A világgazdaság az 1929-32-es nagy gazdasági világválság óta nem tapasztalt visszaeséssel néz szembe a következő időszakban. Az idei évre eredetileg várt 3%-os globális növekedéshez képest várhatóan legalább 3%-os visszaeséssel kell számolnunk. Gazdaságilag és geopolitikai értelemben sem mindegy, hogyan teljesít az elkövetkező időszakban az Egyesült Államok, amely a világ legerősebb gazdasága és legnagyobb importőre. Az alábbi elemzés rövid áttekintést kíván nyújtani az Egyesült Államok által az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében hozott intézkedésekről.
Az Egyesült Államok Kongresszusa március végén a koronavírus-járvány hatásainak kezelésére az ország történelmének legnagyobb méretű, több mint 2 ezer milliárd dollár összegű gazdaságvédelmi törvényét fogadta el (Coronavirus Aid, Relief, and Economic Securtiy Act, CARES Act). Emlékeztetőül: az amerikai GDP 10%-át kitevő intézkedések mintegy két és félszer akkora segítséget jelentenek, mint a 2008-as pénzügyi válság nyomán kialakított ösztönző csomag volt. A törvény célja, hogy költségvetési forrásokat bocsásson rendelkezésre a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak csökkentésére.
Mivel nem likviditási válságról van szó, hanem a gazdasági tevékenységek leállításából eredő problémáról, ezért az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed által meghozható monetáris politikai intézkedések fontosak ugyan, de messze nem elegendőek. A fejlett világ jegybankjai, így az Egyesült Államokban a Fed is kifogytak a konvencionális eszközökből, amelyek a gazdaság ösztönzését szolgálhatják, hiszen az irányadó kamat szintje már 0-hoz közelít. Az ún. nem konvencionális monetáris politikai eszközök között a Fed március 12-én egy legfeljebb másfél ezer milliárd dollár összegű eszközvásárlási programot jelentett be. A járvány és annak leküzdése viszont egyelőre még számos bizonytalansági tényezőt hordoz magában, így a háztartások és a gazdasági szereplők beruházási hajlandósága sokkal visszafogottabb, függetlenül az alacsony kamatoktól és a könnyű hozzáférhetőségtől, így a monetáris politika hatásfoka a jelenlegi körülmények között igencsak korlátozott.
Ennek megfelelően fokozott a felelőssége a szövetségi kormányzatnak, amely időben bevezetett fiskális ösztönzőkkel egyelőre kézben tarthatja és jó hatásfokkal kezelheti a gazdasági válságot. Az első és legfontosabb feladat a járvány terjedésének lassítása volt. Annak érdekében, hogy a vállalati szektor és a kormányzati ügynökségek számára a megfelelő ösztönzők és források rendelkezésre álljanak, a koronavírusos fertőzés kimutatására biztonsággal alkalmazható tesztek előállítására, a kezelést szolgáló gyógyszerkutatások folytatására és a hatékony védőoltás kifejlesztésére a GDP mintegy 1%-át, a teljes gazdaságvédelmi csomag tizedét kitevő forrást biztosítanak.
A második kiemelt feladat a gazdasági leállás miatt leginkább érintett emberek és cégek megsegítése volt. Áprilisban a regisztrált munkanélküliek aránya 14,7% volt, amelynél magasabb csak a nagy gazdasági világválság idején és az azt követő években volt. A legutóbbi adatokat tekintve ez közel 39 millió aktív korú álláskeresőt jelent. Konszenzus mutatkozik abban, hogy a valós szám ennél magasabb, és hogy a munkanélküliek aránya várhatóan jóval 20% fölé emelkedik a következő hónapokban. Az amerikai gazdaság jelentős részét kitevő kis- és középvállalatoknak szintén komoly kihívást jelentett a gazdaság leállása, hiszen ezek túlélése állami segítségnyújtás nélkül néhány hónap után szintén elképzelhetetlen. A költségvetési program eredményessége közép- és hosszabb távon az intézkedések gyorsaságán és a célzottság sikerén múlik.
A CARES gazdaságvédelmi csomag egyrészt megemelt munkanélküli-segélyt, másrészt minden arra jogosult amerikai állampolgár számára (meghatározott jövedelmi küszöb alatt) egyszeri, 1 200 dollár összegű készpénzjuttatást tartalmaz. Ezen túl forrásnyújtással a vállalati hitelezést is segíti a kormányzat.
Míg a fentiek szerint összefoglalt feladatok végrehajtása a járvány elleni küzdelem időszakában magától értetődik, addig a költségvetési politikát érintő harmadik feladat, a makrokereslet és -kínálat megfelelő eszközökkel történő támogatása, ösztönzése, a megfelelő modus operandi megtalálása már igazi intellektuális kihívás. A gazdaság leállását követően a kibocsátás csökkenése hatalmas mértékű, 25 és 40% közé tehető. Az inflációs nyomás elkerülése érdekében a költségvetési politika felelőssége, hogy a különböző diszkrecionális eszközök alakításával (pl. adócsökkentés vagy -kedvezmények, különböző támogatások) a kereslet ne zuhanjon nagyobb mértékben, mint a kínálat. Ez egyelőre alapvetően a gazdaságvédelem keretében meghatározott kiadások fedezését jelenti és nem többet.
Némileg más lesz a helyzet onnantól, hogy a fertőzési arány már nem romlik és a korlátozó intézkedéseken lazítani lehet. Ez az időszak lényegében már elkezdődött. A kibocsátás szintje várhatóan visszatér a járványt megelőző szintre, vagy annak közelébe. Ezzel párhuzamosan a járvány időszakában elhalasztott fogyasztás révén a kereslet bizonyos szintű visszarendeződése várható. Van honnan, hiszen a fogyasztás márciusban mért 7,5%-os visszaesése (mintegy 1,1 ezer milliárd dollár) a legnagyobb visszaesés, amelyet a statisztikai adatgyűjtések elkezdése óta mértek az országban. Ugyanakkor valószínű, hogy a járvány utáni időszakban az elővigyázatossági lépések erőteljesebbek lesznek, vagyis növekszik a megtakarítási hajlandóság és alacsonyabb szintű beruházási kedvvel lehet számolni. Vagyis kevesebb autót és tartós fogyasztási cikket fognak vásárolni az emberek. Ebben az időszakban tehát várhatóan további költségvetési ösztönző lépések bevetésére lesz majd szükség.
A „meglódult” költségvetési politika, vagyis egy csökkenő kibocsátású gazdaság és bővülő kiadási oldal bizony emelkedő adósságrátát is eredményez. A megnövekedett adósságráta az Egyesült Államokban – hasonlóan a többi fejlett gazdaságú országhoz – mértékadó közgazdászok véleménye szerint sem fog problémát okozni. Vagyis zöld utat kapott az az irány, hogy a kormányzatnak költenie kell a járvány leküzdésére és a gazdasági hatások kezelésére. Kerül, amibe kerül. Hogy egy példát hozzunk, nem fordulhat elő az, hogy a kialakult helyzetben jelentősen emelkedjen a csődbe jutó cégek száma. Sőt, arra is készen kell állni, hogy a helyzet normalizálódását követően a kormányzat további stimulust tudjon adni a gazdaságnak a kereslet növelésére. Abban pedig egyetértés van, hogy mindez fejlett gazdaságú országokban alacsony kamatlábak mellett nem jelent majd veszélyt az adósság fenntarthatóságára.
Egy gazdaságilag stabil és prosperáló időszak után éppen az elnökválasztás évében kell szembenéznie az amerikai kormányzatnak a visszaesésből és a járvánnyal kapcsolatban egyelőre még fennálló sok-sok bizonytalanságból fakadó problémákkal. Mindezt úgy, hogy tudjuk, semmi sem számít jobban egy második ciklusára készülő elnök újraválasztási kilátásai szempontjából, mint a gazdaság állapota. Nehéz és izgalmas hónapok előtt állunk.
Források:
Amadeo, Kimberly – Anderson, Somer G.: Unemployment Rate by Year Since 1929 Compared to Inflation and GDP. U.S. Unemployment Rate History. The Balance. May 8, 2020
Blanchard, Olivier: The three ways fiscal policy can be used to fight COVID-19 and the coronavirus recession. Washington Center for Equitable Growth. April 14, 2020
Boccia, Romina – Bogie, Justin: This Is How Big the COVID-19 CARES Act Relief Bill Is. The Heritage Foundation. April 20, 2020
Johns Hopkins University, HUB: COVID-19’s historic economic impact, in the U.S. and abroad. April 16, 2020
Shambaugh, Jay: COVID-19 and the US economy: FAQ on the economic impact & policy response. Brookings. March 23, 2020
U.S. Department of the Treasury: How the Treasury Department is Taking Action – The CARES Act. April 2020
