jogi szabályozása, amelyet eddig 53 ország írt alá.
A szerződő államok deklarálták, hogy a terület nem válhat nemzetközi vita tárgyává, s csupán békés felhasználás céljából, tudományos kutatások és nemzetközi együttműködések keretében járnak el. A szerződés azt is kimondja, hogy tilos katonai műveleteket, erődítmények létesítését kivitelezni a területen, de kutatások folytatása céljából megengedett a katonai személyzet alkalmazása.
Ellentétben az Északi-sarkkal, az Antarktisz területén nem élnek őslakosok, területére viszont hét államnak van igénye, amelyet a nemzetközi közösség nem ismer el. Az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció egyaránt fenntartja a jogot, hogy területet igényelhessen.
Az antarktiszi politikája révén Washington továbbra is állandó jelenlétet kíván fenntartani a régióban, amelyet a 2020. június 9-én nyilvánosságra hozott jelentés is megerősít. A Fehér ház oldalán Memorandum on Safeguarding U.S. National Interests in the Arctic and Antarctic Region címmel közzétett irat az Egyesült Államok Arktiszi és Antarktiszi nemzeti érdekeinek védelméről szól. A jelentés azokat a feltételeket fogalmazza meg, amelyek egy stabil sarkköri jelenlét jövőbeni fenntartásához váltak szükségessé. Mindemellett szorosan kapcsolódik a korábban közzétett Nemzeti Biztonsági és Nemzeti Védelmi stratégiákhoz is. A program végrehajtásában továbbra is kiemelkedő szerepe lesz a Partiőrségnek és a Haditengerészetnek.
Tekintettel arra, hogy jelenleg csupán egy nehéz (Polar Star) és egy közepes jégtörő (Healy) kapacitással bíró hajó áll Washington rendelkezésre, a jövőben három nehéz és három közepes jégtörőkapacitású, nukleáris meghajtással rendelkező hajó megépítésével szeretnék kibővíteni a Partiőrség és a Haditengerészet képességeit. A tervek szerint a 2022-2029 közötti időszakban valósulna meg a modernizáció, 2029-től pedig teljes műveleti képességgel üzemelne az új flotta. A hajók felszereltségéhez többek között pilótanélküli repülőeszközök, víz alatti és felszíni felderítő rendszerek, űrrendszerek, különböző felderítő, vezetés-irányítási és információ gyűjtésére alkalmas rendszerek tartoznának. A jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy az esetleges külső fenyegetésekkel szemben megfelelő védelmi rendszerrel is rendelkezni fognak.
A jelenlét indokoltsága szerteágazó. Egyrészt presztízs kérdése, mivel más nagyhatalmak is jelen vannak a területen: szövetségesek és kihívók egyaránt. Másrészt kutatási, gazdasági és politikai szempontból is indokolják a jelenlét szükségességét. A kutatási eredményeknek hatása van mind a gazdaságra, mind pedig a politikai folyamatokra. Mindamellett, hogy a területen többféle ásványi kincs is fellelhető, az olyan megújuló és alternatív energiaforrások, mint a nap és szél erejének hasznosítása is lehetségesnek bizonyult. Érdekes kérdéseket látszik előidézni az egyre inkább vékonyodó jégtakaró, és az ezáltal megközelíthetővé váló nyersanyagforrások, mint például a kőolaj, a gáz, a szén és a vasérc is. Míg két évtizeddel ezelőtt például nem érte meg kitermelni ezeket a forrásokat a vastag jégtakaró és a nehezen leküzdhető távolságok miatt, addig mára úgy tűnik, hogy egyre inkább megérné, csakhogy az Antarktiszi Szerződést kiegészítő Madridi Protokoll értelmében 2048-ig tilos bányászni.
Ennek ellenére felreppentek a hírek, miszerint Oroszország és Kína egyaránt szeretne erőforrásokat kitermelni az Antarktiszon, megsértve a több mint hatvan éves megállapodást. Kína 1983-ban ratifikálta az Antarktiszi Szerződéshez való csatlakozását, majd tanácskozási státuszt is kapott, jelenleg azonban kihívójává vált a szerződés rendelkezéseinek. Első expedícióját 1983-ban kezdte, nemsokára pedig 2022-es határidővel kiépül az ötödik kutatóállomása is a térségben. Az Oroszországi Föderáció egy 4.400 km-es hatósugáron belüli geológiai kutatást folytat a Maud királyné földön azzal a céllal, hogy feltérképezze a talapzatban rejlő olaj és gáztartalékokat. A Rosgeologia hetvenes évek óta gyűjtött eredményei szerint megközelítőleg 70 milliárd megatonna olaj és gáz húzódik a kontinens alján. Ez megközelítőleg 513 milliárd hordónyi nyersanyagot jelentene, noha még nem tudni, hogy gazdaságilag mennyi lenne hasznosítható ebből a mennyiségből.
E törekvések fényében azt is mondhatnánk, hogy az Egyesült Államok reakciós politikát folytat egy olyan nemzetközi közegben, ahol több vetélytárssal is versenyt kell futnia. Noha az USA a világ legerősebb tengeri hatalmának számít, az új sarkköri flotta kiépítése megkésett lépésnek bizonyult, tekintettel arra, hogy mind a Polar Star, mind pedig a Healy jégtörőhajók több évtizedes szolgálatot tudnak maguk mögött, illetve arra, hogy a sarkkörök immáron deklaráltan is a hatalmi verseny színhelyévé váltak.
A cikk 1. része ITT olvasható.
Források:
Borítókép: Cool Antarctica
Antarctic Region
Renewable and alternative energy in the Antarctic
Cool Antarctica
The Diplomat
ABC news
S&P Global Platts
