A világ legerősebb nemzetét, kormányát és (még) legnagyobb gazdaságát, vagyis az Egyesült Államokat kétségtelenül meglepte és felkészületlenül érte a koronavírus-járvány, és különösképp a velejáró sokkhatású karantén és gazdasági leállás. Ahogy Trump elnök és az amerikai sajtó egy része csak „kínai vírusnak” becézi az új közellenséget, nem kevés negatív éllel és rosszalló tartalommal, a híres amerikai katonai szakzsargon szavaival élve, a járulékos veszteségek (collateral damage) felérnek a vírus elleni küzdelem háborús veszteségeivel. Köztudottan az Egyesült Államok felettébb nagy ország, 329 millió lakossal, és európai mértékkel szemlélve minden sokkal nagyobb a tengerentúl: a földrajzi tér (a teljes európai kontinenshez hasonló méretű terület), az épületek (felhőkarcolóerdők), a sugárutak (sok nagyvárosban akár 100 km hosszúak), az autók (óriás benzinfaló pick-upok), a gazdasági, katonai és tudományos teljesítményük (mindenben világelsők). Ugyanakkor a jelen helyzetben, a járvány okozta válságban az emberi és munkaerőpiaci veszteségek is hatványozottan nagyobbak, mondhatni sokkolóan kimagaslóak más országokhoz viszonyítva. Ez idáig már 1 millió regisztrált vírusfertőzött amerikai betegről, és több mint 55 ezer elhunytról tudunk. Viszonyításképp a véres vietnámi háború 12 éve alatt ugyancsak 55 ezer amerikai katona halt meg. Túlzás nélkül munkamániásnak (workaholic) is leírható amerikai társadalom számára egy igazán húsba vágó, és talán a legfájdalmasabb gazdasági statisztikai adat április végén jelent meg: a becslések szerint már mintegy 27 millió amerikai elveszítette az állását mindössze szűk 2 hónap alatt, és közülük mintegy 7 millió ember regisztrált hosszú távon is munkanélküli. Családtagjaikkal együtt az amerikai társadalom negyede komoly gazdasági válsághelyzetbe került, és különösképpen a fekete, afroamerikai lakosság érintett, sajátosan rossz, hátrányos szocio-ökonomiai körülményeik folytán. Összehasonlításképp, hogy jobban képet alkothassunk a döbbenetes adatokról és a közel 20%-os munkanélküliségi arányról, a 2008-as pénzügyi válság során mintegy 15 millió amerikai maradt állás nélkül, és még 2010-ben is a munkanélküliek országos aránya 9-10% körül mozgott. Amerika történetének legdurvább és mély nyomokat hagyó gazdasági összeomlása, az 1929 október végi nagy New York-i tőzsdekrach után is mintegy 29 millió amerikai maradt tartósan, évekig munka nélkül.
Természetesen mindezen sokkoló gazdasági adatok tükrében fontos kérdés, hogy meddig maradhat ez a fenntarthatatlan állapot, amiben csak átmeneti segítséget jelent az egyszeri, 1200 dolláros szövetségi pénzügyi segélyutalvány (Virus Relief, Paycheck Projection Program), amit március végétől már kipostáztak Trump elnök aláírásával a bajba jutott amerikaiak millióinak. Az elnök által kezdeményezett, és a Kongresszus által gyorsan megszavazott koronavírusjárvány-kezelő pénzügyi mentőcsomag (Coronavirus Aid, Relief and Economic Security Act) 2 trillió dolláros keretösszegét április végén újabb 310 milliárd dollárral megtoldották, ami a kritikusok (főleg baloldali ellenzéki demokraták) szerint elsősorban a bajba jutott (és Trump-támogató) nagyvállalatoknak kedvez, és nem a pénzügyi összeomlás szélén álló átlagpolgárok családjainak segít.
Trump elnök járványügyi válságkezelő teljesítménye enyhén szólva is vitathatónak, megkérdőjelezhetőnek és igencsak elkésettnek mondható, amelyet még súlyosbított sajátos „trumpi” stílusban tett, gyakran ellentmondásos és áltudományos nyilatkozata, amit összességében nem javítottak megítélésén. A Gallup áprilisi felmérése szerint az amerikaiak közel 60%-a elégedetlen az elnök teljesítményével, és a felfüggesztett elnökválasztási kampány ellenére, az egyedül maradt (Bernie Sanders visszalépése után) Joe Biden Demokrata párti elnökjelölt támogatottsága és népszerűsége 51%-ra emelkedett, míg Trump elnöké 40% körüli arányra süllyedt.
Az elnök politikai ellenfelei, de biztonságpolitikai, illetve orvosszakmai szervezetek szakértői is a szemére vetik, hogy 2018-ban kvázi megszüntette, illetve radikálisan lecsökkentette az elnökelődjei által is komolyan támogatott Járványügyi Válságkezelő Igazgatóságot (Pandemic Crisis Response Team Directorate), amelyet közel 300 tudományos szakértővel ilyen, és hasonló helyzetek kezelésére, döntés-előkészítő munkára hoztak létre a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) keretén belül, még ifjabb Bush elnök elnöksége idején.
Az igencsak decentralizált amerikai jogrendszer és politikai viszonyok jobb megértéséhez fontos tudni, hogy az elnök és a szövetségi kormányzat egy hasonló járványhelyzet és gazdasági válság idején nem mindenható döntéshozó szerepében működik. Kezdeményezhet átfogó gazdaságélénkítő programokat, szövetségi törvényeket hozhat, és leginkább ajánlásokat tehet, amelyeket az 50 tagállam vagy elfogad és szentesít, vagy nem. Így alakulhatott ki az a hírekből ismert visszás helyzet, hogy számos tagállamban csupán részleges kijárási vagy gazdasági korlátozást tartottak helyénvalónak, míg más tagállamokban a teljes lakossági elszigetelődés és távolságtartás (social distancing), illetve gazdasági leállás mellett döntött a helyi kormányzó.
Trump elnök szerint májusban már lassan újraindulhat az amerikai gazdaság, mivel a legrosszabb időszak véget ért, hála a nagyszerű „szövetségi egészségügyi” védekezési programoknak és az eredeti vészforgatókönyvek enyhítésére, a „görbe kilapítására” (flatten the curve) tett erőfeszítéseknek. Ugyanis voltak olyan projekciószcenáriók, amelyeket közel 10 millió megbetegedéssel, az egészségügyi rendszer kvázi összeomlásával és több mint negyedmillió halálos áldozattal is reálisan számoltak az Egyesült Államokban.
Nyilvánvalóan, a járvány előbb-utóbb véget ér, az ellenszert, vakcinát gőzerővel kutatják világszerte, amely valószínűleg jövő évben már elérhető és remélhetőleg hatásos is lesz, ugyanakkor, várhatóan a koronavírus-válság gazdasági és társadalmi, politikai következményei sokkal hosszabb árnyékot vetnek majd a világban és különösképp az Egyesült Államokban.
Trump elnök láthatólag igencsak nehezen viselte az egyik igencsak lényegre törő újságírói felvetést a fehér házi sajtótájékoztatón, miszerint a válságkezelés visszásságaiban és a sorozatos politikai botrányok nyomán megkopott és apadó választói támogatottsága folytán lehetséges, hogy jövőre már demokrata párti elnöke lesz az Egyesült Államoknak…
Felhasznált online források:
American COVID-19 statistics
Gallup Presidential Job rating 2020
Fortune: US Unemployment rate April, 2020
Trump on Pandemic Crisis in The Hill
